Jelenleg nincs hatályos törvényi szabályozás a hazai gyógyszerellátásról, illetve magukról a patikaszerekről. A megváltozott piaci helyzet szereplőinek még ma is az 1972-es egészségügyi törvényben megfogalmazott néhány rendelkezéshez kell igazodniuk. Mivel az új egészségügyi törvény – amely egyébként nem foglalkozik külön a gyógyszerekkel – ez év közepétől lép hatályba, a jogalkotóknak igencsak igyekezniük kell, ha el akarják kerülni az exlex állapotot.
A kilencvenes évek elején a külhoni gyártók és forgalmazók előtt megnyitott magyar piacon kiéleződtek a viták az árakról, a forgalmazásról és a felhasználásról. A tudományos, technikai, technológiai változások mellett az állami monopólium megszűnése, illetve az Európai Uniós (EU) csatlakozás közelsége adott végső lökést a jogalkotói munka felgyorsításához. Szintén a szabályozás újragondolását indokolta, hogy napjainkban előtérbe került a megelőzés, a terápiák hatékonysága és gazdaságossága közti összhang megteremtésének igénye.
Bármilyen furcsán is hangzik, az egyik fő probléma a gyógyszer fogalmának meghatározása. A galenusi (gyári) és a magisztrális (patikai) készítmények, s ezzel együtt a hatósági engedélyek körének törvényi szintű leírása irányt szab az EU-szempontból „helyes” gyakorlat kialakításának is. A leendő jogszabály olyan keret, amely átfogja – és az új egészségügyi törvénnyel összhangban meghatározza – a gyógyszerek életgörbéjének egészét, az ötlettől a felhasználásig. Ennek kapcsán kitér a fejlesztés, a gyártás, a törzskönyvezés és a kipróbálás körülményeire, illetve részletezi a betegjogokat, a gyártók, a forgalmazók és a politika kötelezettségeit. A törvény hatályba lépésével megszűnik a gyógyhatású készítmények fogalma, és – uniós mintára – bevezetik a termékfelelősségi rendszert.
A szakmai lobbyk érdekérvényesítő képességének erősödését bizonyítja, hogy az új jogszabályba visszakerült az a korábban kivett passzus, miszerint gyógyszert közvetlen lakossági felhasználásra csak szakképzett gyógyszerész adhat ki, mégpedig kizárólag gyógyszertárban. Az ezzel kapcsolatos vitának ismét tápot adott, amikor az egyik legnagyobb hazai gyógyszerforgalmazó, a Pharmafontana Rt. a múlt héten új – kis- és nagykereskedelmet is lebonyolító – fitotéka diszkontáruházat, illetve magánpatikát nyitott Kőbányán. Azok a patikusok, akik ellenzik az amerikai drug-store mintájára kialakított, önkiszolgáló (szabadpolcos) gyógyszertárakat, nem ok nélkül érzik veszélyben magukat. A patikaláncok létrehozására törekvő forgalmazók ugyanis olyan fejlesztésekre, beruházásokra kényszeríthetik a kisebb üzleteket, amelyekre azoknak nincs elegendő forrásuk. Ez a Magyar Gyógyszerész Kamara szerint egyrészt lehetetlen helyzetbe hozná a szakmát, másrészt veszélyesen és fölöslegesen tovább gerjeszthetné a hazai gyógyszerfogyasztást. A Pharmafontana vezetői ellenben értetlenül állnak a szakma elmúlt hónapokban tapasztalt heves ellenállása előtt, mivel szerintük kellő felkészültség mellett a körbesétálható polc ugyanúgy működik, mint a hagyományos pult: a vény nélküli gyógyszerek közül mindkét helyen szabadon lehet választani.
Miközben a tőkeerős nagykereskedők és gyártók a patikaláncok létrehozásán dolgoznak (egyesek szerint ezek már ma is száznál több egységet fognak át), addig a kis gyógyszertárak az átlagosan 17,8 százalékos árrésből szerzett jövedelmükből igyekeznek fenntartani magukat. (Az árrés valorizálása 1993 óta nem történt meg.) A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke, Mikola Bálint úgy véli: a gyógyszerész társadalom nem holmi szakmai féltékenységből ellenzi a gyógyszertári láncok kialakulását, hanem azért, mert ez a területi és a szakmai monopóliumok újraépítését jelenti, holott a privatizációnak éppen ezek lebontása volt az egyik célja.
A gyógyszerészek félelmét látszik igazolni a nagykereskedelmi cégek közötti egyre élesedő verseny is. Már most is alig fél tucatnyi társaság uralja a piac négyötödét, holott a bejegyzett forgalmazók száma közelít a százhoz. Ezek a mamuttá váló cégek döntő szerepet játszanak egyes térségek ellátásában. A szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy a nagykereskedők közötti ádáz küzdelemben egyre nagyobb árkedvezményeket és fizetési könnyítéseket kínálnak a patikusoknak. Ez ugyan kedvez a kiskereskedőknek, az olykor a józan gazdasági megfontolásokat is túllépő forgalmazói magatartás mégis veszteségeket okoz, ami hosszú távon senkinek sem jó. (A piac nagyjából egyötödét kezében tartó – 1666 gyógyszertárral, több mint 400 drogériával és 25 nagykereskedővel kapcsolatban álló – Pharmafontana az 1996-os 24,5 milliárd forintos nettó árbevétellel szemben tavaly csak 19,9 milliárdot könyvelhetett el.)
