GAZDASÁGI ETIKA MAGYARORSZÁGON – Kivételes illemtan

Bevett gyakorlatnak számít a fejlett gazdaságokban, hogy a cégek etikai kódexben szabályozzák a fogyasztókkal, versenytársakkal, üzleti partnerekkel és helyi közösségekkel kapcsolatos viszonyukat. Emellett gyakran egyéb etikai intézményeket is kiépítenek – van például efféle bizottságuk, igazgatójuk, forró drótjuk és képzési programjuk, sőt, annak bizonyítására, hogy a normákat valóban betartják, a vállalatok időnként úgynevezett etikai vagy társadalmi auditot is lefolytatnak.

Magyarországon egyelőre rendkívül kevés vállalatnál működnek etikai intézmények – derült ki a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) „Versenyben a világgal” című kutatási programjának a versenyképesség etikai vonatkozásait vizsgáló tanulmányából (lásd táblázatunkat). Az elemzők azt is megkérdezték, hogy a vállalatoknál kialakítottak-e irányelvet az alkalmazottak személyiségi jogainak biztosítására; van-e szervezeti megoldás a fogyasztói panaszok kezelésére; s létezik-e kapcsolat a helyi lakossággal. Végül fontos mutatónak tartották azt is, hogy a vállalat költ-e jótékonysági célokra. Nos, valamennyi szempont alapján a vizsgált 326 cég egyötöde mutatkozott élenjárónak. Köztük a gazdaságban regisztrált számarányuknál gyakrabban fordulnak elő a nagyvállalatok, miközben a kicsik alulreprezentáltak. Az is elmondható, hogy a csoportot az erős pénzügyi korlátokkal rendelkező, fogyasztó-, illetve exportorientált vállalatok uralják, s kevés köztük a monopolhelyzetben lévő cég.

A General Electric (GE) világszerte azonos etikai normákat követ, s ezeket az „Elkötelezettségünk szelleme és betűje” című kiadványukban rögzítették. Ezt Magyarországon is minden dolgozó megkapja, sőt odaadják azt a partnereknek, a szállítóknak és a vevőknek is.

Semmi sem fontosabb a feddhetetlenségnél; sem a vevőszolgálat, sem a versenyképesség, sem a felettes közvetlen utasításai, sem az, hogy hozzuk a számokat – írja bevezetőjében John F. Welch elnök-vezérigazgató, akinek az irányítása alatt a GE a világ legnagyobb piaci értékű vállalatává nőtte ki magát. A normák betartását a vezetők értékelésénél ugyanúgy figyelembe veszik, mint az elvárt pénzügyi eredmény teljesítését. A GE itteni vezetői tisztában vannak azzal, hogy bizonyos üzletekhez nálunk kenőpénzzel lehet hozzájutni, ez azonban számukra tilos, még akkor is, ha ezáltal megrendeléseket veszítenek el. Mály István, a GE Lighting Europe csomagolási igazgatójának elmondása szerint hatalmas energiákat szabadít fel, hogy nem kell azzal foglalkozniuk, kinek a zsebébe csúsztassanak borítékot, hanem a normális üzletmenetre.

Az etikai normák érvényesítését segíti a GE ombudsman-hálózata is. Ennek tagjai közül minden országban dolgozik egy, így az alkalmazottak a saját anyanyelvükön beszélhetnek vele. Magyarországon – a GE Capitalhoz tartozó Budapest Bankot kivéve – valamennyi érdekeltség ombudsnője Somorjai Éva, a GE Lighting Tungsram belső ellenőrzési osztályának vezetője. Asztalán külön telefon szolgál a dolgozók észrevételeinek fogadására – ezt hívják tanácsadó vonalnak. Ha valakinek problémája van, fordulhat máshoz is, például a főnökéhez, esetleg magasabb vezetőhöz, vagy a humán erőforrás részleghez. De ha az említetteket nem lehet elérni, vagy nincs hozzájuk bizodalma, akkor a dolgozó akár névtelenül is felhívhatja az ombudsnőt, akinek kötelessége minden ügyet kivizsgálni.

A 10,5 ezer fős cégtől évi 160-170 hívás érkezik, köztük mindazonáltal kevés a névtelen, már csak azért is, mert ha valaki segítséget kér, el kell jönnie személyesen, hogy megoldhassák a problémáját – mondta Somorjai Éva, aki bizalmasan kezeli a tanácskérő kilétét. A „forró drót”-ból egyébként – bár kezdetben aggódtak – nem lett besúgóvonal: a dolgozók valóban akkor jönnek, ha segítségre van szükségük. Ehhez az ombudsnőnek minden eszköze megvan; ha jónak látja, megkeresheti személyesen John F. Welchet is, bár erre még nem volt példa.

A Mol Rt. tavaly adta ki kódexét. Horváth György szervezetfejlesztési igazgató elmondta: alapvetőnek tartják, hogy etikai szempontból minden dolgozó – beosztásától függetlenül – egyenlő elbánásban részesüljön. Az általános elvárások között szerepel, hogy az alkalmazottak számára tilos személyes előnyök nyújtása és elfogadása, kikényszerítése. Ha valaki nagyobb értékű reklámajándékot kap, akkor azt kötelező bejelentenie. Megkövetelik a dolgozóktól azt is, hogy alkalomhoz illő, kulturált öltözéket viseljenek. A főnökök számára előírták, hogy elvárásaikat egyértelműen és pontosan fogalmazzák meg, legyenek udvariasak, kerüljék a bizalmaskodást, s válasszák szét a munkakörből adódó kapcsolataikat a magánéletiektől.

