Washington szerint az euró bevezetésével kiteljesedő Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) sikere közel sem vehető biztosra. Elég csak a magas európai uniós (EU) munkanélküliségre gondolni, vagy épp azokra a bizonytalanságokra, hogy az egyes országok mennyire lesznek hajlandóak és képesek szükségleteiket a közjó érdekében összehangolni. A kételyek ellenére mégis erősödik az a nézet, hogy a monetáris unió jelentős hatást fog gyakorolni az Egyesült Államokra. Az euró lényegi változásokat okozhat a nemzetközi pénzügyi rendszerben is. Ebben ma a dollár – domináns valutaként – a relatív támpontot jelenti a rögzített árfolyamrendszer hetvenes évek elején bekövetkezett összeomlása óta.
Amerika számára az euró annyiban kedvező lehet – olvasható a New York Times elemzésében -, hogy a politikai és gazdasági stabilitást erősíti az öreg kontinensen, egyben megközelíthetőbbé és olcsóbbá teheti az európai piacot a tengerentúli vállalatok termékei és szolgáltatásai számára. Ám az Egyesült Államok veszíthet is abból a presztízsből és diplomáciai befolyásból, amely a domináns valutával együtt jár. A kormány és a vállalatok számára nőhet a hitelfelvétel költsége, s lanyhulhat a gazdasági növekedés.
Egyes vezető amerikai közgazdászok szerint sokan eltúlozzák az európai közös valutának az amerikai érdekekre gyakorolt potenciális hatását. Aligha valószínű ugyanis, hogy az euró a közeljövőben felváltja a dollárt, mint a többi valuta méréséhez használt referenciát. Mások, így egyes amerikai és európai kormánytisztviselők viszont azon a véleményen vannak, hogy az euró gyorsan a második számú nemzetközi valutává nőheti ki magát.
Mivel az európai gazdaságok összteljesítménye már most megközelíti az amerikait, szakértők szerint semmilyen belső akadálya nincs annak, hogy az euró egy napon nemzetközi státusát tekintve azonos fontosságú legyen a dollárral. E szerint a jelenlegi dollárközpontúságot bipoláris monetáris rendszer fogja felváltani, akár már három-öt éven belül. A Clinton-kormányzat egyelőre nem nagyon aggódik mindezek miatt. Lawrence Summers pénzügyminisztériumi államtitkár például úgy nyilatkozott, hogy ha az euró beválik az európaiak számára, az Amerikának is jó: termékeinek nagyobb, gyorsabban növekvő piacuk lesz.
A dollárt ugyanakkor az egész világon biztonságos befektetésnek tekintik, ezért az Egyesült Államok hatalmas összegű külföldi tőkét vonz, hiteligényét pedig a dollár iránti belföldi kereslet által indokoltnál alacsonyabb kamatlábak mellett finanszírozhatja. Ez az előny az euró belépésével csökkenhet.
A Financial Times megközelítése szerint a valutaunió jelentős változásokat hoz majd a külkereskedelemben is: az Európába exportáló külföldi vállalatok nagyobb valószínűséggel fogják euróban számlázni forgalmukat.
Számos dolog utal arra, hogy az euró mint közvetítő valuta szerepe gyorsan erősödhet (lásd külön). Ennek tükrében a Financial Times is úgy véli, hogy az euró előbb-utóbb globális státust vív ki magának. A kérdés az, hogy előbb, vagy inkább utóbb. A többségi vélemény szerint ez a folyamat eltart egy ideig. A Goldman Sachsnál például úgy vélik, hogy a bipoláris pénzügyi rendszer gazdaságilag logikus ugyan, „de hosszú idő telik el addig, amíg az euró igazán jelentőssé válik”.
Az óvatosság Londonban leggyakrabban hangoztatott oka, hogy az euró-térség gazdasági stabilitása még nem bizonyított. A britek szerint az euró gyors felfutása ellen szóló legfontosabb érv az európai tőkepiacok korlátozott felszívóképessége. Az öreg kontinensen a belső értékpapírpiac csak kétharmada az amerikainak. És mivel nem lesz központi államkötvény-kibocsátó, a fix kamatozású papírok piaca sokkal szétszórtabb marad. Ezért a Financial Times szerint fontos lenne, hogy a komoly pénzügyi piaccal rendelkező Nagy-Britannia minél előbb csatlakozzon az EMU-hoz.
Az euró lassabb beérési elméletével szemben természetesen más vélemények is hallhatók Londonban. Egyes közgazdászok szerint a tranzakciós költségek hirtelen eltűnése nyomán az egész világon gyorsan áttérnek az euróra. Ezt a nézetet osztják a londoni Centre for Economic Policy Researchnél, azt állítván: az EMU „valószínűleg jelentős és viszonylag hirtelen” sokkot fog okozni a nemzetközi pénzügyi rendszerben.
