A GDP éves növekedése az öt élenjáró reformország – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – átlagában tavaly 4,9 százalékot tett ki. Ez alig tér el az előző évi 4,8 százalékos értéktől, s a ráta – a WIIW elemzői szerint – idén és jövőre is hasonló nagyságrendű (4,6, illetve 5,1 százalékos) maradhat. Ezen átlagok mögött azonban számottevő eltérések húzódnak meg. Az egyik oldalon például Csehországban – a folyó fizetési mérleg súlyos deficitje, a valuta túlértékeltsége és a hiányos szerkezeti reformok miatt – tavaly visszaesett a növekedés, s érdemi fordulatra csak 1999 után, s akkor is csupán a következő kormány megfelelő gazdaságpolitikája esetén van esély. A másik oldalon a WIIW hazánkat említi, mondván: az ország – az 1995. évi stabilizációs csomag mellékhatásainak leküzdése után – az exportra támaszkodva a szolid növekedés útjára tért. A szakértők szerint Lengyelország jó benyomást keltő növekedése kissé lassul, míg Szlovéniában és Szlovákiában a fejlődést a csehekéhez hasonló, eddig megoldatlanul hagyott szerkezeti problémák fogják hátráltatni.
Még differenciáltabb a kép a többi átmeneti gazdaság esetében. Bulgária és Románia a korábbi gazdaságpolitikai hibák miatt – magas infláció mellett – masszív visszaesést szenvedett el, ám megvan az esélyük arra, hogy kilábaljanak a válságból, s 1999-ben ismét mintegy 3 százalékos növekedést érjenek el. Oroszországban az évek óta tartó völgymenet 1997-ben végre megállt, s idén talán Ukrajna is eljuthat idáig. A gyógyulás folyamata azonban mindkét országban gyenge marad, s – Romániához hasonlóan – makrogazdasági és politikai bizonytalanságok veszélyeztetik.
A régió viszonylag legjobb hírei a külgazdaságból érkeztek. A kereskedelmi – és ennek következtében a folyó fizetési – mérlegek deficitje 1996-ban drámaian megnőtt, az elmúlt évben azonban a helyzet nem romlott olyan mértékben, mint amilyentől joggal féltek. A deficit – Lengyelországot, az egykori Jugoszlávia néhány utódállamát, valamint Ukrajnát kivéve – inkább csökkent. A nyugat-európai kedvezőbb konjunkturális helyzet mellett a WIIW szerint ehhez Csehországban, Bulgáriában és Romániában a leértékelés hatásai, Szlovákiában az importot csökkentő adminisztratív intézkedések, Magyarországon és Lengyelországban pedig a fokozódó versenyképesség is hozzájárult. Az intézet ennek ellenére a fennmaradó, illetve várható egyensúlyhiányt – a GDP-hez vagy a devizatartalékokhoz viszonyítva – a szlovéneknél, a cseheknél, a románoknál és az egykori Jugoszlávia több köztársaságában túl magasnak találja, ezért úgy véli: a valutákra nehezedő leértékelési nyomás megmarad.
Az ilyen nagy konjunkturális különbségek okainak vizsgálatánál egyre világosabban kiderül a régi igazság, hogy tudniillik a növekedés akadozása erősen függ az intézményi és szerkezeti reformoknál elért előrehaladástól. Ennek igazolására a bécsi szakértők jelentése – mint a reformok állásának mutatóira – az ipari termelésre, a munkatermelékenységre és a beruházásokra hivatkozik. A régióban csupán a legkedvezőbb fejlődést megélő Magyarország és Lengyelország ipari termelésének növekedése lehet kétszámjegyű idén és jövőre. A munkatermelékenység e két országban 65, illetve 42 százalékkal van az 1989. évi szint felett, míg e mutató Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában jóval a referenciaérték alatt áll. A beruházások ugyan a szlovákoknál és – 1996-ig – a cseheknél is erőteljesen nőttek, azonban ez mindkét országban (nagyrészt az állami infrastrukturális projektek miatt) viszonylag csekély hatást gyakorolt a növekedésre és hatékonyságra.
A közelebbi jövőre a WIIW azt várja, hogy a legtöbb reformország a makrogazdaság stabilitásának megtartását előnyben fogja részesíteni egy erőltetett növekedéssel szemben. Bár az ázsiai válságnak eddig alig voltak drámai kihatásai a régióban, a szabályozás, a felügyelet és az átláthatóság nagyobb szükségessége a tőkepiacokon és a bankszektorban egyaránt megmutatkozik. Elvárható továbbá egy restriktívebb pénzpolitika és az állampapírok kibocsátásának visszatartása felé mutató trend, miközben a központi bankok a valuták árfolyamsávjainak kiszélesítésével növelhetik az árfolyamkockázatot, s ezzel fékezhetik a rövid lejáratú tőke beáramlását.
