Az autópálya-építés gondolata Magyarországon először az ötvenes évek végén fogalmazódott meg, majd 1961 és 1965 között készült el 7 kilométer hosszan az M1-es, valamint az M7-es autópálya közös fővárosi bevezető szakasza. Innen szakaszosan haladt a munka: 1966 és 1975 között épült tovább az M7-es a mai végpontig, Balatonaligáig, illetve a félautópálya Zamárdiig. Az M1-es továbbépítése az M7-es befejezésekor kezdődött el: először a Tatabánya és Győr közötti rész épült meg, majd 1994-ig szakaszosan – hol autópályaként, hol félautópályaként – elkészült a Győrt elkerülő sztráda is. Az első teljes szélességében, egyszerre épített autópálya az M3-as volt, ennek munkálatai 1978-ban kezdődtek: a beruházók öt év múlva elérték Gyöngyöst. Közben megkezdődött az M5-ös beruházása is – Újhartyánig készült el a pálya. Ezeket az építkezéseket a mindenkori ötéves tervek szerint ütemezték, s kizárólag költségvetési forrásból finanszírozták. A 70-es években egy kilométer autópálya építése 40-50 millió forintba került, ma ennek a hússzorásába. A magyarországi 30 066 kilométer hosszúságú közúthálózaton jelenleg a személyszállítás 87 százaléka, az áruszállításnak pedig a 45 százaléka bonyolódik le. A hálózatból az autópályákon túl 56 kilométer autóút. A most elfogadott autópálya-fejlesztési program szerint az építés alatt álló, illetve a megépülő autópályák hossza 10 év múlva éri el a szakemberek által kívánatosnak tartott ezer kilométert.