A Mol külkapcsolatairól szóló részben egyebek mellett megtiltják, hogy az üzleti partnereknek és versenytársaknak rossz hírét keltsék. A fogyasztókkal való kapcsolatot a kutasok számára készített oktató-módszertani könyvben szabályozták. Eszerint például borravalót el szabad fogadni, de tilos azt kikényszeríteni. Az etikai kódexnél szigorúbb az összeférhetetlenség szabályozása: Mol-alkalmazottnak például nem lehet érdekeltsége olyan cégben, amely üzleti kapcsolatban áll az olajtársasággal.

A BorsodChem Rt.-nél más cégek etikai kódexét is tanulmányozták, mielőtt belevágtak volna a sajátjuk elkészítésébe. Egy vegyipari társaságnál azonban – hívta fel a figyelmet Bencs Judit PR-szakértő – speciális szempontokat is érvényesíteni kell, mert sok olyan, a működés biztonságát érintő tényező van, amely nem etikai kérdés, hanem szabály és előírás. A várhatóan az idén elkészülő kódex erősítheti az összetartozást a társaságon belül. Másrészt ez biztosíték a partnerek számára, hogy a világon bárhol is találkozzanak a BorsodChem képviselőivel, termékeivel, irodáival és szolgáltatásaival, ugyanazt a minőséget kapják.

A Dunaferrnél is azt tartják az etikai kódex fő előnyének, hogy erősíti a vállalatcsoport egységét. Az 560 fős, 100 százalékban állami tulajdonban lévő Dunaferr Rt. irányítása alá ugyanis csaknem félszáz, heterogén tulajdonosi összetételű kft. tartozik, összesen 10,5 ezer alkalmazottal. Ezek a cégek is a Dunaferr márkanevet használják, fontos tehát – hangsúlyozta Czinkóczi Sándor stratégiai koordinációs és szervezési igazgató -, hogy egységes képet mutassanak. Ennek fényében nem meglepő, hogy az acélipari társaság a kódex véglegesítésével megvárja, míg befejeződik a konszern most folyó szervezeti átalakítása, s elkészül az új szervezeti és működési szabályzat. Ehhez igazítva adják majd ki az etikai kódexet, a tervek szerint az év második felében.

A magyar piac nem kényszeríti ki az etikai intézmények kialakítását – nyilatkozta a Figyelőnek Zsolnai László egyetemi docens, a „Versenyben a világgal” program etikai alprojektjének vezetője. A felmérés kimutatta: a vállalatok „etikalitása” szorosan összefügg azzal, hogy mennyire vannak kitéve a versenynek. Az is nagyon fontos, hogy milyen környezetben mozognak. Így egyértelműen azok a cégek mutatnak fel magasabb etikai teljesítményt, amelyek a fejlett, nyugati piacokon érvényesülnek. Ugyanakkor az itt tevékenykedő nyugati vállalatok működése etikai szempontból – a várakozásokkal ellentétben – nem kiemelkedő.

A végeredményt illetően nem sokat számít, hogy a cégek piaci nyomás hatására, vagy esetleg csak divatból alakítanak ki etikai kódexet. Ha már vannak leírt szabályok, akkor azokat számon is lehet kérni. Ezért lenne fontos, hogy a vállalatok közzétegyék etikai kódexüket, ahogy ez például Amerikában szokás. Ekkor ugyanis nem csak a közvetlenül érintettek, hanem a sajtó is ellenőrizhetné a normák betartását. Itthon azonban a társaságok sokszor félig-meddig titkosítják a kódexüket: ha valaki kéri, annak valószínűleg odaadják, de nem büszkélkednek vele.

Nálunk még nem készült felmérés arról, hogy a gazdálkodók valójában mennyire viselkednek etikusan. A BKE-n végzett kutatás egyelőre csak azt térképezte fel, hogy a cégek milyen etikai intézményeket építenek ki, s miféle szándékaik vannak. Létezik viszont kutatás az etika egyik részterületéről, a korrupcióról. Ezt évente elvégzi egy független szervezet, amely a nemzetközi üzleti kapcsolatokban tetten érhető korrupció leküzdésére alakult (lásd külön anyagunkat).

A BKE-kutatás szakemberei fontosnak tartanák a gazdaság – még gyerekcipőben járó – etikai intézményrendszerének teljes kiépítését. A kamarák felállították ugyan az etikai bizottságaikat, de ebbéli kódexeik és főként ezek érvényre juttatása még sok kívánnivalót hagy maga után. A kutatók szorgalmazzák, hogy a különböző civil szerveződések – fogyasztóvédő, környezetvédő mozgalmak és hasonlók – lehetőségeikhez mérten kényszerítsék ki a vállalatok etikus működtetését.

Egyébiránt Zsolnai László személyes tapasztalata szerint a kilencvenes évek elején egy ideig javult a helyzet, ami természetes, hiszen gazdasági etika a rendszerváltás előtt nem is létezett. A privatizáció beindulásával azonban elszaporodtak a korrupciós ügyek, ami szintén nem meglepő, hisz nyilván minél nagyobb a kísértés, annál nehezebb problémákkal kell szembenézni. A magánosítás befejezésével várhatóan a magyar gazdaság is igazodni fog a nyugat-európai trendekhez; a kérdés már csak az, hogy mennyi idő alatt.

VANNAK-E ETIKAI INTÉZMÉNYEK A VÁLLALATNÁL?

A MEGKÉRDEZETT 326 CÉG SZÁZALÉKÁBAN