Nem nevezhető eseménytelennek a privatizáció óta eltelt két és fél év: vita az áremelésről, a beígért 8 százalékos nyereségről, kompenzációról. Milyennek ítéli most vállalataik helyzetét?
– A kép sokkalta árnyaltabb annál, hogy jónak vagy rossznak nevezhetném. Egészében azonban nem olyan jó, mint amire számítottunk. A visszafogottan kalkulált üzleti terveket véve alapul, tavaly lényegében teljesültek elvárásaink. Az ígért 8 százalékos eredményt tekintve azonban ez már semmiképpen sem igaz. Három, 1995 végén szerzett többségi tulajdonunk, a Mátrai Erőmű Rt., az Elmű Rt. és az Émász Rt. közül az utóbbi – elsősorban korábban felhalmozódott hitelei miatt veszteséges volt az elmúlt évben. Azért is elkeserítő ez, mert a másik öt magyarországi szolgáltató mindegyike nyereséget könyvelhetett el.
Már bizonyos, hogy elmarad az áprilisi áremelés.
– A terveinkben ez a lépés nem szerepelt. Az infláció viszont maradt, a problémát tehát szerintem egész egyszerűen továbbgörgették. Az igazán égető gond azonban számunkra az, hogy az áram tarifaszerkezete idejétmúlt, nem veszi figyelembe a valós költségeket. A nagyipari fogyasztóknak például lényegében a nyugat-európai szinttel azonos árat szabnak meg. Szeretnénk, ha a keresztfinanszírozás megszűnne és költségarányos szerkezet váltaná fel a mostanit.
Az új tarifák elfogadásával területenként eltérő árakat fizethetnek a fogyasztók.
– Logikus váltásról van szó, hiszen a hat magyarországi áramszolgáltató fogyasztóinak összetétele eltérő. Nyugaton sem csupán vevőcsoportonként, hanem régiónként is különböző árak léteznek. Itt említenék még egy akut problémát: ma 90 napig nem zárható ki a fogyasztásból a nemfizető ügyfél, holott a gázszolgáltatóknál a türelmi idő legfeljebb 30 nap. Ez a hosszú moratórium lényegében hitelforrás a nemfizetők számára, és itt elsősorban az ipari nagyfogyasztókra gondolok.
A problémák ellenére is mozgásban van a részvénypiac: az MVM minősített kisebbségbe került a Mátrai Erőműben, a RWE pedig ugyanezt a határt érte el a Tigáz esetében.
– Számunkra semmiképpen sem zavaró a 25 százalék plusz egy szavazatnyi MVM-megjelenés, még ha nincs is összhangban azzal a kormányhatározattal, hogy ez év végéig el kellene adniuk Pakson kívüli erőművi részvényeiket. Végül is az MVM Rt.-vel a Mátrai Erőmű megkötötte a hosszú távú áramátvételi szerződést. A Tigáz-befektetést több ok motiválta. Jól fejlődő és jó jövedelmezőséget sejtető cégről van szó, szolgáltatási területe pedig lefedi az Émász teljes területét, s az Elmű szférájának egy részét.
Egy újságcikk szerint Kocsis István, az állami vagyonkezelő egykori vezérigazgató-helyettese az Elmű vezérigazgatói posztjának várományosa.
– Teljes egészében spekulációról van szó, a vállalat nem hozott erről semmiféle előzetes döntést.
Részt vesznek az erőműtenderen?
– A konzorcium Bükkábrányban lignittüzelésű, zöldmezős beruházást tervez. Miután a kapacitástender feltételei időközben módosultak, az eredeti kétszer 500 megawattos ajánlatunk mellé egy kétszer 300 megawattosat is felvettünk. A liberalizálástól nyilvánvalóan nem zárkózhat el Magyarország sem. A termelésre mindenképpen igaz lesz ez, már csak a független áramtermelők megjelenése miatt is, és ez indokolja a szolgáltatók önálló erőmű-építési szándékait is. Reálisan számolni kell azzal, hogy megszűnhet az MVM ma létező kereskedelmi monopóliuma. Megjelenhet tehát olyan szereplő a piacon, aki export-import jogot kap és megteremtheti a szabad áramtranzit lehetőségeit.
Hermann Lüschen 44 éves, fizikus, családjával 1996 óta él Magyarországon. A kéttagú német konzorcium itteni leányvállalatának, az RWE-EnBW Magyarország Kft.-nek az ügyvezetője, s egyúttal az EnBW AG képviselője, de tagja az Émász Rt. igazgatóságának is.
