Nem a vállalatok, hanem a bankok érdekeit védték az általános forgalmi adóról, a társasági és osztalékadóról, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvények sérelmezett rendeletei, s szükségtelen mértékű állami beavatkozást jelentettek a cégek autonómiájába. A készpénzforgalmat korlátozó rendelkezés a megszületésétől kezdve a viták kereszttüzében állt, és eredetileg még 1 millió forintos összeghatárról szólt. Az AB úgy vélte, az ezt kifogásoló indítványok nem váltak okafogyottá akkor, amikor az összeghatárt a pénzügyi tárca az idén áprilisban 1,2 millióra emelte.
A taláros testület szerint a jogalkotó helytelenül járt el, amikor az adó jogintézményét nem rendeltetésének megfelelően, hanem „kvázi szankcióként” alkalmazta. A sérelmezett szabályok ugyanis olyan alanyi jogától fosztják meg az adózókat, mely egyébként megilletné azokat. A rendelkezések olyan vétleneket is sújtanak, akik nem szándékosan játszották ki a korlátozást, csak cégük, vállalkozásuk sajátosságai miatt rendszeres vásárlásra kényszerülnek, és emiatt kerülnek olyan helyzetbe, hogy kifizetéseik meghaladják a megállapított összeghatárt.
Ilyen sajátosság különösen azoknál a társaságoknál lelhető fel, amelyek partnereiknek rövid idő alatt többször is fizetnek. A pénzügyi tárca készpénzforgalmat korlátozandó intézkedései közül ugyanis nemcsak a limit érintette érzékenyen a vállalkozásokat, hanem az is, hogy az azonos felek közötti ilyen kifizetéseket először 15, aztán áprilistól némi enyhítésként 8 napon belül össze kellett vonni, s ha az így kapott összeg meghaladta az 1,2 milliót, akkor ugyanazok a szankciók léptek életbe.
Az áfa-visszaigénylés megtagadása és az összeghatár fölötti kifizetés után elszámolt költség adóalap-növelése az AB határozattal a múlté. Ennek hatását azonban már csak a júliusi adminisztrációban érzékelhetik majd az adóalanyok, akik közül az érintettek ráadásul a februárig 282 áfa-vizsgálatban visszatartott 320 millió forintra is keresztet vethetnek.
