Egyre felháborítóbb az apparátus képtelensége a szocialista piacgazdaság fejlesztésére – jelentette ki Li Peng a kínai parlamentben az elmúlt héten. A március 17-én távozó kormányfő elmondta azt is: 11 minisztériumot megszüntetnek, s ezzel 29-re csökkentik a kormánytagok számát. A racionalizálás elsősorban az ágazati tárcák között tarol: bezárják például az elektronikai ipari, a vegyipari és a fémkohászati minisztériumot. Megerősítik viszont a gazdaságpolitikával foglalkozó funkcionális szerveket és az adóellenőrzést, s bevezetik az örökösödési adót.
A Kínai Kommunista Párt XV. kongresszusa már tavaly szeptemberben előírta, hogy bármilyen fájdalmas is, gyorsítani kell az állami vállalatok reformját. E kör veszteségei az elmúlt évben 74,4 milliárd jüant (9 milliárd dollár) értek el. A reformnak már az utóbbi években több millió munkahely esett áldozatául. Idén pedig a munkanélküliek 5 milliós száma – a Kínai Társadalomtudományi Akadémia szerint – akár meg is háromszorozódhat. A sokk enyhítése érdekében – amint azt Li Peng is megerősítette – 1998-ban 8 százalékon akarják tartani a gazdasági növekedést, s a jüan leértékelését is szeretnék elkerülni. Az infláció – a tavalyi 0,8 százalék után – nem lehet több 3 százaléknál, miközben a beruházások ezúttal is 10 százalékkal nőnek.
Li Peng „hét problémát” hagyott örökbe utódjának: a nehézkes állami vállalatokat; a gyenge mezőgazdaságot; a rendetlen pénzügyi szabályozást; a térségek közti fejlődési egyenetlenséget; az ésszerűtlen jövedelemkülönbségeket; a közerkölcs és a közrend romlását; valamint a népszaporulat és a környezetvédelem terhét.
Új korszakhatárhoz érkezett a kínai „nyitott kapuk” gazdaságpolitikája; az ország olyan stádiumba jutott, hogy szakítania kell a tervgazdaság valamennyi maradványával – értékelte a Jomiuri Simbun című lap a kínai Országos Népi Gyűlés ülését, illetve a kormányfő beszámolóját. A japán lap – osztva az ázsiai elemzők véleményét – kulcskérdésnek tartja, hogy Kína a nehezedő kül- és belgazdasági feltételek (csökkenő külföldi működőtőke-beáramlás, romló versenyképességű kivitel) közepette miként tudja ösztönözni a belső keresletet.
A szakértők megkérdőjelezik a 8 százalékos növekedési cél realitását, mondván: ehhez a beruházások 15 százalékos bővítésére lenne szükség. Bizonytalanságot kelt az is, milyen mértékben lassul a kínai árukivitel a délkelet-ázsiai országok versenye miatt. Ez utóbbi kérdés jó ideje nyugtalanságot kelt szerte Ázsiában a kormányzatok és a szakértők körében. A pénzügyi válságba jutott délkelet-ázsiai országok valutái gyors ütemben vesztették el értéküket, amivel kifizetődőbbé vált a kivitelük, s így a kínai áruk külpiaci eladása várhatóan nehezebbé válik. Tavaly Kína – az export 20,9 százalékos, s az import mindössze 2,5 százalékos növekedése nyomán – 40,3 milliárd dolláros többletet ért el a külkereskedelmi mérlegében.
A pekingi vezetés az ázsiai valuták értékvesztése ellenére stabilan tartotta a jüan árfolyamát, és a jövőben sem kívánja leértékelni a kínai pénzt. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor szakértők szerint ismételt leértékelési hullám, s a pénzügyi válság újabb szakasza venné kezdetét. Az idei év nagy kérdése Kínában tehát az, hogy az állami vállalatokat és a pénzintézeteket érintő reformok, illetve a munkanélküliség drámai megugrása mellett a pekingi vezetés miként tudja megakadályozni a gazdasági növekedés vészes mértékű lelassulását.
Az államháztartás rendbetétele egyébként – a távozó miniszterelnök által bejelentettnél is radikálisabban – máris megkezdődött. Az Országos Népi Gyűlés előterjesztett elképzelése szerint 15 minisztériumi szintű testületet szüntetnek meg, s 4 új „szuperminisztériumot” hoznak létre. Liu Csung-li kínai pénzügyminiszter olyan költségvetést terjesztett elő, amely a tavalyinál 17 százalékkal kisebb deficittel számol: a büdzsé 530 milliárd jüanos bevételi oldalával 576 milliárd jüan kiadás áll szemben, míg az elmúlt évi hiány 56 milliárd jüant tett ki.
