Utolsóként Németország és Olaszország hozta nyilvánosságra múlt pénteken az elmúlt esztendő statisztikáit. Görögország kivételével minden állam teljesítette azon maastrichti limitet, hogy az államháztartás deficitje nem lépheti túl a GDP 3 százalékát. Ugyanakkor Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság – bár náluk a hiány jóval a kijelölt korlát alatt volt – előre jelezte, nem kíván ott lenni a startnál. Így alakult ki a „futballcsapat”, a tagok pályázatát azonban még áttekintik Brüsszelben és Frankfurtban is: a két vizsgálóbizottságnak március 25-ig kell eldöntenie az alkalmasságot.
Elemzők szerint a konvergencia-kritériumok teljesítése jelzi, hogy – Görögország speciális helyzetét nem számítva – az európai kormányok, függetlenül pártbeli színezetüktől, respektálják a közösségi játékszabályokat. Az Európai Monetáris Rendszer (EMS) az 1992-93-as krízis óta stabil, az árfolyammozgások nem lépték túl az akkor megszabott lebegtetési sávot, így várhatóan zökkenőmentes lesz május elején a részt vevő valuták egymáshoz viszonyított árfolyamának „befagyasztása”. A most nyilvánosságra került adatok a tekintetben is jelzésértékűek, hogy immár nem lehet beszélni a magasabb rendű Északról és a törékeny Délről. Minden országnak megvan a maga baja és erénye. Németország és Franciaország az államháztartással, Hollandia az infláció megfékezésével, Svédország és Belgium az adósságokkal bajlódott. Eközben Spanyolország, Portugália és Írország esetében el kell ismerni, hogy nagyon mélyről kapaszkodtak fel az elitbe. Igaz, ez utóbbiak jócskán profitáltak az unió kohéziós alapjából, de tény, hogy sikeres lépéseket tettek a kamatharmonizáció irányába, miközben a GDP is náluk gyarapodott a legnagyobb lendülettel.
