A Magyar Távirati Iroda archívumának vagyonértékelésére tavaly pályázatot írtak ki; egyebek mellett feltételül támasztották a magyarországi referenciát is. Ilyennel ma egyetlen cég rendelkezik: a későbbi nyertes, az Aquincum-Audit konzorcium, amely a Magyar Rádiónál végzett hasonló munkát. A vesztesek ajánlatait – a pályázók által utóbb megtévesztőnek vélt kiírás miatt – formai okokból elutasították. De mint mondták: a győzelemre a referenciafeltételek miatt amúgy se lett volna esélyük. Ha ez valóban így van, akkor a célzott pályáztatás alapesetével állunk szemben. Egy lapunknak nyilatkozó független illetékes az ügyet valóban érdemesnek tartotta volna a Közbeszerzések Tanácsa (KT) döntőbizottságának (db) vizsgálatára. Az egyik vesztestől azt is megtudtuk: azért nem fordultak mégsem a db-hez, mert nem akarják az üzleti életben cégük “rossz hírét” kelteni azzal, hogy ha elvesztenek egy tendert, rögtön a bíróságra futnak.
A vesztesek persze indulnak a következő pályázatokon is, ezért a lélektani hadviselést egy-egy tender elvesztése után is folytatják. Mint azt Berényi Lajos, az ipari tárca helyettes államtitkára és a KT elnöke a parlament által április 15-én elfogadott éves beszámolóban leírta, a közbeszerzési törvény 1995. november 1-jei hatálybalépésétől 1996. december 31-ig közel ezer – valószínűleg gyakran hasonló tartalmú – jelzést kaptak (Figyelő, 1997/17. szám). A KT feladata “a törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása”, így a vázolt eset miatt is szükséges törvénymódosítás előkészítésére egy munkabizottságot hoztak létre.
Abban gyakorlatilag minden fél egyetért, hogy a törvény bevezetése óta kevesebb a korrupciógyanús ügylet. Emellett viszont Bencze József, a kormány gazdaságvédelmi koordinációs igazgatóságának vezetője továbbra is a közbeszerzést tartotta a korrupciós szempontból legveszélyesebb területnek. A jogszabály kötelezi a közpénzekkel gazdálkodókat arra, hogy igazságos és átlátható pályáztatással költsék el a forintokat. Csiha Judit, az Igazságügyi Minisztérium (IM) egykori államtitkára – ma privatizációs miniszter – 1995 áprilisában büszkén jelentette ki: a törvénytervezetet konszenzussal fogadták el a képviselők, a kormány 52 szervezet véleményét kérte ki és építette be a törvénybe, így akkor mindössze 11 módosító indítvány érkezett hozzá. Ám mára a törvény valamennyi paragrafusához jött a munkabizottsághoz módosító javaslat, több helyen pedig bagatell hibák is találhatók a törvényben. Az állami privatizációs folyamat közbeszerzési ellenőrzését a közelmúltban a parlament megszavazta ugyan, ám az állami pénzből működő vagyonkezelés hasonló kontrollja továbbra is hiányzik.
Az érintettek, álljanak bármely oldalon is, a Figyelőnek nyilatkozva főképpen a hazai ipar támogatására vonatkozó és a preambulumban kihangsúlyozott részt bírálták. Pedig Vastagh Pál igazságügyminiszter a törvény elfogadása után, 1995 májusában ezt nevezte a törvény egyik fő erősségének és céljának. Az inkriminált passzus szerint a 10 százaléknyival magasabb hazai ajánlatot egyenértékűnek kell tekinteni a külföldivel. Ugyanakkor a törvény nem szól arról, hogy ha a drágább hazai ajánlattevő nyer, akkor a vevő miből fizesse ki az ártöbbletet – emiatt ezt a szabályt nem is veszik figyelembe. A hivatalos fórumokon ezt a passzust általában a féloldalas, az álszent, a kínos vagy a nonszensz szavakkal minősítik.
