A dollár ma szilárdan őrzi domináns szerepét a nemzetközi tőkepiacokon. A világ bankbetétjeinek majdnem a fele van dollárban, és a világkereskedelem 50 százalékát is ebben a devizanemben bonyolítják le. Az összes devizaügylet majdnem felében szerepel dollár, és a hivatalos devizatartalékoknak csaknem kétharmada amerikai valuta (lásd a grafikont).
Az euró bevezetése után a túlsúly várhatóan csökken. Nemzetközi súlyát tekintve az új valuta az amerikai dollár mögött a második lesz. A 11 euró-ország teljes GDP-je nagyjából megegyezik az amerikaival, kereskedelmi részesedésük pedig egy árnyalattal még nagyobb is. Devizatartalékaik – legalábbis eleinte – jóval tekintélyesebbek lesznek, míg államkötvény-piacaik együttes nagysága a jelenlegi értéken számolva több mint 2000 milliárd dollár, ami alig marad el az Egyesült Államok mögött.
Fred Bergsten, a Nemzetközi Közgazdasági Intézet igazgatója arra számít, hogy az ECB-nek komoly tekintélye lesz és szigorú monetáris politikát fog folytatni. Szerinte számos ok miatt számíthatunk az euró felértékelődésére. A nemzetközi portfoliobefektetők invesztícióik egy részét dollárról euróra fogják átváltani; az euró-országok eladják „többlettartalékukat”, amelyek jó része dollár; s további országok is átállnak az euróra. Bergsten számításai szerint ezen tényezők együttes hatására 0,5-1,0 milliárd dollár változik euróvá – s ez elég lehet ahhoz, hogy felnyomja annak értékét. Emellett az EMU-országoknak idén várhatóan a GDP 2 százaléka körüli folyó fizetési mérlegtöbbletük lesz, míg a világ legnagyobb adósa, az Egyesült Államok rekordhiányra számít. Az európai országok pozíciója jelenleg gyenge a dollárhoz képest, ami szintén azt valószínűsíti, hogy 1999-re felértékelődés várható.
A Bergsten-féle érvelést sokan elvetik, még a jegybankoknál, köztük a Fednél is. Az euró – állítják – még kipróbálatlan: a piacoknak időre lesz szükségük a megismeréséhez. Az Economist szerint valószínűnek tűnik, hogy a dollár és az euró egymáshoz viszonyított ereje a piac hangulatától, a növekedési kilátásoktól, valamint az Atlanti-óceán két oldalán folytatott fiskális és monetáris politikától függ majd. Más szóval: senki sem tudhatja, hogy felfelé vagy lefelé fog menni az euró a dollárhoz képest. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az euró a dollár első háború utáni kihívója, s megnehezíti Amerika számára, hogy továbbra is korlátlan fizetésimérleg-hiánnyal működjék.
Az új pénz megjelenése a nemzetközi monetáris rendszer számára sem lesz problémamentes. Rivális valuták utoljára akkor harcoltak vezető pozícióért, amikor a font és a dollár együtt állt az élen a húszas-harmincas években, a nagy nemzetközi pénzügyi válság idején. A világ még sohasem tapasztalta meg, milyen tartósan együtt élni két, többé-kevésbé egyenrangú nemzetközi valutával.
