Tavaly az első félévben több olyan elemzés is napvilágot látott, amely – az importterhek könnyítése okán – az áruforgalmi szaldó, s ebből következően a folyó fizetési mérleg tartós felbillenését vetítette előre. Az ebbéli aggályok azonban nem igazolódtak be. A külkereskedelmi mérleghiány a mintegy 10 százalékos importteher-csökkenés ellenére is mérséklődött, miután a kivitel növekménye látványosan túlszárnyalta a behozatal néhány százalékpontos bővülését. Emellett a folyó fizetési mérleg egyenlege is javulást mutatott, s a jegybank adatai szerint a korábbi 1,7 milliárd dollár után 1997-ben nem érte el az 1 milliárd dollárt. Mindezek alapján megdőlni látszik az a tétel, hogy a kereskedelmi folyamatokra a kereskedelempolitikai intézkedések érdemi hatást gyakorolhatnak. A mikroszféra ma már egyre inkább öntörvényűen működik, s eladásait a külső és belső vásárlóerő határozza meg. A vállalatok, azon belül is főleg a hazánkban megtelepedett nagy transznacionális cégek megtalálták az exportpiacokat, és a külhoni eladások révén a gazdasági növekedés húzóerejévé váltak. Az export dollárban mért értéke tavaly 21 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Ez egyebek mellett arra utal – mutatott rá Fazakas Szabolcs, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) első embere -, hogy beértek a multinacionális cégek korábbi beruházásai. Az importigényes befektetések után e társaságok sikeresen hódítják meg a számukra jól ismert fejlett exportpiacokat.
A legpozitívabb fejlemény, hogy hazánk tavaly először mutatott aktívumot az export 70 százalékát felszívó Európai Unióval (EU) szemben. A mérleg számottevő javulása főként a német-magyar relációnak köszönhető: az itt regisztrált pozitív szaldó több mint 1 milliárd dollárral emelkedett 1996-hoz képest, s csaknem elérte a 1,5 milliárd dollárt. (Görögországon és Spanyolországon kívül a többi EU-tagállam vonatkozásában passzívum mutatkozott.)
Erősödött az a hosszabb ideje érvényesülő tendencia is, hogy a növekedés és az export húzóerejét a feldolgozott termékek és a gépipar adják. A gépgyártás kivitele az előző évinek a másfélszeresére nőtt, az ágazat külkereskedelmi egyenlege pedig megközelítette a nullszaldót. A fentiek alapján elmondható tehát, hogy a hazai export – és így a növekedés – húzóereje a Németországba irányuló gépipari kivitel volt.
Más oldalról, az áruforgalom egyenlegének változása nagyrészt az ipari vámszabad területek forgalmának változásából táplálkozik (Figyelő, 1997/50. szám). Miközben ezen területek kivitele 77 százalékkal nőtt, s részarányuk az összes exporton belül immár 26 százalékra rúgott, addig az úgynevezett vámstatisztika szerinti – tehát a fenti zónákon kívüli – export csupán 9 százalékkal emelkedett (igaz, jóval nagyobb forgalom mellett). Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint ez a tény is azt jelzi, hogy a sokszor szigetként működő multinacionális birodalmak dinamizálták hazánk külkereskedelmét. Minél jobban részévé válik azonban Magyarország az európai gazdasági vérkeringésnek, annál inkább valószínű, hogy a jelenleg a vámszabad területeken tevékenykedő vállalatok kilépnek onnan – mint azt nemrégiben a Suzuki is tette. E speciális területek működése – tette hozzá Hegedűs Miklós – egy átmeneti gazdaságpolitikai eszköz abban a versenyben, amely a közép- és kelet-európai országok között folyik a külföldi befektetők kegyeiért. Fazakas Szabolcs lapunk kérdésére ezzel kapcsolatban azt húzta alá, hogy – hasonlóan az európai gyakorlathoz – a kétféle forgalmat nem célszerű külön kezelni, hiszen a külföldi vállalatok mindkét esetben hazai munkaerőt foglalkoztatnak. A miniszter hozzátette: a vámszabad területeken lévő nagyvállalatok szerepe a technológiai modernizáció szempontjából is kedvező, továbbá e cégek markánsan hozzájárultak a kiviteli szerkezet pozitív irányú változásához.
A vámszabad területi aktivitás azt is jelzi, hogy az exportnak és a növekedésnek szűk szférára, néhány ágazatra és vállalatra korlátozódik a bázisa – vélekedett Oblath Gábor, a Kopint-Datorg kutatója. Az exportkoncentrációt az elemzők eltérően ítélik meg. Hegedűs Miklós szerint a korábbi felmérések azt bizonyítják, hogy ez nálunk kisebb, mint a fejlett országokban. Emellett a gazdaságra felettébb káros, ha a növekedést mesterséges eszközökkel próbálják meg „átcsoportosítani” egyik régióból vagy ágazatból a másikba. Oblath Gábor szerint a kivitel összpontosulása csak akkor nem jelentene problémát, ha közben az exportpiacokon nem annyira jeleskedő cégek belföldön találnának vevőket. A belső fogyasztásbővülés azonban tavaly messze elmaradt a kivitel növekedésétől, így szinte az egyetlen kitörési pontként az export kínálkozott.
Az ország kettészakadását tudatos politikával kell megakadályozni – jelentette ki Fazakas Szabolcs. Ezzel kapcsolatban mindkét fent említett kutatóműhely kedvező tendenciákról adott számot. A múlt év végén és az idei év elején végzett vállalati felmérések szerint ugyanis mérséklődtek a regionális és az ágazatok közötti különbségek. A konjunktúra „szétszórtabbá” válása figyelhető meg a várakozásokban is: a kis és közepes cégek növekedési kilátásai a multik körül kialakuló háttéripari holdudvar bővülését vetíthetik előre.