A KT-ban az ajánlattevők között helyet foglaló Magyar Munkaadói Szövetség (MMSZ) alelnöke, Horváth István bejelentette: forrásként a költségvetésben 30 milliárdos céltartalék elkülönítését javasolják a probléma megoldására. Ám a munkabizottság a javaslatot nem támogatja. Többen – így például Gálszécsy András, a KT alelnöke, Rubicsek Sándor, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) elnöke vagy Tunyogi László, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságának vezetője – azon a véleményen vannak, hogy a hazai ipar védelmét nyugati példa nyomán más és kevésbé direkt rendelkezések lennének hivatottak szolgálni: például a vámok, az illetékek, a honi cégek esetében pedig az adócsökkentés vagy a kedvezményes beruházási hitelek. A Világbank jelentése szintén kifogásolta a szóban forgó pontot, noha az EU-hoz társult államok gazdasági harmonizációját szabályozó Fehér Könyv 2004-ig – lassú leépítéssel – engedélyezi az ilyen típusú védelmet. Tunyogi László és Gálszécsy András is úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy egyszerűen ki kellene húzni ezt a szövegrészt, de ha erre nem lenne lehetőség, úgy az elkülönített költségvetési keretre vonatkozó javaslatot is támogatnák. Gálszécsy András arra a törvényi bakira is felhívta a figyelmet, hogy a vonatkozó mondatban az ajánlott áru “értéke” és nem “ára” alapján állapítják meg annak magyar voltát, ami értékbecslést igényelne.
A másik gond a sürgős pályáztatással függ össze. Az eredetileg alacsony számúra tervezett, ellenőrizhetetlen tárgyalásos eljárások igen magas számot érnek el: a meghirdetett pályázatok között 25 százalékos, a lezárultak között pedig a költségek tekintetében még magasabb, 33 százalékos – 49 milliárd forintot kitevő – ezek aránya (lásd grafikonunkat). Ezt a technikát a törvény szerint például akkor lehet alkalmazni, ha a kiíró hibáján kívül eső ok miatt “rendkívüli sürgősség” áll elő, illetve ha a beszerzés kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn. Ilyenkor nem kötelező a nyilvános pályázat – természetesen az esetek döntő többségében nem is éltek vele -, és az ajánlatkérő kijelölheti az általa meghívandók körét. Tavaly év vége felé mind gyakrabban alkalmaztak tárgyalásos és ezen belül gyorsított eljárásokat. Érdekes módon a törvény a gyorsított eljárások okaként is a rendkívüli sürgősséget említi, de eme kétrendbéli rendkívüli sürgősség között nem érzékelhető különbség.
A beszámoló szerint indokoltnak látszik a sürgősség a költségvetési év végén, amikor az önkormányzatok nem akarják elveszteni az előző évi költségvetésből megszerzett céltámogatásokat – a közbeszerzés szabályai tehát nincsenek összhangban az éves szemléletű költségvetési rendszerrel. Elsősorban az építési vállalkozók fájlalják az inflációérzékenység hiányát. Erre vonatkozik a Tanács jogi erővel nem rendelkező hármas számú ajánlása is. Hevessy József, Debrecen polgármestere, aki egyben a KT tagja is, többek véleményéhez hasonlóan az államháztartási törvény módosítását javasolja. Ugyanakkor egy, a kormányzathoz közel álló szakember lapunknak elmondta: a beruházásokkal összefüggő pénzügyi döntéseket diszkontszámítással alapozzák meg. A forrásokat így az évek óta változatlan költségvetési alkumechanizmusok sem csökkentik olyan mértékben, ami miatt egy nagyobb beruházás terveit meg kellene változtatni. Azt is számításba kell venni, hogy a verseny során az ajánlattevők gyakran ígéretet tesznek az esetleges finanszírozási gondokból eredő károk egy részének átvállalására. Az IM és a munkabizottság szerint ezért a fedezet fogalmának meghatározása is szükséges a pénzügyi tárca bevonásával.
