Már régen szemet vetettek a kassaiak a diósgyőri kohászatra: ezzel a vétellel kívánták megalapozni kiépülőben lévő közép- és kelet-európai vállalatbirodalmukat. A vasműnek van már érdekeltsége Csehországban és Ukrajnában is. A magyarországi jelenlét után délebbre – az egykori Jugoszlávia területén, Romániában és Bulgáriában – keresnek befektetési lehetőségeket. A szlovákok azt tervezik, hogy a fő profil, a kohászat megtartása mellett az energetikában, a szolgáltatásokban – így a bankszektorban és a telekommunikációban – is megjelennek a közeljövőben.
A vagyonvesztés határán lévő diósgyőri vállalatnak már régóta napi finanszírozási gondjai voltak, éves vesztesége meghaladta a 3 milliárd forintot. Ezért volt igen sürgős az acélmű eladása. Szakértők szerint a kassaiak azért is érdeklődtek olyan kitartóan a DAM iránt, mert a szlovák vasműben nincs ötvözöttacél-gyártás, márpedig ez iránt egyre nagyobb a kereslet Európában. Meg nem erősített információk szerint az is elképzelhető, hogy a kassaiak mögött ezúttal belga befektetők állnak.
A privatizáció körül sok a bizonytalanság. Tény viszont, hogy a diósgyőriek – a kormánybiztosi segédlet ellenére – nehezen boldogultak. Ezt jelzi, hogy értékesítésük nettó árbevétele a kilencvenes évek közepétől alig változott: tavaly 20,9 milliárd forintot ért el, az idei tervek pedig 20,5 milliárdról szólnak.
