Tung Csi-va, Hongkong új vezetője június végén bejelentett egy 32 milliárd hongkongi dolláros (4,13 milliárd amerikai dollár) gazdasági intézkedéscsomagot, bátor kísérletet téve a terület gazdasági hanyatlásának megállítására. Ezt a lépést a második negyedévben mutatkozó gazdasági visszaesés indokolta, amely megerősítette azokat a félelmeket, hogy – 1985 óta először – igazi recesszió bontakozhat ki Hongkongban.
Ez az ösztönzőcsomag azonban nem kockázatmentes megoldás. Úgy is felfogható, hogy a gyengülő lakossági bizalom helyreállítását célzó kormány feladta a pénzügyi óvatosságot és engedett a befolyásos ingatlanmágnások nyomásának. A dilemmát erősítette a Standard&Poor’s azon bejelentése, hogy felülvizsgálja a terület devizaminősítését, mert esetleg lejjebb sorolásra van szükség. Az amerikai hitelminősítő éppen arra hivatkozott, hogy a gazdasági hanyatlás okán változhat a térség hagyományos be nem avatkozási politikája.
A bankpiac likviditásának erősítését, valamint a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek javítását célzó intézkedések mellett, a javaslatok központi eleme, hogy jövő áprilisig befagyasztják a kormányzati földeladásokat. Ez volt a nagy ingatlanfejlesztők legfőbb követelése. Donald Tsang hongkongi pénzügyminiszter szerint a lépés az ingatlanszektor hanyatlásának súlyosságát tükrözi. A legutóbbi félév alatt bekövetkezett 40 százalékos árzuhanás igen fájdalmas volt; ráadásul a tavaly augusztusi rekordértékhez képest 50 százalékkal esett a részvénypiac is. A recesszió több mint 3 ezer milliárd hongkongi dollárral apasztotta a terület vagyonát, ami rombolta a lakossági bizalmat, illetve súlyosbította a hitelszűke és a dollárhoz kötött árfolyam védelmében megemelt magas reálkamatlábak hatását.
A lecsúszás megakadályozása kapcsán veszélybe került a kormány egyik fő politikai ígérete; nevezetesen az, hogy évente 85 ezer új lakással bővíti a kínálatot. A földeladásból származó állami bevételek elmaradása következtében erre az évre 21 milliárd hongkongi dolláros hiány várható, holott korábban 11 milliárdos többlettel számoltak. A pénzügyminiszter azt azon- ban visszautasította, hogy a kormány feladta volna a pénzügyi óvatosságot: a prognosztizált deficit a GDP-nek csak 5 százaléka lesz, s különben is eltörpül a 450 milliárdos tartalékhoz képest.
Hongkongban szokatlan – bár nem példátlan – a költségvetési deficit. Tung és csapata többször kijelentette, hogy szilárdan kitart a karcsú kormányapparátus és a pénzügyi óvatosság mellett. A szokatlan lépéseket azzal próbálják igazolni, hogy azok gyakorlatiasak, elővigyázatosak és átmenetiek, miután az 1998-as úgymond különleges év. A versenyképesség helyreállítása érdekében a kabinet nem gátolja a korrekciót, csupán az ingatlankrízis súlyosbodását akarja elkerülni.
A kritikusok azonban nem hallgatnak. Sokan úgy ítélik meg, hogy az új lépések aláássák a pénzügyi fegyelmet, ami kedvezőtlen az amerikai dollárhoz kötött árfolyamra nézve. Szélesebb értelemben: ma a legtöbb közgazdász arra számít, hogy az idén Hongkongban 1-4 százalékkal fog csökkenni a GDP; ez az első visszaesés lenne azóta, amióta csak statisztikák készülnek. A Credit Suisse First Boston szakértői úgy vélik, hogy az ingatlan- és részvényárakból több mint két évnyi GDP-nek megfelelő vagyon veszett el. A május végén immár 15 éve nem látott szintre, 4,2 százalékra emelkedő munkanélküliség pedig táplálja a jelzáloghitelek vissza nem fizetésével kapcsolatos félelmeket.
Hongkongban annyira súlyos a helyzet, hogy az paradox módon éppen a kínai leértékelés ellen szolgáltat érveket. A pekingi tisztségviselők tudják, hogy a jüan árfolyamának csökkenése szinte biztosan lejjebb hajtaná a hongkongi ingatlan- és részvényárakat, ez viszont kihatna a hongkongi dollárnak az amerikaihoz kötött árfolyamára. E kötöttség esetleges elszakadása szinte kezelhetetlen regionális pénzügyi válságot gerjeszthetne.