Gálszécsy András azt is furcsállja, hogy az ingatlanvásárlásokat is tárgyalásos eljárás alá lehet vonni, miközben az építési beruházásokra soklépcsős szigorú eljárás vonatkozik: javaslata szerint az ingatlanvásárlást ki kellene venni a könnyített beszerzések köréből.
A törvényben érdekes módon nem kapott helyet a preambulumban is kihangsúlyozott funkció, a “széles körű nyilvános ellenőrizhetőség”: ma nincs olyan hatóság, amely ezt a munkát végezné. A db csak akkor hivatott eljárni, ha egy versenytárs feljelentést tesz, ám az ajánlattevők félnek feljelenteni potenciális vevőiket. A db a beszámoló időszakában 165 ügyet vizsgált. A kérelmek közül 73-at talált megalapozottnak: ezekben jogsértést állapított meg, ezért megsemmisítette a döntést vagy a törvény szerinti eljárásra utasította az ajánlatkérőket. Bírságot 19 esetben szabott ki, egy esetben eltiltotta a nyertes ajánlatkérőt, egy esetben pedig mindkét eszközzel élt. A csigalassúságúnak bizonyult bírósági szakaszba 36 eljárás került. A legutóbbi nagy port kavart ügy a Honvédelmi Minisztérium Beszerzési Hivatalának április 3-ai 20 millió forintos megbírságolása volt a rakétatender bonyodalmai miatt. Mécs Imre, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke közölte lapunkkal: az ügy tapasztalatait is felhasználják a közbeszerzési törvény módosításakor. Noha a KT-nek is jogában áll a tudomására jutott jogsértés nyomán a db-nél eljárást kezdeményezni, ez tavaly év végéig mindössze nyolc esetben történt meg. Gálszécsy András egyébként több helyütt is hangoztatta, hogy az ügyekről leggyakrabban az újságokból szereznek tudomást. (Az újságok pedig általában az önkormányzatok ellenzéki padsoraiban ülőktől.)
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) költségvetési igazgatója, Bihary Zsigmond lapunknak arról számolt be, hogy a téma súlya miatt az ÁSZ egykori elnöke már tavaly év elején döntött egy átfogó vizsgálatról, amely lassan a végéhez közeledik, de egyelőre csupán a 830 költségvetési és az öt elkülönített állami pénzalapra korlátozódik. Tehát például a helyi önkormányzatok vagy a közszolgáltatók eddig amúgy tisztázatlan közbeszerzéseit nem vizsgálják. Mint az igazgató elmondta, az előreláthatóan az őszre elkészülő anyag az esetleges szabálytalanságok feltárása mellett arra is kitér majd, hogy a közpénzeket milyen hatékonyan használták fel. Gálszécsy András ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a KT kapjon korlátozott ellenőrzési jogkört: mint mondta, ez nem átfogó vizsgálatokra vonatkozik, csupán egy-egy szakértővel elvégezhető célvizsgálatokat tenne lehetővé. E jogkör hiányát a Világbank országjelentése is megemlítette. Mint Gálszécsy elmondta, az ÁSZ, a KEI és a KT képes lenne a kiterjedt ellenőrzést ellátni. A KEI azonban annak ellenére sem tervez ilyen célú vizsgálatokat, hogy – mint kormányzati forrásból megtudtuk – némi “ügyességgel” a törvény mindenki számára megkerülhető. Ezért leginkább a hatékonysági ellenőrzés vezethetne eredményre, amely az időhúzást, az alacsony teljesítményt és a felesleges pénzkiadásokat is kimutathatóvá tenné.
Kifejezetten erkölcstelennek tartja Gálszécsy András a törvény azon passzusát, miszerint akkor is eredménytelen a pályázat, ha az ajánlatkérő – indoklás nélkül – egyik pályázatot sem fogadja el. Szerinte talán még ennél is nagyobb hiba, hogy az ajánlattevő törvényesen, minden retorzió nélkül túllépheti az elbírálási határidőt, érvénytelenítve ezzel az egész procedúrát. Hevessy József szerint ez a rész nem szorul változtatásra, hiszen ennek lehetőségéről a pályázónak is tudomása van; a munkabizottság szintén elutasította az indítványt.
