Princz Gábor napjai ezúttal tényleg meg vannak számlálva a Postabank élén. Már az is jelzésértékű, hogy a hitelintézet augusztus 7-ei rendkívüli közgyűlésén szerepel a vezető tisztségviselők visszahívása és választása. Ez azonban még nem jelenti automatikusan az elnök-vezérigazgató elmozdítását, hiszen az állam a májusi 24 milliárd forintos tőkeemelése előtt Medgyessy Péter is elsősorban úgy értelmezte e pontot, hogy az új tulajdonosoknak – a Magyar Fejlesztési Banknak és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek – megfelelő helyet kell kapniuk a hitelintézet vezető testületeiben (Figyelő, 1998/14. szám). Emellett az a tény is Princz leváltása ellen szólt, hogy a Postabank alapszabálya szerint az igazgatóság visszahívása esetén a leadott szavazatok háromnegyedes többsége szükséges. Márpedig az államnak az elmúlt hét végéig még csak 70 százaléknyi részvényhányad tulajdonosait sikerült maga mellé állítania.
Pénteken azonban az ÁPTF felügyeleti biztost rendelt ki a Realbankhoz, mondván: a hitelintézet nem képzett a kintlévőségei után megfelelő mennyiségű céltartalékot. Az intézkedésre magyarázatot ad az a törvényi kitétel, hogy a felügyeleti biztos nemcsak a Realbankot, hanem annak leányvállalatait is ellenőrizheti. A Realbank pedig a Reallízing Pénzügyi Kft.-nél és a Realszerviz Szolgáltató Kv.-nél tartotta nyilván azokat a rossz portfoliókat, melyek után nem képzett céltartalékot. A felügyeleti biztosok kirendelésének elsődleges oka azonban mégiscsak az lehetett, hogy a három Real-cég – a lapunknak nyilatkozó Czakó András, a Realbank vezérigazgatója szerint – összességében 5,6 százalékkal részesedik a Postabank jegyzett tőkéjéből. E pakettel viszont az állam már a bűvös 75 százalékos szavazati hányad birtokába jutott, így kezdeményezheti az igazgatóság visszahívását.
Erre amúgy szakmai okok is bőven vannak. A Figyelő megbízható forrásból származó értesülései szerint a Deloitte&Touche közel 120 milliárd forintos tőkehiányt talált 1997 első félévének végén a Postabanknál. Szerintük az egykori Dunaholding-követelés (melynek 15 milliárdja a Pénzintézeti Központ Banknál tett kitérőt követően a napokban tért vissza) és a Hungarian Telephone&Cable Corporation céggel szembeni kintlévőség után 30-30 milliárd forint leírása válik szükségessé. Az egyéb kihelyezések 15 milliárd forintos, a befektetések pedig 20 milliárd forintos veszteséget okoznak, míg a bank első félévi veszteségét 10 milliárd forintosra becsülik, ami éves szinten több mint a duplájára növekedhet.
Ennek a horribilis méretű tőkehiánynak a rendezése behatárolja a kormány lehetőségeit. A különböző variációk közül a portfoliocsere, illetve a volt Magyar Hitel Bank (MHB) és a Mezőbank rendbetételénél alkalmazott állami garanciás követelésértékesítés nem tűnik járható útnak. Mint ahogy ma már egy esetleges újabb alaptőke-emelés is csak átmeneti megoldás lehet. Ahhoz, hogy a bank leírhassa veszteségeit, a jelenlegi alaptőkét közel 80 milliárd forinttal kellene növelni. Éppen ezért az elemzők szerint nem marad más hátra, mint a Postabankot megszüntetni, vagy “összeboronálni” egy másik hitelintézettel. Ez a százszázalékos állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank lehet. Az akár három évig is eltartó összeolvadás levezénylését lapunk értesülései szerint az ABN Amro (Magyar) Bank jelenlegi vezérigazgató-helyettesére, Auth Henrikre bíznák. Utóbbi élvezi Járai Zsigmond pénzügyminiszter bizalmát is, miután éveken át együtt dolgozott vele, előbb a Samuel Montague Pénzügyi Tanácsadó és Értékpapír Rt.-nél, majd a volt MHB-nál.