Privatizációs technikaként határozta meg az MRP-t az azt “életre hívó” 1992. évi XLIV. törvény. A ma is érvényes szabályozásban az áll, hogy a szervezet megalakítását a magánosításra váró társaság dolgozóinak negyede kezdeményezheti, ám az induláskor legkevesebb 40 százaléknak kell tagként szerepelnie. Az MRP jogi személyiségű önkormányzati forma, amelyben – az alapítók akarata szerint – egyaránt elképzelhető az “egy tag-egy szavazat” elv és a majdani tulajdonhányaddal arányos beleszólási jog.
Az MRP-részvények mindaddig együtt maradnak, míg nem fizetik ki a vásárlás utáni tartozásokat. Ezt követően azonban a tagok szabadon dönthetnek a szétosztásról vagy éppen a vagyon értékesítéséről.
