Más posztokon ugyan, de nagyrészt ugyanazok próbálkoznak a Postabank rendbetételével, mint akik 1995 márciusától a volt MHB hasonlóan radikális átalakításában részt vettek. Mi lehet a közös a két feladatban?
– A Postabanknak is van egy egészséges része, valamint egy olyan – a befektetésekből, az ingatlanokból, valamint érdekeltségekből álló – szelet is, amely a veszteségek zömét adta. Bár a banküzemet is át kell alakítani, az első és legfontosabb feladat a veszteségforrások megszüntetése. Persze rendkívül sok különbség is felfedezhető az MHB-hoz képest. Az a portfolio, amelyet a Postabank az elmúlt években felépített, bizonyos szempontból kényes elemeket is tartalmaz; itt elsősorban a sajtóholdingra gondolok. Ilyet egy kereskedelmi bank szerintem semmiképpen sem birtokolhat: nem tartozik hozzá az alaptevékenységéhez. Bár a nyereségesség szempontjából a sajtópiacon ezek az újságok nem számítanak rossz befektetésnek, ha megnézem a finanszírozási igényüket, akkor relatív veszteségről beszélhetünk. Nem termel ki ugyanis legalább 16,5-17,0 százalékos éves hozamot, mint egy teljesen kockázatmentes állampapír. Általában is igaz, hogy valamennyi olyan befektetéstől, amelynek csak ekkora hozama van, a lehető legrövidebb időn belül meg kell szabadulni, még talán áráldozatokkal is. A sajtócsomag értékesítése viszont minden szempontból igen nagy körültekintést igényel.
Amikor Járai Zsigmond átvette a volt MHB vezetését, azt mondta: körülbelül két év kell a bank rendbetételéhez – igaz, azután alig valamivel több mint másfél év elteltével sor kerülhetett a privatizációra. Az eddigi nyilatkozatok szerint a Postabank vonatkozásában is ilyen hosszú időszakról le-het szó.
– A tapasztalatok szerint ennyi időre van szükség egy ilyen nagyságrendű bank átalakításához. Ez persze az alapvető átstrukturálásra értendő, hiszen a finomhangolás az MHB esetében még az ABN Amro belépését követően is folytatódott.
A korábbihoz hasonló átalakítási stratégiára utal az is, hogy az ABN Amro (Magyar) Banktól több szakember is átkerült a Postabankhoz. Gulya Andrást választották az Ön közvetlen helyettesének, míg Urbán Lászlót a következő rendkívüli közgyűlésen megválasztandó új felügyelő bizottság élére jelölik.
– Az átalakítás csapatmunka. Tapasztalatom szerint 15-20 fő képes egy ilyen típusú feladatot elvégezni. Márpedig ebben a csapatban az említett két személyen kívül nincs más, aki korábban az ABN Amrónál dolgozott. Többek között azért sem, mert amikor elfogadtam a felkérést a vezérigazgatói posztra, megállapodtam az ABN Amro vezetőivel, hogy nem hozok át és nem is fogadok onnan szakembereket. Szerintem össze lehet állítani egy másik csapatot is. Igaz, az elején kicsit nehéz lesz az együttműködés, hiszen az íratlan szabályok szerint győztes csapaton nem szabad változtatni. Egyébként azokra is számítok, akik most is itt dolgoznak és értékes szakemberek. De kell egy kis idő, amíg fel tudom mérni, közülük ki képes szakmailag egy ilyen feladatra.
A volt MHB-ban körülbelül fél évbe telt a rossz kihelyezések és befektetések leválasztása a „jó bankról”.
– Nem hiszem, hogy ezúttal hosszabb időt venne igénybe az effajta munka. Hiszen az alapvetően nagyon rossz elemekből álló portfolio már nagyjából kikerült a bankból. Az úgynevezett befagyott hiteleket viszont egyenként kell átvizsgálni. Emellett meg kell nézni, hogy a keresztfinanszírozásoknak milyen a hatása. Ezek közül azokat, amelyek a bank jövedelmezőségét rontják, meg kell szüntetni.
A dolgok természetéből fakadóan – s ezt a magyarországi tapasztalatok eddig igencsak igazolják – a volt állami nagybankokat rendbe tevő vezetőket a privatizáció után az új külföldi tulajdonos otthonról hozott szakembereivel váltja fel, mondván: ők tudják a legjobban a saját arculatukra formálni az adott hitelintézetet. Számolt ezzel a lehetőséggel?
– Nagyon szerettem az ABN Amrónál dolgozni, s úgy éreztem, meg is volt a helyem az új struktúrában. Ha nem jött volna ez a felkérés, akkor folytathattam volna ottani tevékenységemet, hiszen úgymond pályára voltam állítva. Ha a Postabank privatizációja után hasonló lehetőséget kapok, akkor szívesen maradok, feltéve, hogy nem lesz egy még nagyobb kihívás. Mindenesetre az állami bankok addigra valószínűleg elfogynak. Persze ettől bankcsődök még lehetnek.
Auth Henrik 47 éves, 1976-ban végezte el a budapesti közgazdasági egyetemet. Első munkahelye a Pénzügyminisztérium volt, ahol a ranglétrán osztályvezetői posztig jutva az árfolyampolitika, az export-import szabályozás, illetve a vám- és támogatási rendszer területén szerzett tapasztalatokat. 1984-től 1990-ig az Ipari, illetve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban (IKM) több posztot is betöltött; 1989-től 1990 májusáig miniszterhelyettes, majd az év júniusától novemberéig az összevont IKM közigazgatási államtitkára. 1991 elején csatlakozott a Hongkong Shanghai Bankcsoporthoz tartozó James Capel&Co. magyarországi képviseleti irodájához, ahol több cég – jelesül a Pick, a Pharmavit – sikeres részvénykibocsátásának levezénylésében is részt vett. Lényegében ugyanezt a tevékenységet folytatta 1993 és 1995 között a Samuel Montagu magyarországi tanácsadó és értékpapír-forgalmazó cég igazgatójaként. 1995 tavaszán került a volt MHB-hoz, ahol egészen mostani megválasztásáig vezérigazgató-helyettesként előbb a vállalati üzletágat, majd az úgynevezett hálózati értékesítést irányította.
