Az Európai Unió (EU) tagállamaiban az adóbevételek egytizedét teszi ki a fogyasztásiadó-bevétel. (Ne tévesszen meg senkit: az EU fogyasztásiadó-intézményét nálunk jövedéki adónak nevezik majd.) A közösségben hosszú vajúdás után, 1992-ben egységesítették a fogyasztási adót, melyet most a célország vet ki a célországi fogyasztó által megnevezett „adóképviselő” számára. A csatlakozás feltételeit taglaló Fehér Könyv úgy fogalmaz, hogy akkor kell az adót megfizetni, amikor az áru a nagykereskedelemből a kiskereskedelembe kerül. A dokumentum szerint az abc-termékeken kívül eső cikkek előreláthatólag a jövőben sem tartoznak egységes szabályozás alá. Ezeknél az unióban is fogyasztásiadó-csökkenést tapasztalható. Az adóraktárak kiépítését és engedélyeztetését az ajánlás szerint a kereskedők akár saját hasznukra is fordíthatják. A szabályok pontosan rendelkeznek arról a maximális veszteségről, ami az adóraktárba be- illetve az onnan kijövő termék között keletkezhet. A raktárak közötti mozgást kísérődokumentumban kell igazolni: a tagállamok sűrű és fejlett kommunikációval követik nyomon az áru mozgását. Noha a bor az EU-tagországokban mindenütt jövedéki termék, az adó mértéke igencsak megoszlik: Nagy-Britanniában például 30-szorosa a sörének, ám a kulcs több országban – nemzeti megfontolásokból – nulla. Mivel tehát a szesz egyelőre az Európai Bizottságban is nagy fejtörést okoz, az esetleges magyar diszharmónia ez esetben – a Fehér Könyv fogalmazása szerint – „nem okozhat különösebb problémát”. A cigaretta adótartalma a minimális bruttó kiskereskedelmi ár 57 százaléka lehet, míg ez a szivarnál csupán 5 százalék vagy 7 ecu (ezer darabra, illetve kilogrammonként). Az ólmozott benzin fogyasztási adótartalma ezer literenként minimum 337 ecu, az égetett szeszeké pedig hektoliterenként legalább 550. Őry Tamás, a PM adóigazgatási főosztályának munkatársa szerint hazánk a csatlakozás előtt a jövedéki adó tekintetében is bizonyára élni fog az „időkérés” lehetőségével.
