Mivel csak kevés bank engedi részvényhez jutni a jogi értelemben vett nyilvánosságot, a tőzsdei bevezetésben bízó kisbefektetők még az év elejétől hatályos értékpapírtörvény amúgy sokat vitatott kitétele, az úgynevezett tőzsdekényszer érvényesítésében sem igen bizakodhatnak. Főként, hogy még az értelmezésben sem sikerült dűlőre jutnia az érintetteknek. Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy a paragrafusok egyértelműen kötelezővé teszik a tőzsdei bevezetést. Pedig a törvény csak azt írja elő, hogy „a kibocsátó a jegyzés lezárását követő hatvan napon belül köteles kezdeményezni a kibocsátással érintett értékpapírfajta teljes mennyiségének tőzsdei bevezetését, ha a kibocsátott sorozat névértéke önmagában vagy korábban nyilvánosan kibocsátott ugyanolyan jogot megtestesítő értékpapírral együtt a 200 millió forintot eléri vagy meghaladja”. E rendelkezésnek az 1998. január elsején már nyilvános értékpapírok kibocsátóinak legkésőbb 1998 végéig kell eleget tenniük. Azt azonban, hogy a bevezetést kezdeményező érett-e a tőzsdére – az általános gyakorlathoz hasonlóan – a BÉT-nek kell megítélnie.