A kialakuló piaci viszonyokat alapvetően befolyásolhatja Hungaropharma privatizációja, e cég bonyolítja le ugyanis a forgalom több mint felét. Azt egyelőre nem tudni, hogy a magánosításra mikor és milyen feltételek között kerül sor. A gyógyszerészek mindenesetre már hónapokkal ezelőtt jelezték: 30-40 százalékos tulajdonrész erejéig szívesen részt vennének a privatizációban. A legnagyobb múltú – s így a legismertebb – nagykereskedő társaságban egyébként az állam csupán egyetlen szavazatelsőbbséget biztosító részvényt kíván megtartani. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatósága ígéretet tett a gyógyszerész kamarának arra, hogy értékesítési stratégiája kidolgozásánál figyelembe veszi a patikusok tulajdonszerzési törekvéseit. A koncepció várhatóan egy-két hónapon belül elkészül, ám arra igen kicsi az esély, hogy a pályázatot még a választások előtt kiírják.
Szakértők szerint a patikaprivatizáció ugyan lényegében befejeződött, mégsem tekinthető azonban lefutott meccsnek. A monopolhelyzetbe kerülő forgalmazók ugyanis nemcsak a gyógyszerárakat diktálhatják a jövőben, hanem beleszólhatnak a csőd közeli helyzetben lévő patikák tulajdonlásába is. Az 50 milliárd forint értékűre taksált hazai gyógyszertári vagyon egy része könnyűszerrel gazdát cserélhet. Az 1994-ben megalkotott gyógyszertári törvény csupán arról rendelkezik, hogy a patikát vezető gyógyszerész tulajdonrészének meg kell haladnia a 25 százalékot. Mivel azonban a vásárlás és a fenntartás költségei túlságosan megterhelik az új tulajdonosokat, egyre többen adják be a derekukat, s engednek a forgalmazók és gyártók tulajdonszerzési ostromának. Az ajánlattevők ezúttal sem sajnálják a pénzt, mint ahogyan nem kímélték tárcájukat az utolsó fővárosi patikák megszerzésekor sem. Akadt olyan egység, amelyet 16 millió forintért kínáltak, ám a liciten 100 millió fölé ment fel a vételára. Az így megvásárolt patikákat hálózatban, franchise-rendszerben működtetik, s itt aztán végképp semmi akadálya az árdiktátumnak. Mindez persze főként a vény nélküli gyógyszereket érinti. Nem kis piacról van azonban szó, hiszen egy felmérés szerint a patikában vásárlók csaknem háromnegyede ilyen módon szerzi be az orvosságokat – elsősorban a különféle vitaminokat.
Januárban átlagosan 13 százalékkal nőtt azon szerek ára, amelyekről az egészségpénztárral alkut folytattak a forgalmazók és a gyártók. A megegyezést megelőző heves viták ellenére a piaci szereplők alapvetően elégedettek a mai gyógyszerár-támogatási rendszerrel, felülvizsgálatát mégis szükségesnek látják. Amint azt egy múlt heti témába vágó konferencia résztvevői is hangoztatták, a támogatások nagyobbik része egy rendkívül szűk réteget kedvezményez. Az elitcentrikus támogatás elkerülése érdekében a szakmai kollégiumok orvosi érveinek figyelembevételét javasolják a pénzügyi keretek elosztásánál. Egyesek a gyártók és a finanszírozó egészségügyi kormányzat között úgynevezett ár-volumen megállapodások létrejöttét sürgetik. Az Országos Egészbiztosítási Pénztár jelenleg a cégek becsült forgalmának függvényében határozza meg az egyes készítmények árát, s rendeli hozzá ahhoz a tb-támogatást. A tapasztalat az, hogy a kialkudott ár és támogatás tudatában a nagy, tőkeerős – főként külföldi – gyártók hatalmas reklámkampányba fognak, s így a korábban becsült forgalom többszörösét érhetik el. Ennek jelenleg semmilyen szankciója nincs. Az ár-volumen megállapodásnál viszont a gyártónak felelősséget kell vállalnia a becsléséért, s ha nem tartja be a határokat, akkor a finanszírozónak okozott többletkiadást vissza kell fizetnie.
A néhány héten belül parlament elé kerülő új gyógyszertörvény támogatási kérdésekkel nem foglalkozik, bár nagy súlyt helyez az ellátás – pontosabban a fogyasztott gyógyszermennyiség – háromnegyedét adó hazai gyártók érdekeinek védelmére. A törvény szövegén utolsó finomításokat végző országgyűlési képviselők a múlt heti szociális bizottsági ülésen felhívták a figyelmet: egyre több gyártó igyekszik megszerezni a forgalmazási jogot is, mivel így olcsóbban tud megjelenni a piacon. Ennek különösen a kórházi ellátásban van nagy jelentősége. A szakmai szövetség képviselője ezzel összefüggésben megjegyezte: ha a nagykereskedők nem jól mérik fel, illetve nem kellő időben jelzik a piaci igényeket, akkor a felelősséget nem háríthatják át a gyártókra. Amúgy pedig a piac valamennyi szereplőjének egyetlen alapfeladata van, s ez a betegek minél jobb, méltányos áron való ellátása. Igaz, a betegek és a gazdálkodók érdekei nem mindig esnek egybe…
