Gazdaság és politika viszonyát jellemezve Ön gyakran emlegette: tudni kell, hogy hol kenik a vajas kenyeret. Eszerint a gazdaságé az elsőbbség. A politikai élet nemrégiben átalakult, de mi lesz a gazdasággal a következő négy esztendőben?
– Szerintem a politikának újból és újból az orrára kell koppintani azért, hogy tudomásul vegye: az okos központ ideája ma már nem tartható, a gazdaság szereplőinél senki nem tudhatja jobban, hogy mi felel meg nekik. Amikor kívülről ismétlődően megjelenik az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) átszervezésének gondolata, kiderül, hogy a kormány vagy a civil (munkavállalói, illetve a munkaadói) önszerveződések az erősebbek. A két szövetség azért egyesült, hogy a munkaadói és a tőkeérdek egymással összhangban jelenjen meg, mert ez nagyon fontos lehet a jövőben.
A közepes és a nagyvállalatokat tömörítő új csapat ereje – legalábbis a számok alapján – meggyőző. Az ipari termelés 30 százalékát adják, 1,2 millió embert foglalkoztatnak. Valóban megkerülhetetlen gazdasági tömb lesz ez a politika számára?
– Az egyesüléssel átléptük a Rubicont. Bár a két szövetség vezetési filozófiájában vannak különbségek, érdekeink azonosak, amelyeket megnövekedett erővel, munkamegosztásban képviselünk majd. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a képviselet folyamatos és profi legyen, független, jogosítványokkal felruházott vezetéssel, mert csak ilyen esetben lehet számon kérni dolgokat, ellenőrizni az apparátus munkáját. Ahhoz, hogy érvelni tudjunk az egyes érdekegyeztető fórumokon – az ÉT bizottságaiban és plenáris ülésein -, megfelelő adatbázisra, tanulmányokra és különféle egyéb háttéranyagokra van szükségünk. Ezek elkészítésére pénzt kell áldozni. Pénzt pedig csak a nagyszámú és tehetős tagságtól remélhet az apparátus, amelynek a vállalatok feltétlen bizalmát kell élveznie, máskülönben az egész nem működik.
Sok Magyarországon működő külföldi tulajdonú, illetve multinacionális cég tagja a munkaadói szövetségnek, miközben a nemzetközi vállalkozók tömörülésében ugyancsak ott van. Fennáll a lehetősége további egyesüléseknek?
– Erről az egészről az jut eszembe, hogy ha szenvedélyes horgász vagyok, attól még nem kell nekem egy új szövetséget alakítanom, beléphetek a már meglévőbe. A civil önszerveződés tiszteletre méltó dolog, de nem hiszem, hogy a szervezetek számának növekedésével javulna a bennük végzett munka hatékonysága. Éppen ellenkezőleg. A multik problémája egyébként szerintem idejét múlta, hiszen ezek a cégek legfeljebb annyiban különböznek magyar társaiktól, hogy nekik az anyavállalat stratégiáját is szem előtt kell tartaniuk, azt kell megvalósítaniuk. Egyszóval azt gondolom, hogy ha a szervezet az elképzeléseinknek megfelelően profi módon működik majd, nyugodtan beléphetnek a multik is, nincs szükség a különállásra, esetleges rivalizálásra.
Ez a rivalizálás jól megfigyelhető a magyar munkaadói szervezetek között az európai uniós képviseletnél. Hogyan lehetne ezt megszüntetni?
– Az a véleményünk, hogy az EU-ban csak azoknak a munkaadói szervezeteknek szabad megjelenniük, amelyek tényleges gazdasági erőt tudhatnak maguk mögött. Már korábban is számtalan próbálkozást tettünk az egységes, erőteljes fellépés megvalósítására, de az egyéni ambíciók mindig felülkerekedtek. Kitaláltuk, hogy létrehozzuk a Magyar Munkaadók Nemzetközi Együttműködési Szövetsége elnevezésű szervezetet. Ez biztosíthatja a jövőben az egységes fellépést az EU-ban. Persze az egységre idehaza is szükség lenne. Kifelé azért volt egy kellemes üzenete is a képviseleti dulakodásnak: azt sugallta, hogy Magyarországon teljesen szabadon alakulhatnak a szervezetek. Az persze más kérdés, hogy a demokráciában, egy bizonyos fejlődési fokot átlépve, rend is van.
A gazdasági miniszter eredetileg szeptember elejére akarta összehívni az ÉT-t. A plenáris ülést azonban az érdekképviseletek nyomására augusztus 18-ra előrehozták. Mi volt ennek az oka?
– Még a jövő évi gazdaságpolitika kialakítása és a parlamenti költségvetési vita előtt egyeztetnünk kell, utólag ugyanis nem sokat lehet tenni. Az új kormánynak az ÉT-ülés halogatására irányuló taktikája érthető. Egyrészt, mert már az ÉT megalakításakor sem gondolták végig, mi lesz a szervezet feladata. Másrészt, ez az egyetlen szervezett fórum, ahol beszélő viszonyba kerülhet a kormány a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Mellesleg éppen ezért lenne fontos minél nagyobb tagságot tömörítő, operatív munkát végző intézménnyé alakítani az ÉT-t. Ugyanazt kellene csinálni, amit a mi szervezetünknél. Megfelelő körülmények között profi munkát végző apparátus, független elnök vagy főtitkár – ellenőrizhetően használt – jogosítványokkal. Ha van jogosítványa a civil szervezetek képviselőinek is, akkor már meg lehet állapodni. Jogosítványok nélkül csak egyezkedni lehet, s betarthatatlan egyezségeket kötni.
Az 59 éves Orbán István az Egis gyógyszergyár ösztöndíjasaként szerezte meg a gyógyszervegyészi diplomát. Ez az első és eddig egyetlen munkahelye. Úgy döntött, hogy ha nyugdíjba megy, megveszi cégétől a tonettszéket, amely végigkísérte pályáján. E bútordarab ott volt már abban a laboratóriumban is, amelyet Orbán István vezetett 1968-70 között, majd 1971-től 1973-ig a kísérleti üzem csoportjánál, 1975-től pedig a kutatásszervezési főosztályon kapott helyet. Az íves karfájú széket ezután előbb a termelési, majd a műszaki igazgatói, végül 1982-ben a vezérigazgatói szobába vitte gazdája. Orbán István sokáig a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, majd a Magyar Munkaadói Szövetség elnöke volt. Most a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének és a Magyar Gyógyszergyártók és Nagykereskedők Szövetségének az elnöke.