Berényi Lajos a beszámolóban megvizsgálni javasolja azt is, hogy “az eljárások során a nagyobb cégek gazdasági helyzetükből adódóan előnyben vannak”. Ezzel visszaigazolta öt orvostudományi egyetem rektorának 1995-ös “jóslatát”, akik akkor azt mondták: a készülő törvény “a hatalmas piacot néhány monopólium kezére játssza át”.
A KT hat ajánlást alkotott az eltelt idő alatt, amelyek az időközben felmerült problémákat orvosolják. Az első azt tisztázza, mely esetekben beszélhetünk a törvény hatálya előtti beszerzésekről. A második a törvénynek szintén egy erősen vitatott pontjával kapcsolatos: ki lehet ugyanis bújni a törvény hatálya alól, ha egy beruházást részekre bontanak, és így, elaprózva, már az alsó értékhatár alatt, közbeszerzési pályázat nélkül ítélik oda. A törvény ezt tiltja, kivéve, ha ez “racionális indokból” történik. A tanács némi segítséget nyújtó második ajánlása szerint azonos tárgyúnak minősül az a közbeszerzés, amely az ajánlatkérők számára rugalmasabb, tervezhetőbb és ezáltal a hatékonyság követelményét előtérbe helyező cselekvést biztosít. Ezt Gálszécsy András szerint a törvénybe is be kell építeni. E kivételt az IM, a KT és a munkabizottság is eltörölné. A negyedik ajánlás szintén egy problémás passzushoz kötődik: az ajánlattevőnek többek között az elkülönített állami pénzalapoktól is igazolásokat kell beszereznie arról, hogy nincs tartozása. Ez az ajánlattevők számára olykor bagatellnek tűnő procedúra, ráadásul az alapok, illetve más hatóságok ilyen tömegű igény kielégítésére nincsenek felkészülve – mondta Kreszán Albert, az MMSZ alelnöke. Az ajánlás könnyít a feltételeken: elég, ha ezeket az elbírálásig benyújtják. A munkabizottság emellett azt a javaslatot is támogatja, hogy az elkülönített állami pénzalapoknak csak nyilatkozatot kelljen tenni. Egy másik javaslat szerint csak a győztesnek kellene felmutatnia az összes igazolást. Az ötödik ajánlás összhangot teremt a törvény és a január elsején megalakult miniszterelnökségi, illetve a belügyminisztériumhoz tartozó központosított közbeszerzési igazgatóságok feladatai között. Egy tavalyi kormányhatározat szerint ugyanis a központi költségvetési szervek idén április elsejétől hatályos beszerzéseit e két hivatalban szerveznék, amitől árcsökkentést és nagyobb ellenőrizhetőséget várnak. Tunyogi László szerint a Miniszterelnökség Közbeszerzési Igazgatóságán 650-700 költségvetési intézmény igényeit kell felmérniük, de eddig csak 360-370 válasz érkezett hozzájuk. Szerinte konfliktusok várhatók a központi közbeszerzés terén is, mert a kiíró árban, míg az ajánlattevő mennyiségben gondolkozik. A hatodik ajánlás az építési vállalkozásokkal kapcsolatos összeférhetetlenséget szabályozza. E csoport képviselői, de az IM és a KT is úgy tartja: az építési célú közbeszerzések kapcsán fellépő fogalomzavarokat egy új építési törvénynek kellene szabályoznia. Hevessy József szerint e problémákat a közbeszerzési törvényben is tisztázni lehetne.
Nagy vitát váltott ki az alvállalkozókra vonatkozó szabályozás is. Azt a javaslatot mindenki elutasítja ugyan, hogy a törvény írja elő a munka átruházhatatlanságát, ám a szerződés tartalmi elemeit szabályozó résznél Hevessy József megfontolandónak tartaná kikötni, hogy az ajánlatban kötelezően megjelölt alvállalkozói körtől később se lehessen eltérni.
