A Mol történetének legjobb eredményét érte el tavaly. Minek volt ez köszönhető?
– Részben külső, részben belső folyamatok eredőinek. Kedvezően változott például a szénhidrogének világpiaci ára, a magyar gazdaság fejlődése is jól alakult, ráadásul a hazai szénhidrogén-felhasználás valamivel gyorsabb ütemben nőtt, mint a GDP. Ennek következtében a Mol forgalma is emelkedett. Elmozdult a gázár is; első ízben a társaság történetében, 1997 negyedik negyedéve nem hozott veszteséget a földgáz üzletágnak. Az üzemanyag-kiskereskedelemben növeltük részesedésünket, széles kúthálózat-bővítés indult Romániában és Szlovákiában, s előkészületek folynak a szlovén piacon is. Kiterjedt költségracionalizálási programot is végrehajtottunk, s ez 11 milliárdos megtakarítást hozott.
Az idén milyen eredmény várható?
– Nem szeretnénk megtorpanni, bár alacsonyabb olajár mellett nehezebb kedvezőbb eredményt elérni. Rosszul indult a tél – a meleg miatt a gázfogyasztás visszaesett, bár ezt a magasabb benzinfogyasztás ellentételezte. A költségleépítés az idén is folytatódik, ettől 2,5 milliárdos megtakarítást várunk. Tovább tart a határokon túli bővítés is, kútjaink száma 26-ról közel félszázra nő. A gázüzletágban legalább nullszaldóval, vagy kismértékű nyereséggel számolunk. Az év közepétől várható, hogy a földgáz nagykereskedelmi ára közelít a piaci viszonyokhoz. Ráadásul tavaly hosszú ideje először nőtt a Mol tulajdonában lévő hazai olajkészlet. Kitermelésük egy része idén indul, és az első külföldi, tunéziai koncessziós mező is termelni kezd.
Milyen további Mol-beruházások várhatóak a közeljövőben?
– Középtávon befejezzük a finomítói rekonstrukciót, közel 50 milliárdos ráfordítással. Ennek nyomán a finomításkor a fűtőolajok aránya 12-13 százalékról 1-2 százalékra szorul vissza. Helyette nagy értékű anyagokat állítunk majd elő, s belép fűtőanyagként a petrolkoksz is. Tucatnyi külföldi projekt szerepel a terveinkben. Az idén hat helyen indul meg a próbafúrás, termelésbe állításuk az ezredforduló táján várható. Megállapodtunk a Tiszai Vegyi Kombináttal egy 140 ezer tonna éves kapacitású polipropilén gyár megépítéséről. Vizsgáljuk déli és délkeleti irányú gázvezetékek kialakítását is. A román lehetőségekre – így a liberalizáció után a Romgáz és a Petrom sorsának alakulására – szintén odafigyelünk, már amennyiben az ottani politikai viták lezárulnak.
Napirenden van a finomítók eladása is?
– Igen, folynak tárgyalások partnerkapcsolat kiépítéséről. Az igazgatóság álláspontja, hogy ezek célja kettős: hosszú távon a piaci helyzet stabilizálása, illetve a kapacitások jobb kihasználásához szükséges feltételek megteremtése. A finomítóknak a Mol többségi tulajdonában kell maradniuk. Kizárólag a finomítói piac bővülése mértékéig vagyunk hajlandóak bevonni a térségben működő multinacionális cégeket.
Ön szerint rendeződött-e az olajpiac helyzete?
– A piac tisztuláson ment keresztül, s ma sokkal áttekinthetőbb, mint volt a kilencvenes évek elején. A kiskereskedelemben – velünk együtt – 13 nagy nemzetközi társaság az aktív szereplő, s emellett sok száz kicsi cég is működik. A Molnak ma 347 kútja működik, ebből közel kétszáz a legmodernebb, Mol 2000 márkanevet viselő egység. A kiskereskedelmi forgalomból nőtt a részesedésünk, amely immár 39 százalékot tesz ki. Minden adott, hogy az ezredfordulóig itthon több mint 400, a határokon túl pedig 100-150 állomást működtessünk.
A nemrég zárult részvényeladásoknál felmerült, hogy az állam kisebbségbe kerülhet a cégben egy adott befektetővel szemben.
– A felvetés jogos volt, a társasági törvény szerint ugyanis nem lehet az egyes részvényesi jogok közt megkülönböztetést tenni, miközben a Mol alapszabálya az állam javára megszorításokkal élt, megakadályozva a nagyobb tulajdonosi koncentrációt. A gond rendeződött, a parlament törvénymódosítással érvényesítette az állam különleges jogait. Felmerült az orosz tulajdonostól való félelem is, de én nem látok ilyesfajta veszélyt.
Pál László 56 éves, a moszkvai Energetikai Intézetben végzett, majd a budapesti Politikai Főiskolán tanult. 1987-ben az Egyesült Államok USIA ösztöndíjasa volt. Dolgozott a Villamosipari Kutatóintézetben, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál, volt az ipari tárca államtitkára, s 1990 és 1997 között képviselőként is tevékenykedett. Az ipari miniszteri posztot 1994 és 1995 között töltötte be, majd a Mol Rt. elnökévé választották. Tagja a Ruhrgas elnöki tanácsadó testületének és az MTA Energetikai Bizottságának. 1986-ban Eötvös Lóránd, 1988-ban Neumann János, 1994-ben pedig Pro-Investore Díjat kapott.
