Hétfőtől már élesben alkalmazhatják a felügyelőségek a hatályba lépett fogyasztóvédelmi törvényt. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a jogszabály megalkotása vitathatatlan előrelépés, bár körükben is voltak olyan vélemények, amelyek megkérdőjelezték ennek szükségességét. Kezdetben persze felmerülhetnek majd problémák, noha a szabályozás az eddiginél áttekinthetőbb, egyértelműbb előírásokat tartalmaz. A főtitkár ezzel kapcsolatban fontosnak tartotta eloszlatni azt a félreértést, hogy ezentúl mindenkinek az előírt részletes tartalmú címkézési szabályoknak kell majd eleget tenni. A jogszabály ugyanis az áru jellegétől teszi függővé az alapvető információkon felüli adatok kötelező feltüntetését. Fontos előrelépés, hogy elvált egymástól a gyártók és a kereskedők felelőssége. Előbbi a címkézésért, a használati és kezelési útmutatóért, a megfelelőségi tanúsítványért, valamint a csomagolásért, utóbbi pedig az ár feltüntetéséért felel. (Ha viszont a gyártó nem tesz eleget kötelezettségének, akkor azt a forgalmazó köteles pótolni.)
A hatályba lépett jogszabályban az eddigi 10 ezer forintos nagyságrendű szabálysértési bírság helyébe a felső határ nélküli fogyasztóvédelmi bírság lépett. A korábbi, maximum 30 ezer forintos bírság Vámos György szerint is kevés volt a súlyos jogsértések hatékony visszaszorításához, így ennek megemelése indokolt, bár a szövetség a büntetés összegének meghatározására konkrétabb feltételeket szeretett volna. A szabályozás gyakorlati alkalmazásától így most azt várják, hogy a hatóság a szigorú szankciókat – magas bírság, boltbezárás – csak azokkal szemben szabja ki, akik súlyosan megsértik a vásárlók érdekeit.
Vándor Béla, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) jogtanácsosa is némileg aggályosnak tartja a felső határ nélküli bírságolási jogot. A kamarákat azonban pozíciójuknál fogva is leginkább a törvény békéltető testületekről szóló része érinti, hiszen ezt a magyar jogban újnak számító intézményt a területi kereskedelmi és ipari, kézműves, valamint agrárkamaráknak 1999 januárjától együtt kell majd működtetniük. Ezek a létrejövő testületek lennének hivatva arra, hogy a fogyasztó és a kereskedő közötti vitát eldöntsék, illetve egyezséghez segítsék a feleket.
A „fogyasztóvédelmi békebírókhoz” akkor fordulhat a fogyasztó, ha a vitát a vállalkozással megpróbálta rendezni, ám az nem járt eredménnyel. A testület így egy bírósági per előtti gyors megegyezésre ad elvileg lehetőséget. Az 1000 forintos eljárási díj gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetővé teszi ezt a jogintézményt, amelynek a működési költsége viszont aligha fedezhető ebből a díjból. A törvény ugyan nem határozza meg, hogy ki állja majd a számlát, azonban Vándor Béla szerint a szöveges indoklásban az szerepel: ezt a központi költségvetésből kell megoldani.
A békéltető testület jogi lehetőségei attól függnek, hogy a fogyasztói vitában érintett gazdálkodó szervezet magára nézve kötelezőnek ismeri-e el a békéltetők döntését. Amennyiben igen, akkor a testület jószerivel választott bíróságként funkcionál, hiszen ha a kötelezett nem hajtja végre a határozatát, akkor a fogyasztó vagy érdekvédelmi szervezete kérheti a bíróságtól a döntés végrehajtási záradékkal történő ellátását. (Ugyanez a helyzet végre nem hajtott egyezség esetében is.) Emiatt persze a cégek többnyire nyilván lesznek annyira óvatosak, hogy ne vessék alá magukat a testület döntésének, ekkor ugyanis a békéltetők csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg számukra. Ezek megtartása nem kötelező, viszont ha nem teljesítik azokat, akkor a testületet működtető kamara, illetőleg a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség nyilvánosságra hozhatja a panaszt és az eljárás eredményét. Vándor Béla éppen ez utóbbi jogosítvány tartja problémásnak, hiszen szerinte ilyenkor a gazdálkodó szervezetet olyan határozat miatt éri hátrány, amelynek végrehajtása számára nem kötelező, de nem is fordulhat ellene jogorvoslatért sehová.
Az MKIK jogtanácsosa egyébként úgy látja: a békéltető testületek 30, illetve 60 napos eljárási határideje rövidnek bizonyulhat, ha a sok ügyben kell határozniuk. A békéltetők kijelölésével, a testületek működési rendjével kapcsolatos egyeztetések egyébként már megkezdődtek a kamarák és a másik tagokat delegáló oldal, a civil fogyasztóvédelmi szervezetek között. Garai István, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület ügyvezető elnöke szerint szervezetük már készül a jelölésre, és azt is látja, hogy a speciális szakértelmet kívánó ügyeknél kérni kell majd a társszervezetek segítségét.
Egyes vélemények szerint a törvénnyel a civil szervezetek nyerték a legtöbbet. A jogszabály ugyanis nemcsak meghatározta a fogyasztóvédelmi érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet fogalmát és jogait, de arról is rendelkezett, hogy az államnak a költségvetésben gondoskodnia kell az effélék támogatásáról. Persze a civileknek a törvény is csak azt garantálja, hogy lesz egy költségvetési sor számukra, az azonban már kérdéses, mekkora szám lesz benne. Idén összesen 3 millió jut erre; ennél nyilván többre számítanak jövőre. A jogharmonizációs silabusznak számító Fehér Könyv is megemlíti az e téren működő civil szervezetek támogatásának szükségességét. Ha ezt a kormányzat kipipálja, akkor már „csak” a törvényhez kapcsolódó rendeleteket kell megalkotnia, amelyek közül az egyik most kerül a kabinet elé, kettő pedig tárcaközi egyeztetésen van.
