Nem meglepő, hogy Ukrajnában a reform a leggyakrabban használt kifejezés. Az ország vezetőinek egy része szerint nem lehet tovább halogatni a nehézipar privatizálását, a gazdaság deregulálását és a költségvetési kiadások csökkentését. Ezt a nézetet képviseli Szerhij Tihipko, a gazdasági reformért felelős miniszterelnök-helyettes is. Mint hangoztatja, az inflációt ugyan megszelídítették, és stabilizálták a valutát, ám ezeket az eredményeket a – ma már a GDP 5 százalékát kitevő – bér- és nyugdíjhátralék felhalmozása árán érték el. A vállalatok közötti sorban állás a hitelt helyettesíti, és volumene meghaladja Ukrajna teljes bruttó hazai termékét, a barterügyletek értéke tavaly 66 milliárd hrivnya, a GDP kétharmada volt.
Mások viszont azt állítják: Ukrajnát csak az állam mentheti meg. Leonyid Kucsma elnök kabinetfőnöke például „az állam fokozott jelenlétének szükségességéről, ezen belül is szabályozó szerepének erősítéséről, és bizonyos stratégiai ágazatoknak, például a repülőgépiparnak és a csúcstechnológiai területeknek nyújtott állami támogatás nélkülözhetetlen voltáról” beszél.
Az ismert harvardi közgazdász, Jeffrey Sachs is aggodalmát fejezte ki a markáns nézetkülönbségek miatt, miután Kijevben az ukrán kabinet tagjaival találkozott. Mint mondta, mindenki egyetért abban, hogy valamit csinálni kell, de senki nem ért egyet senkivel.
Az őszi ázsiai valutaválság nyomán a külföldi befektetők kiszálltak az ukrán kincstárjegypiacról. Az 1998-as év így 6 milliárd hrivnyás (3 milliárd dollár) belső adósságállománnyal indult; ez a költségvetési bevételek 20 százalékának, s a belföldi bankok együttes mérlegfőösszege kétharmadának felel meg.
Januárban és februárban olyan érdektelenség mutatkozott a kötvénypiacon, hogy a kormány nem talált vevőt 800 millió hrivnya értékű kincstárjegyre, így kénytelen volt azt a jegybanknak eladni – tehát gyakorlatilag fedezetlen pénzt bocsátott ki. Ebben az időszakban a hrivnya értéke 6 százalékkal csökkent, bár később stabilizálódott, miután a jegybank a tartalékaiból mintegy 450 millió dollárnyit értékesített.
Márciusban újra megjelentek a külföldiek az ország kincstárjegypiacán, viszont az IMF felfüggesztette egy 585 millió dolláros, 12 hónapos futamidejű készenléti hitel folyósítását, miután Ukrajna nem tudta teljesíteni a makrogazdasági célokat.
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az ország gazdasági jövője forog kockán. Többen úgy vélik: az ország hosszú távon nem juthat előre, ha nem teszi rendbe költségvetését és nem privatizálja a nehézipart. Jó néhány helyi politikus viszont egészen más tanulságot vont le az utóbbi hónapokban átélt gazdasági viharokból. Olekszandr Moroz, az ukrán parlament baloldali elnöke például azt hirdeti: az IMF-nek az a célja, hogy az országot a gazdag nyugati államok nyersanyag-exportőrévé tegye.
A legnagyobb akadályt mindazonáltal a piacgazdasági reformmal kapcsolatos belső egyetértés hiánya jelenti Ukrajna számára, amely egy új IMF-programot szeretne jóváhagyatni: a 2,5 milliárd dollár összegű, 3 éves kiterjesztett hitelkeret elnyeréséhez nem kevesebb, mint 92 feltételnek kellene megfelelni. Tihipko kommentárja: „Értem az IMF elvárásait és teljes mértékben egyetértek velük, ám a kérdésről eltérő véleményünk van a kormányzaton belül.”
