A KVV megvásárlásában aktív szerepet játszó Branko-csoport legrégebben működő tagja, a Balance Független Pénzügyi Elemző Iroda Kft. 1994-ben alakult, de akkor még semmi köze sem volt a későbbi tulajdonosokhoz. Az alapító-ügyvezetők fokozatosan kiszálltak a társaságból, és 1996. november 2-án a cég felvette a Branko Befektetési Kft. nevet, ügyvezetője pedig a két tulajdonos, Serfőző Péter és Kaló Gábor lett. Ekkor azonban már más Branko-cégek is működtek: az 1995-ben alakult Branko Pénzügyi és Számviteli Kft.; a Branko Consulting Bt.; valamint a később az árutőzsde tagságot is megszerző Brankobróker Pénzügyi és Szolgáltató Kft. A cégalapítási láz később sem csökkent: Kaló Gábor 1996-ban és 1997-ben tucatnyi társaságot alapított. A Branko névvel fémjelzett vállalkozások száma is tovább gyarapodott – ezek közé tartozik az 5 milliós törzstőkével 1996 decemberében alakult Branko Faktorház Kft. is, a Tubinvest ’97 kisebbségi tulajdonosa. Az alakuláskor ügyvezetője Serfőző Péter, két tulajdonosa pedig a Branko Befektetési Kft. és a Branko Pénzügyi és Számviteli Kft. volt. A Branko néven futó, vagy tulajdonosaik által létrehozott más társaságok közös jellemzője, hogy minimális vagy csupán néhány milliós tőkével jöttek létre. Egy részük csupán cégek adásvételének lebonyolítására használt „technikai” társaság. A ténylegesen és tartósan működő cégek ugyan szép profitot hozhattak a tulajdonosaiknak, azonban messze nem képződhetett rajtuk akkora haszon, ami akárcsak csekély esélyt is adna arra, hogy ebből a tőkéből kőolajvezeték-építésre adják a fejüket. Az ügylet megismert mozaikkockáiból inkább az valószínűsíthető, hogy a Branko-tulajdonosok ez esetben is technikai segítséget nyújtanak valakinek a cégvásárlásra. A Tubinvest 97 közvetítőkön keresztüli ügyvitele is azt jelzi, hogy tulajdonosainak, ügyvezetőjének nem feladata a privatizációs üzletben való közvetlen részvétel.
