Haszonjárművek nem készpénzes vétele esetén a vevők alapvetően a bankhitelt vagy a tartós bérletet választhatják. Bíró Gyula, az Opel Bank vezérigazgató-helyettese szerint a tartós bérlet mellett az szól, hogy az ügyfél a bérleti díjat költségként elszámolhatja, a forgalmi adót pedig visszaigényelheti. A bérlet lejárta után a kocsit a piaci árnak megfelelő maradványértéken, s egy harmadik résztvevőn keresztül vásárolhatja meg. Haszonjármű tartós bérleténél külön előny, hogy az ár áfa-tartalmát a továbbértékesítésnél a finanszírozó igényelheti vissza. Így a konstrukció a bérbevevőnek sokkal olcsóbb, hiszen a visszaigényelt adó csökkenti a finanszírozandó összeget, s ez végeredményben mérsékli az árat. A bankhitelt előnye ezzel szemben az, hogy a 20-25 százalékos első befizetés után az autó bruttó vételárának forgalmi adóját a vásárló visszaigényelheti. Így a vevő az első befizetéssel csaknem azonos összeget kap vissza. Ennek köszönhetően nagyobb összeg tartós lekötése nélkül ülhet az autóba az ügyfél, akinek „csak” a havi részleteket kell fizetnie.
A finanszírozás azonban nem csak az ügyfélnek, a haszonjármű-kereskedőnek is kockázat. Az a finanszírozó a biztonságosabb, amelyik mögött bank áll, a forgalom szempontjából pedig az az előnyös, amelyik gyorsabban végzi el a bonitásvizsgálatot. A feltételek kialkudásánál jó tudni, hogy a nagy nemzetközi autófinanszírozó cégek és az autós világmárkák – az egyes régiókra érvényes üzletpolitikájuknak megfelelően – kölcsönös kedvezményt adhatnak. A végső feltételek azonban – állítja Szőke Péter, a Volvo Truck Hungaria vezérigazgatója – helyben, az autófinanszírozó, a kereskedő és a vevő között dőlnek el.
A feltételek egyébként egyelőre meglehetősen eltérnek az Európai Unióban megszokottaktól. A fő különbséget az okozza, hogy nálunk a pénzhiány a meghatározó szempont, míg például egy svéd fuvarozónál – akinek több a pénze – a gazdaságosság, az elszámolhatóság esetenként fontosabb. Ennek megfelelően a magyar vevő a lehető legkisebb első befizetésre, s többéves futamidőre törekszik, amelynek végén a lehető legkisebb maradványértéken szerezheti meg a teherautót. A svéd éppen ellenkezőleg: előlegfizetés nélkül nagy havi befizetéseket vállal, s a végén minél nagyobb maradványértéket igyekszik kialkudni. Ő ugyanis a konstrukció végén otthagyja a kocsit, és új finanszírozási ügyletbe kezd.
Az elsősorban nemzetközi szállításokban érdekelt Volvo középnehéz és nehéz (10-15 tonna feletti) haszonjárműveinek négyötödét valamilyen finanszírozási konstrukcióval vásárolják meg a hazai szállítók. A forgalom növekvő; 1996-ban – még az osztrák Denzel érdekeltségen keresztül – 40 darab, tavaly pedig, az önálló Volvo Truck Hungaria szervezésében 98 nagyteherautót értékesítettek. A Volvo piaci részesedése eközben a 15 tonna feletti szegmensben 7-ről 14 százalékra nőtt.
