A rendszerváltás, valamint a vele felszínre került gazdasági természetű kérdések, a napi politikai csatározások mintha egyszerűen zárójelbe parancsolták volna mindazt, ami korábban a magyar közgazdasági gondolkodás műhelyeiben történt. Mintha a politikai elvárásoknak megfelelni vágyó közgazdász-szakmán általános emlékezetkihagyás lett volna úrrá.
A Szamuely László és Csaba László szerzőpáros által jegyzett friss kötet virtuális Cavinton a feledés ellen, s több szempontból is alapműnek tekinthető. Egyrészt meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar közgazdasági gondolat – a tomboló sztálinizmus utólag rövidnek tűnő időszakát leszámítva – a második világháborút követően a rendszerváltásig tartó periódusban is élt, szinte azt mondhatjuk: virágzott. A könyv kibontja a történelem által zárójelbe tett gondolatokat. Az más kérdés, hogy ezeknek a tárgya abszurd módon éppen egy olyan formáció megjavítása, amelyet Lenin egy emberöltővel korábban, Oroszország sajátos válsághelyzetére gondolt ki (hadikommunizmus), s amely központosított tervgazdaságként terjesztett el a Szovjetunió befolyási övezetében. Ez a sajátos formáció akár félresikerült modernizációs kísérletként is felfogható, permanens válságtüneteivel azonban kétségkívül termékenyítőleg hatott a magyar közgazdasági gondolatra.
A könyv egyik nagy erénye éppen az a nagyfokú empátia, amely a kor kérdéseit az akkori valós helyzet keretei – mindenekelőtt nemzetközi és geopolitikai összefüggései – közé helyezi. Értelmezi a korabeli szóhasználatot, s nem riad vissza attól sem, hogy helyére tegyen egy-egy túlértékelt szerzőt. Mint például a legendás Liska Tibort, akinek a munkáit inkább kortünetként, mintsem közgazdasági értékként veszi számba. Méltó helyükre kerülnek viszont a magyar közgazdasági gondolat valóban nemzetközi hírű művelőinek – Bródy András, Erdős Tibor, Jánossy Ferenc, Kornai János – munkái is. A kiválóan dokumentált kötet hivatkozásai a magyar közgazdasági és politikai elmélettörténet önmagában is értékes bibliográfiáját adják.
A szerzők hitelesen bontják értelmezhető korszakokra az utólag könnyen egybe mosható, valójában nagyon is különböző szocialista éveket. Kiviláglik, hogy a magyar közgazdasági gondolkodás műhelyei a hatvanas évektől kezdve igyekeztek magukévá tenni és adaptálni a modern nyugati szak-irodalom – fokozatosan hozzáférhető – eredményeit; még akkor is, ha az őket foglalkoztató problémák alapjaiban eltértek az azokban tárgyaltaktól. Figyelemre méltóak azok a kitekintések, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják: a lengyel és a cseh közgazdászok – gyakorta párhuzamosan – hasonló következtetésekre jutottak, mint a térségben élenjárónak számító magyar kollégáik.
A könyv azért is alapmű, mert a múlt vitáinak ismerete nélkül nyilvánvalóan nehéz megérteni a mai gazdaságpolitikai és -stratégiai viták jelentőségét. Tankönyvnek éppúgy ajánlott mint krimi helyett. Olvastatja magát.
(Szamuely László-Csaba László: Rendszerváltás a közgazdaságtanban – közgazdaságtan a rendszerváltásban; Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest 1998.)
