A vegyipar a rendszerváltás óta figyelemre méltó teljesítményt ért el a környezetvédelem, a biztonság és az egészségvédelem területén. Mint Gáspárné Bada Magda, a Magyar Vegyipari Szövetség (Mavesz) főtanácsosa elmondta, az ágazat környezetvédelmi beruházása a termelési érték 0,5-0,6 százalékát teszi ki, ami megfelel az európai uniós (EU) tagállamok átlagának. A vegyipar környezetvédelmi kiadása ennek többszöröse: a termelési érték 2-3 százaléka (e téren az EU-s gyakorlat 3-4 százalék). Arányaiban tehát a vegyipar nálunk alig fordít kevesebbet a környezetvédelemre, mint a fejlett nyugati országokban.
Az ágazat évek óta az ipari átlagon felül végez környezetvédelmi beruházásokat. Amíg az ipari beruházásokon belül 1992 és 1995 között az efféle célzatú tételek 2,7 százalékot, addig a vegyiparnál 3,6 százalékot tettek ki. A BorsodChem például 1995-től ötéves programot indított, amely 1 milliárd forintos környezetvédelmi beruházást célzott meg. A keret 80 százalékát már teljesítették, melynek eredményeként a légtéri kibocsátás 80 százalékkal csökkent, és a kibocsátott tisztított szennyvíz paraméterei is a határérték alatt vannak. A Richter Gedeon Rt. beruházásainak 10-12 százaléka környezetvédelmi célzatú: ez évi 400 millió forintot jelent. Három éve működik egy 600 millió forintért beállított szennyvíztisztító berendezés, amely látványos javulást hozott: a bontható szennyeződés 90 százalékát megfogja, mielőtt a közcsatornába kerül a szennyvíz. Az ICN Alkaloida az összköltség 5 százalékát fordítja környezetvédelmi beruházásokra, noha a Központi Környezetvédelmi Alaptól eddig csak néhány millió forint támogatást kaptak.
A beruházások eredménye megmutatkozik a kibocsátás csökkenésében: a rendszerváltás óta az ágazat légszennyezése hozzávetőlegesen felére mérséklődött. A Mavesz főtanácsosa szerint a vegyipar a szennyvíztisztás területén is felkészült – az úgynevezett II. fokozatú biológiai tisztítás szinte minden vállalatnál működik. A terhelés mértéke elfogadható, sőt európai színvonalú. A jövő elvárása az, hogy – az EU-ban is még ritkán használt – III. fokozatú szennyvíztisztító szakaszt építsenek ki a vállalatok.
A veszélyes hulladékok képződését tekintve változó a kép. Egyrészt az elmúlt években közel felére csökkent az oxidok kibocsátása, s 10 százalékkal mérséklődött a savak, lúgok mennyisége, 12 százalékkal nőtt viszont a kőolajtermékek felhasználási hulladéka, a szerves oldószerek hulladékának aránya pedig megduplázódott. A pozitív eredmények részben a hatékony környezetvédelemnek, részben a termelés visszaesésének köszönhetők (a vegyipar ma az 1989. évi termelésének csupán 75 százalékát produkálja).
Az ágazatra nem jellemző a környezetvédelmi bírság. Az évi 1,5 milliárd forintos büntetésből a vegyipar 15-20 százalékkal részesedik, szemben az erőművek 50 százalékot meghaladó arányával. A képhez azonban – Varga Pál, a Környezetvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezetője szerint – az is hozzátartozik, hogy az ágazat szennyezésének legnagyobb tétele a szennyvíz, s ennek nagy része csatornabírság, amely nem szerepel ebben a tételben. A főfelügyelőség változatlanul kitüntetett figyelmet fordít a vegyiparra, mivel minden üzem potenciális veszélyforrás. A vállalati menedzsment kockázatérzékenysége egyébként jelentősen nőtt az elmúlt években, több cég rendelkezik már az ISO 14 000 környezetközpontú irányítási rendszerrel.
A vegyiparon belül a gyógyszeriparról viszonylag kedvező kép alakult ki, bár a szektor jelentős vízszennyező: az ipar összes szerves szennyezésének 60 százalékát adja, miközben az iparra kivetett csatornabírságnak csupán 13 százalékát fizeti be. Amint azt a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. vízvédelmi osztályán megtudtuk, mindez azt jelenti, hogy a gyógyszeripar évente 6,5 millió köbméter – oldott szerves anyagokat, sókat, ammóniát, fenolokat tartalmazó – szennyvízzel terheli meg a közcsatornát. A veszélyes hulladék ártalmatlanítása a szakmai összefogással megépített dorogi égetőműben jórészt megoldott.
A gyógyszeripar határérték feletti levegőszennyezése nem számottevő. Mindezt a környezetvédelmi bírság befizetése is alátámasztja: az évi 500-700 millió forintos levegőszennyezés miatt befizetett bírságból – a termelési értéktől függően – az iparág 2,5-7 millió forintot tesz ki. Az öt legnagyobb gyógyszergyár tíz telephelyén évi 433 tonna kén-dioxid, 185 tonna nitrogén-oxid, s 40 tonna szén-monoxid keletkezik; ezek a mennyiségek eltörpülnek a klasszikus légszennyező ágazatok kibocsátása mellett.
A vegyipar nagy gondja a visszamaradt veszélyes hulladékok kezelése, illetve ártalmatlanítása. Az elmúlt években vagy évtizedekben felhalmozódott veszélyes anyagok tárolása (például Garé és Hidas térségében) azonban nem felel meg a modern műszaki elvárásoknak. A rendezéshez szükséges összeget azonban az ágazat nem tudja kigazdálkodni.
Minthogy az EU országtanulmányában elmarasztaló vélemény fogalmazódott meg hazánk környezetvédelmi állapotáról, számos jelentős beruházásra lesz szükség az ágazaton belül. A Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége számításai szerint az iparágban 146-173 milliárd forintos beruházás várható; ennek 15 százalékát a környezetvédelem javítására kell fordítani. Ennyi fejlesztésre fordítható tőkéje az iparágnak 7-10 év alatt lesz, ezért az EU-direktívákhoz való csatlakozáshoz 8-10 éves moratóriumot kezdeményez a szövetség. Mivel a vegyipar és a környezetvédelmi tárca között nincs megfelelő párbeszéd, az ágazat egészére mindeddig nem készült felmérés arról, hogy milyen beruházási igény mellett, miféle műszaki változtatással és mikor érhetőek el az unió előírásai.
