A londoni City régi tőzsdeépületének bejáratával szemben egyetlen, kisméretű mellszobor található. A portré Paul Julius Reuter német emigránst ábrázolja, akinek neve összefonódott a modern pénz- és tőkepiacok kialakulásával. A múlt század derekán Londonba költözött úr nevét viselő hírügynökség ma világszerte több mint 2 ezer újságírót, fotóst és operatőrt foglalkoztat, s minden kétséget kizáróan a földkerekség legnagyobb hírcsinálóinak egyike. Egyben a világ egyik legnagyobb pénzügyi információs szolgáltatója.
Az utóbbi információk számítógépes továbbítására kifejlesztett első Reuters-termék, a Stockmaster piacra dobásának évében, 1964-ben a cég 3,6 millió fontos forgalom mellett még 53 ezer font veszteséget termelt. Hamarosan elérkeztek azonban az olajárrobbanást, a Bretton Woods-i pénzrendszer és a rögzített valutaárfolyamok végét hozó hetvenes évek, s gyökeresen átalakultak a pénz- és tőkepiacok. Az új helyzetben robbanásszerűen megnőtt a friss pénzügyi információk iránti igény, amire válaszul 1973-ban megjelent a valutaárfolyamok alakulásának folyamatos nyomon követésére képes Reuters Monitor.
A fejlődés következő állomása a 8 évvel később piacra dobott Reuters Monitor Dealing volt, amely már nem csupán információk továbbítására adott alkalmat, hanem elektronikus bankközi kereskedésre is. A világ jó néhány országában – köztük hazánkban – azóta is a Reuters rendszerén bonyolódik a bankközi pénzkereskedelem java, de az utóbbi két évtizedben számos további technikai újítást is eszközölt a cég. A kutatás-fejlesztésre éves árbevételének 8 százalékát fordító Reuters részvényeit 1984 óta a London Stock Exchange-en és az amerikai elektronikus értékpapírpiacon, a Nasdaqon is jegyzik. Az azóta Reuters Holding Plc. névre hallgató társaság 1998 elejére 10,3 milliárd fontos piaci kapitalizációjával a londoni tőzsde 24. legértékesebb vállalatává nőtte ki magát. Az utóbbi időben egyébként sem kerülték el a pénzügyi sikerek a céget: tavaly 2,9 milliárd fontos árbevétel mellett 677 milliós nyereséget könyvelhetett el.
A részvényesek közt immár a pénzügyi befektetők játsszák a főszerepet, ám a túlzott tulajdonosi befolyás elkerülése végett egyikük sem bírhat 15 százaléknál nagyobb pakettel. A társaság függetlensége felett őrködő testület, a Trustees of Reuters ezen- kívül egy különleges jogosítványokkal bíró alapítói részvénnyel is rendelkezik, amelynek segítségével szükség esetén megtorpedózhatja a megengedettnél nagyobb részesedés megszerzését célzó törekvéseket.
A cég manapság a világ 91 országának 217 városában tart fenn irodát, alkalmazottainak száma pedig eléri a 16 ezret. Az 1994 óta sugárzott Reuters Financial Television, a társaság által üzemeltetett világméretű belső számítógépes hálózat, az intranet- és Internet-alapú termékek folyamatosan bővülő köre mind a Reuters előkelő piaci pozíciójának fenntartását hívatottak szolgálni. A társaság globális piaci részesedése 40 százalékra tehető, Európában és a Közel-Keleten azonban 55 százalék körüli a súlya. Amerikában és Japánban viszont az át-lagosnál jóval kisebb, ott ugyanis amerikai szolgáltatók a piacvezetők, mint például a DowJones -Telerate vagy a Bloomberg.
Nálunk becslések szerint 70 százalékra tehető a cég piaci részesedése. Ez mindenekelőtt az idejében elkezdett hálózatfejlesztéssel magyarázható. A Reuters ugyanis már akkor komoly pénzt fektetett a régiót lefedő irodahálózatának kiépítésébe, amikor a potenciális pénzügyi felhasználók száma még eleve nem tette lehetővé a profitábilis működést. Ennek köszönhetően Oroszországban ma több mint félezer Reuters-ügyfelet tartanak számon, szemben az 1990-es néggyel.
A legfontosabb cél jelenleg a média- és a pénzpiaci információszolgáltatás mellett az úgynevezett „harmadik piac”, a vállalati szektor kiépítése. Igaz, ennek részaránya az összbevételekből egyelőre nem haladja meg a 3-4 százalékot. (A médiapiacról a bevételek 7 százalék érkezik, míg a fennmaradó kilenctizednyi részt a pénzügyi intézmények fizetik be a cég kasszájába.) A vállalati piac méretei azonban szinte beláthatatlanok. A vállalati, illetve a nem professzionális befektetői ügyfelek száma mára Magyarországon is meghaladja a százat, ami az összesen 250-300 honi Reuters-klienshez képest nem lebecsülendő mennyiség. A bevételek zöme persze itt is a bankoktól származik.
A magyar hitelintézetek manapság leginkább a Reuters Dealing 2000-1 nevű tranzakciós rendszeren bonyolítják le a bankközi elektronikus kereskedést. Az ősszel nálunk is piacra kerül az a 6 esztendővel ezelőtt kifejlesztett – Dealing 2000-2 névre hallgató – szisztéma, amely automatikusan párosítja össze a banki treasuryk által bevitt ajánlatokat. Ugrásszerűen nő az igény a cég pénzpiaci kockázatok kezelésére kialakított terméke, a Kondor Plus iránt is.
A Reuters budapesti irodájában foglalkoztatott több mint 40 alkalmazott között mindössze 7 újságírót találunk, a helyi főnök, Mitya New azonban maga is zsurnaliszta volt korábban, a hírügynökség magyarországi vezető tudósítójaként. Az újságíróból lett menedzser egyébként korántsem megy ritkaságszámba a cégnél: az igazgatótanács több más tagja mellett például a multinacionális információgyár vezérigazgatója, Peter Job is újságíró-gyakornokként csatlakozott 35 évvel ezelőtt a Reutershez.
