Kinevezéséhez annak idején politikai konszenzusra volt szükség. Ma már legfeljebb a külföldi és hazai magánbefektetők mondhatnak ítéletet személyéről. Ha számot kellene adnia, hogyan összegezné az elmúlt időszakot?
Amikor idekerültem, a legfőbb cél a Bokros-csomag negatív hatásainak kivédése, a koncessziós feladatok teljesítése volt. Egy 16 ezer embert foglalkoztató vállalat nyilván jóval rugalmatlanabb a kisebb létszámúaknál. Ezért tartom jelentős eredménynek, hogy – lényegében a költségek drasztikus visszafogásával, a hatékonyság javításával – meg tudtuk tartani a cég gazdasági egyensúlyát. A többségbe került stratégiai befektetőkkel közösen elkészített terv alapján 1996-ban már az ügyfelek felé fordultunk. Minden idők legtöbb telefonállomását szereltük fel, miközben az üzleti kommunikációs piac lehetőségeinek kitapintásával – cégünk méretéhez képest – szerény nyereséget produkáltunk. Ez persze így is a legeredményesebb gazdálkodók mezőnyének élére emelte a Matávot. Tavaly év közepére felszámoltuk a várakozók listáját, s az év végére lényegesen javult az előfizetők elégedettségi indexe is. A sikerre aztán a tőzsdei megjelenés tette fel a koronát.
Elemzők szerint a távközlés liberalizációja idehaza nem hoz olyan drámai fordulatokat, mint például Németországban. Osztja ezt a véleményt, vagy inkább tart a majdan felbukkanó vetélytársaktól?
Bármilyen furcsán hangzik, üzleti értelemben a Matáv már most is versenyben van. Ebben az iparágban ugyanis nem a startpisztoly eldörrenésekor kezdődik a küzdelem, hanem jóval előbb. Itt a beruházások megtérülési ideje tíz év. Jóllehet, a korszerű gerinchálózat kiépítése a társaságnál már a privatizáció előtt elkezdődött, komolyabb befektetésekre csak azt követően kerülhetett sor. Ezek ugyan technikai szempontból optimális helyzetbe hozták a céget, a gazdaságos, nyereséget hozó működéshez azonban többre, a szolgáltatások fejlesztésére van szükség.
Miként alakultak a mutatóik az üzleti szolgáltatások terén, ahol nincs és nem is volt koncessziós védettségük?
Jelenleg az összes árbevételünk 30 százaléka a versenypiacról származik; az Internet-szolgáltatási piacon az egyharmadhoz közelít a részesedésünk. Az alközponti vonalakat tekintve 60-70 százalék a miénk, a bérelt vonalak esetében ez a mutató 90 százalékos. Végül, a mobil távközlésben összességében 60 százalék fölötti a jelenlétünk.
Sokan félnek attól, hogy a liberalizáció hatására túlságosan is nemzetközivé válik a távközlési világ.
Nincs az a jós, aki megmondaná, milyen lesz a jövő évezred piaci helyzete ebben a szakmában. Nyugat-Európában – ahol most bizonyos szelepeket megnyitottak az ellátottsági oldalról nézve telítettnek nevezhető piacokon – még nagyon sok jogi feltétel tisztázatlan; kiforratlanok a körülmények. Senkinek sincs tapasztalata arról, hogy milyen az igazi verseny a távközlésben. A cégek nemzetközivé válását természetesnek tartom, de abban biztos vagyok, hogy a nemzeti gyökereket egyikük sem veszítheti el. A Matáv is arra készül, hogy helyt álljon a nemzetközi versenyben. Ehhez a technikai felkészültsége már csaknem minden szempontból adott. A minőség tekintetében pedig folyamatosan összevetjük teljesítményünket a jelesebb külföldi cégekkel. A nemzetközi mércét, az ISO-minősítést vállalatunk fontosabb területein remélhetően jövőre érjük el. Ez a tanúsítvány jelzi majd igazán, hogy készen állunk a versenyre.
Straub Elek 54 éves, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végzett 1968-ban, majd ugyanitt gazdasági mérnöki diplomát szerzett. Pályafutását a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyik intézetében kezdte, majd a munkaügyi tárcánál és a Központi Statisztikai Hivatalban is dolgozott – itt számítástechnikai főosztályvezető, később elnökhelyettes volt. Időközben a kormány szakmai tanácsadójaként, a kormány mellett működő információtechnológiai fejlesztési bizottság vezetőjeként is dolgozott. 1990-ben kinevezték az IBM Magyarország Kft. vezérigazgatójává. A Matáv vezérigazgatói posztját 1995 júliusa óta, az elnök-vezérigazgatói tisztet pedig 1996 elejétől tölti be.