A Magyar Olaj- és Gázipari Rt.-t az IM-nek kellett “megvédenie”, amikor kiderült egy újabb hiányosság: egy, a Versenytanácsnak a törvény hatálybalépése előtti elmarasztaló határozata miatt nem vehettek részt az eljárásokban. Az IM levele kimondta: a törvényben ilyen esetekre kirótt ötéves eltiltás visszamenőleg nem alkalmazható.
A tanács beszámolt arról is, hogy megkezdték a törvény által előírt “minősített ajánlattevők jegyzékének” összeállítását. Az ellentmondást az jelenti, hogy a törvény kiköti: meghívásos pályázatoknál ezek közül a cégek közül kell az ajánlatkérőnek választania, ám ha más ajánlat is beérkezik, köteles azt egyenrangúként elbírálni. Gálszécsy András úgy tartja: a legjobb lenne ezt a kategóriát megszüntetni. De lehetségesnek tartja azt a variációt is, hogy nem minősített ajánlattevő pályázatát meghívásos tenderen ne lehessen elfogadni. A szisztéma szerint évenkénti pályázattal lehet be-, illetve kikerülni az elsőre összegyűlt körülbelül 190 cég listájára.
A törvény szövegét nem érintő parázs vita folyik a közbeszerzések alsó határértékéről is. Magyarországon az 1997-es költségvetési törvény szerint árubeszerzésnél 12, építkezésnél 24, építészeti műszaki tervkészítés-, illetve szolgáltatásnál 6, előminősítéses építési beruházásnál pedig 240 millió forint a beruházás értékének alsó határa. Az EU-ban 1995-ös adatok szerint árubeszerzésnél és szolgáltatásnál 200-600 ezer, építési beruházásnál pedig 5 millió ecu – körülbelül 1 milliárd forint – az alsó határ. A tanács azon egyszerű oknál fogva utasította vissza az értékhatárok drasztikus növelését célzó követelést, miszerint “ez Magyarország”, tehát a bevallottan alacsony értékhatárokkal is minél több közpénz vándorlását kívánják nyomon követhetővé tenni. Ennek csupán az látszik ellentmondani, hogy az alacsony értékű pályázatoknál a hosszadalmas adminisztráció a törvény eredeti céljával ellentétben nemhogy csökkentené, hanem növeli a költségeket. Emiatt Gálszécsy András szintén változtatásokat javasol: a kiírás jellege szerint ésszerűsíteni lehetne a határidőket, illetve az értékhatárokat is.
Az “el nem költött pénz”, vagyis a közbeszerzési törvény anyagiakban is mérhető haszna szintén homályba vész. 1995-ben a parlamentben Dornbach Alajos (SZDSZ) kijelentette: “a törvény akár 20 százalékos állami megtakarítást is eredményezhet évi 120 milliárd forintos közbeszerzés esetében”. Gálszécsy András – hangsúlyozva, hogy pontos adatok nem állnak rendelkezésre – 5 százalékosra becsülte az összmegtakarítást. Emellett szerinte az építési beruházásoknál, Hevessy József szerint pedig az önkormányzatok esetében is legalább 30 százalék a megtakarítás. Tavaly 150 milliárd forint volt a nyertes pályázatok összértéke, de a szakértők 200-300 milliárdosra becsülik azokat a szükségleteket, amelyek potenciálisan a törvény hatálya alá tartoznának. Arról azonban ma senkinek nincs hivatalos tudomása, hogy mely intézmények mellőzték a közbeszerzési törvényt – emeli ki a beszámoló.
Az érintettek 1998. január elsejére várják, hogy a módosító indítványok által feljavított közbeszerzési törvény hatályba lép.
A lapunk által megkérdezettek szintén egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a köztisztviselői morál megváltoztatása nem e törvény feladata.
