Tavaly a másfél ezer legnagyobb exportáló feldolgozóipari cég, az úgynevezett TOP 1500 nominálisan 36 százalékkal, volumenben pedig 15-16 százalékkal növelte forgalmát. A Tárki – a fenti kört reprezentáló, 300 céget tartalmazó minta megkérdezésén alapuló – számításai szerint a feldolgozóipari bővülés motorját a legnagyobb és többségi külföldi tulajdonban lévő cégek körében kell keresni, miközben a társaságok zöme nem, vagy csak az átlagosnál kisebb mértékben volt képes termelését, eladásait növelni.
Ám nem csupán a kibocsátás, hanem a kibocsátás gyarapodása is rendkívül koncentrált az ágazaton belül, hiszen a külföldi többségű vállalatoknál nominálisan 60 százalékos árbevétel-emelkedés következett be – messze nagyobb, mint a többi csoportban (lásd a grafikont).
Az eredményességet tekintve a vizsgált kör 76 százaléka könyvelhetett el nyereséget 1997-re, míg 12,5 százalékuk veszteséges volt – 1996-ban ez az utóbbi arány még 16,9 százalékot tett ki. Nem állítható viszont, hogy a nyereség és az árbevétel növekedésének üteme között szignifikáns kapcsolat lenne. Sőt, a cégek eredmény szerinti pozíciója nem különbözik sem a többségi tulajdonos, sem az alaptevékenység, sem pedig a vállalat nagysága szerint.
Igen nagy a szórás az ágazati export volumenének átlag 26 százalékos növekedését illetően. Érdekes különbség figyelhető meg például 1996. és 1997. tendenciái között. Két éve még szerényebb volt a kivitel emelkedése, ám ez sokkal inkább támaszkodott a cégek szélesebb körére. Tavaly viszont már csak egy nagyon szűk réteg, a külföldi tulajdonú cégek képviselték a húzóerőt, s a tanulmány szerint „e cégcsoporton belül is csak egy kisebbséghez tartozókról lehet szó”. A legnagyobb exportbevétellel rendelkező társaságok leginkább Németországot, Ausztriát és az Európai Unió országait részesítik előnyben. Továbbra is kevesen szállítanak a visegrádi országokba és más volt KGST-államokba.
A forgalom és a kivitel pozitív változásait az ágazat lényegében azonos létszám mellett érte el. A külföldi többségi tulajdonban lévőknél átlag feletti volt a munkásfelvétel és átlag alatti az elbocsátások száma. Ami a fizetéseket illeti, tavaly 18-19 százalékkal magasabb bruttó bért fizettek az ágazatban, mint egy évvel korábban. Érdekes, hogy a csúcsot a fa-, papír- és nyomdaipar jelenti (19-25 százalék), s még a kohászat és fémfeldolgozás is megelőzi a „dinamikusan fejlődő” gépipart (17-19 százalék). A külföldi cégek béremelése előrébb tart a hazai tulajdonban lévőknél, nagyság szerint viszont az 50-100 fősök vezetik a béremelési listát.
A top 1500 körében 78-82 százalékos a termelő, technikai és humán kapacitások kihasználtsága. A legnagyobb az arány a vegyes és többségében külföldi kézben lévő cégeknél, míg a legalacsonyabb szintet az állami többségűek esetében mutatták ki. A cégeknek mindössze 7,5 százaléka számolt be arról, hogy kapacitásainak kihasználási mutatói romlottak.
A legnagyobb feldolgozóipari cégek döntő többsége ruházott be 1997-ben. Az átlagos e célra fordított összeg 187 millió forint volt. A beruházók kétharmada több mint 10 millió forintot költött fejlesztésre; 21 százalékuknál viszont 100 millió forintnál is nagyobb volt ez az összeg (itt is a külföldi többségű vállalatok járnak az élen). A cégek több mint fele jelezte, hogy nőtt beruházásainak volumene, ám 20,2 százalék csökkenésről számolt be. Halvány, ám kimutatható kapcsolat létezik a kapacitások kihasználtsága és a beruházási hajlandóság között.
Az idén reálértékben átlag 4-12 százalékos forgalomnövekedésre számítanak a TOP 1500 társaságai. Nominálisan – több mint 25 százalékkal – a külföldiek forgalma nő majd, ezért a Tárki szerint a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is e kör jelenti majd a feldolgozóipari növekedés motorját. Hozzájuk képest a magyar magánszemélyek tulajdonában lévő társaságok a legkevésbé bizakodóak: legfeljebb 4 százalékot várnak. A cégnagyságot tekintve elmarad az átlagtól a kisvállalatok forgalombővülése is – ezek legfeljebb 1 százalékban reménykednek. Ugyanakkor a Tárki az idei növekedés „szélesebbé válását” prognosztizálja.
Az elemzés alapján a feldolgozóipar 14-20 százalékkal növelheti exportvolumenét az idén, s továbbra sem várható nagy eltérés a nagyság és a tulajdonosi típus szerint. A létszámnövekedés 1998-ban 1-3 százalékos lehet, azzal a megkötéssel, hogy már 1996 végén is kedvezőbbnek látták a helyzetet a társaságok a később bekövetkezőnél. A bérek 12-13 százalékos növekedése valószínűsíthető.
A hazai feldolgozóiparra alapvetően jellemző a koncentráltság, s nemcsak a termelésre és a forgalomra, hanem az exportra is, hiszen ennek lebonyolítása néhány – többségében külföldi tulajdonban lévő – cég kezében van. A várt konjunktúra megindulása tovább növeli a különbségeket. A koncentráltság és polarizáció egyben azt is jelenti, hogy csupán korlátozottan érvényesülhetett idáig a fellendülés tovagyűrűző hatása. A Tárki kutatói szerint azonban téves az a megközelítés, hogy a feldolgozóipar vagy a gépipar kapcsolt volna nagyobb sebességfokozatba, hiszen csak néhány olyan cégre jellemző ez, amelyik történetesen ebbe az alágazatba tartozik.
