Bernard Deloménie, a Coopers&Lybrand eddigi vezérigazgatója elnökként fog dolgozni a PwC-nél. Milyen lesz Önök között a munkamegosztás? Vajon azért hozták-e létre az elnöki posztot, hogy mindkét vezetőt megőrizhessék?
– Mivel két olyan egyenrangú cég világméretű fúziójáról van szó, amelyek Magyarországon is sikeresen működtek, természetes, hogy gesztusokat kell tenni mindkét oldal felé, s olyan szervezetet kell kialakítani, amilyen eddig nem volt. Az operatív irányítás a vezérigazgató feladata lesz, míg az elnök a stratégia kialakításával foglalkozik majd. Emellett európai és régiós szintű szerepet is kap, bizonyos területeket közvetlenül felügyel, s vezeti a cégtársak – partnerek – gyűlését.
Miért az Ön feladata lett az operatív irányítás? Mivel indokolták ezt a döntést?
– Az elnök és a vezérigazgató személyéről a világcég vezetőségében döntöttek, ami hazánk fontosságát jelzi. Az én kinevezésemben fontos szerepet játszott, hogy a Price Waterhouse rendkívül jó eredményeket ért el itt az elmúlt években.
Az egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy megőrizze a munkatársakat, miután a cég értékét az ő szaktudásuk jelenti. Nem okoz-e érdeksérelmeket az egyesítés, hiszen több vezetőből most egy helyett kettő lesz, s nyilván vannak átfedések a feladatkörök között is. Ha arra gondolok, hogy amikor az Ernst&Young és a KPMG fúziója meghiúsult, Londonban pezsgőt bontottak a munkatársak, nem lesz könnyű dolga…
– Nem tudok arról, hogy bárki is távozni készülne az egyesülés miatt. A könyvvizsgálati, a vállalati pénzügyi, az adózási és a vezetési tanácsadási osztályoknál nyilván lesznek olyanok, akik nem őrzik meg főnöki posztjukat, de ők is fontos – például regionális irányítási – feladatot kapnak majd. Ez egyébként mindössze 8 embert érint. A fúzió egyértelműen jó hír a munkatársak számára, mert feladatokban és szakmai előmenetelben is sokkal jobb lehetőségeket kínálunk a korábbiaknál. A magyar gazdaság az elkövetkező években várhatóan évi 5-6 százalékkal növekszik, s ezzel a PwC-nek is lépést kell tartania. Együtt minőségileg is új és jobb szolgáltatásokat fogunk nyújtani, hogy az ügyfeleink érezzék: a fúzió az ő érdekeiket szolgálja. Nem sokan vagyunk tehát, hanem kevesen; szeptember elsejéig 60 embert szeretnénk felvenni Budapesten.
Milyen különbségek vannak a két cég kultúrájában, amelynek helyébe most újat kell kialakítani? A külső szemlélőnek az tűnik fel, hogy a Coopers&Lybrandnél több a külföldi főnök, például a vezérigazgató is francia volt…
– Mesterséges megkülönböztetésnek tartom, hogy a vezetők külföldiek-e. Az említett cég munkatársainak 95 százaléka magyar, s hasonló az arány a Price Waterhouse-nál is. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbinál strukturáltabb szervezet: nálunk alakultak ki azok a regionális és globális irányítási szervezetek, amelyek a PwC-nél is felállnak majd.
Technikai kérdésekkel, például az elhelyezés problémájával is meg kell majd küzdenie. Önök bérelt irodában dolgoznak, a Coopers&Lybrandnak saját tulajdonú székháza van.
– Azt a székházat el fogjuk adni. Jelenleg négy helyen dolgozunk, ezekből a Vahot utcai irodát tartjuk meg, ahol a Coopers&Lybrand vezetési tanácsadói részlege van. A többi három épületben lévők októberben új irodaházba költöznek, a Wesselényi utcába.
Mindkét cég tulajdonosai a partnerek. Hogyan változik majd az ő tulajdonrészük?
Vajon egységnyi Price Waterhouse tulajdon mennyi Coopers&Ly-brand résznek felel meg?
– Ez a kérdés így nem merül fel, a kétféle partnerstruktúra harmonizálására van szükség. Ezen külön csapat dolgozik, három év alatt kell megoldani a feladatot. Ez már azért is nehéz, mert nemcsak a két cég szabályai eltérőek, hanem a különböző országokban, földrészeken életben lévő szabályozás is. A PwC mindenesetre maximálisan tiszteletben tartja a 9 ezer partnerrel korábban kötött megállapodásokat. Nálunk egyszerűsíti a helyzetet, hogy a partnerek közvetlenül egyik cégben sem tulajdonosok, az itteni vállalatokat ugyanis száz százalékban az anyacég birtokolja. A 23 itteni partner mindazonáltal gyakorolja tulajdonosi jogait, és ők döntenek a felmerülő stratégiai kérdésekben.
Bienerth Gusztáv 44 éves, jogász; 1994. június elsejétől állt a Price Waterhouse budapesti irodájának élén, a cég partnere. Korábban több évet dolgozott jogtanácsosként a hazai külkereskedelemben, majd a Coca-Cola Amatil közép-európai ügyekkel foglalkozó üzletfejlesztési igazgatója volt. A vegyes vállalatok alapításának szakértője. Irányításával a Price Waterhouse jelentősen bővítette szolgáltatásai körét és munkatársai létszámát. Július elsejétől a PwC magyarországi vezérigazgatója.
