Ukrajnában található a Föld becsült ásványkincstartalékának 5 százaléka. Szomszédunknál lelhető fel a világ legnagyobb titánkészlete, a harmadik legnagyobb vasérckészlet – több mint 200 milliárd tonna -, valamint a mangánérckincs 30 százaléka. Van még higany, urán, nikkel és kisebb mennyiségben arany is. Ma a fémipar az ország legnagyobb ágazata, amely 1997-ben a GDP csaknem ötödét, az exportnak pedig 28 százalékát adta. Hét év után ez a szektor tudta megfordítani először a termelés hanyatlását, s tavaly már 12 százalékos növekedést produkált.
A belföldi kereslet hanyatlása miatt az acélgyárak külföldön keresnek piacot, nem is eredménytelenül. A kivitel értéke tavaly 30 százalékkal, 5 milliárd dollárra futott fel. A legnagyobb vevő Kína; a sorban utána további délkelet-ázsiai országok következnek, majd Németország, Törökország és az Egyesült Államok. (Oroszország az ukrán acél és acélcső hagyományos importőre, ám tavaly 20 százalékos importvámot vetett ki az ottani termékekre. A forgalom ezért drámaian csökkent és a termelők új piacokat kezdtek keresni.)
Noha a kohók falják az energiát és más téren sem működnek hatékonyan, Ukrajna mégis versenyképesen tud termelni, mivel alacsonyak a szállítási és az energiaköltségek, valamint a munkabérek. A távolabbi jövő azonban nem ennyire biztos: az ázsiai válság már most kihat az ukrán acélexportra. Az ország ellen fenyege-tő dömpingvizsgálatok is folynak Amerikában, Mexikóban és Délkelet-Ázsiában, sőt Washington már el is rendelt egy 5 évre szóló importtilalmat (ez az ügy most fellebbezési szakaszban van).
Tekintettel az ágazat stratégiai fontosságára, a legnagyobb acélgyárak mindegyikét állami fennhatóság alatt kívánják tartani.
