A kezdeti bizalmatlanságon túllépve a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer feltöltöttsége mára meghaladja a 95 százalékot. A meglévő közel 70 ezer szerződés mellé már csak 2-3 ezer hiányzik, amelyek java részével még a takarékszövetkezeti szektor adós – tájékoztatta a Figyelőt Rácz Lajos, a BAR-t működtető Bankközi Informatika Szolgáltató (BISZ) Rt. ügyvezető igazgatója. Ez a készenléti állapot azonban már teljesen megfelel arra a célra, amelyet az elmúlt év végéig hatályos pénzintézeti, majd az ez év elejétől érvényes hitelintézeti törvény egyaránt előírt. Nevezetesen: a BAR egy bankok által létrehozott információs rendszer, amelynek segítségével valamennyi taghitelintézet – a banktitok megsértése nélkül – informálódhat leendő, esetleg már meglévő adósáról, biztonságosabbá téve ezzel a korántsem kockázatmentes hitelezési tevékenységét. A BAR a bevitt adatokat megőrzi archívumaiban, s bár az ily módon tárolt adatokhoz egyelőre nem biztosít hozzáférést, nem kizárt, hogy a jövőben ez is megtörténik majd.
A ma már összesen 13 tulajdonos-hitelintézetet számláló BISZ Rt. (lásd külön írásunkat az előző oldalon) működésének első, 1994-es évének 19 millió forintos vesztesége után 1995-ben már 100 ezer forintos nyereséget ért el. Az elmúlt év pedig már 20 millió forintos nyereséget hozott, annak révén, hogy a cég leírhatta a működésének első évében keletkezett, elhatárolt veszteséget.
Úgy tűnik, az idei évkezdet fordulópontot jelentett a BAR életében. Hónapról hónapra növekszik ugyanis a rendszer kihasználtsága, azaz a lekérdezések száma. – E tendencia folytatódása esetén az év végére akár megduplázódhatnak az április végi eredmények – mutatott rá az ügyvezető igazgató. Ugyanakkor még vannak olyan bankok, amelyek csupán feltöltötték állományukat, de mind a mai napig nem kértek annak fejében egyetlen információt sem. Ez kicsit leegyszerűsítve két okkal is magyarázható. Egyrészt a BAR sok hitelintézetnél még nem épült be mindennapos gyakorlati eszközként a köztudatba. Másrészt, ha be is épült, sok helyütt túl lassú a lekérdezések ügyrendi szabályozása, meghiúsítva ezzel a rendszer naprakész igénybevételét.
– A BISZ Rt. gazdálkodásában nem első számú szempont a nyereség maximalizálása, így az áprilisi éves közgyűlésen 12 százalékkal megemelt tarifadíjak sem az információk értékét szimbolizálják, hanem a fenntartás költségeihez igazodnak – fogalmazott Rácz. A cég bevételének egyébként mintegy 75 százalékát az alapdíj adja. Ennek nyomán a hitelintézeteknek jelenleg a BAR-ban nyilvántartott hitelszerződésenként havi 160 forint – minimum 28 200, maximum 2,82 millió forint – alapdíjat kell fizetniük. Egy konkrét vállalkozás adatainak lekérdezése ma 120 forint, de összesen legfeljebb 1200 forintba kerül.
A közgyűlés jóváhagyásával szigorodott továbbá a bankoknak szóló figyelmeztetések díjtétele is. Annak a hitelintézetnek, amely még a harmadik ejnye-bejnye után sem aktualizálja a szóban forgó szerződés információit, a már elküldött értesítések árán kívül további 320 forinttal apad a pénztárcája.
A banktitok sérthetetlenségét szem előtt tartó rendszerből manapság még csak azt lehet megtudni, hogy a hitelekért folyamodó jogi személynek hány banki hiteltartozása van, milyen összegben – hitel, bankgarancia, leszámítolt váltó – és lejárattal. A nyilvántartásból viszont nem lehet azonosítani a folyósító bankot, mint ahogy a kölcsönök pontos kondícióit sem. Szeptembertől azonban – s ez nyomós indoka lehet annak, hogy az év végére a rendszer kihasználtságának növekedését várják – a hitelintézeteknek lehetőségük nyílik arra, hogy a törlesztések pontosságáról, vagyis a bank és az ügyfél közötti szerződés teljesítéséről is információt kapjanak. Így aztán az érdeklődő hitelintézet megtudhatja, hogy az adott ügyfélnek van-e harminc napot meghaladó késedelme.
A BAR-ban nyilvántartott “adóslista” egyelőre csupán a Magyarországon bejegyzett vállalatok és vállalkozások hitelállományával kapcsolatban nyújt információkat. A tervek között ugyan szerepelt a magánszemélyekre vonatkozó adatnyilvántartás bevezetése is, ám ez végül nem került be az új hitelintézeti törvénybe, mondván: az információk kiadása sértheti a személyiségi jogokat. A BAR-t használó bankos szakemberek szerint e lakossági adatszolgáltatás amúgy sem lett volna igazán teljes körű és naprakész.
A vállalati ügyfelek adatai ellenben már több esetben igen jó szolgálatot tettek a bankoknak. S bár a csatlakozott hitelintézetek nem azonnal kérik és kapják a megadott ügyfél-paraméterekért cserébe a viszontinformációt, az “árukapcsolás” előbb vagy utóbb úgyis bekövetkezik. Hiszen egyszer csak azon veszik majd észre magukat, hogy rászorultak a BAR segítségére, mert egy olyan hitelkérelmezőről kérnek felvilágosítást, amely náluk ugyan még nem fordult meg, de egy másik banknál már igen.
A bankrendszer hitelezési tevékenységéhez védőpajzsként használható BAR nevéhez már konkrét esetek is kapcsolódnak, amelyek nyomán az egyes hitelintézetek kisebb-nagyobb kellemetlenségektől menekültek meg. – Az ABN-Amro csoporthoz tartozó Magyar Hitel Banknál (MHB), amely a rendszer egyik fő használója, egy vitatott esetben a BAR segítségével sikerült tisztázni a hitelintézet és az ügyfél kapcsolatát – engedett betekintést a gyakorlatba a Figyelőnek Kismarty Lórándné igazgató.
Az OTP Bank a BAR használatát illetően speciális helyzetben van, hiszen ügyfélkörének nagyságával arányosan szolgáltat adatokat. – Ennek ellenére az ország legnagyobb hitelintézete a lekérdezések szempontjából egyelőre inkább hátrányát, mint előnyét élvezi kiterjedtségének – hangsúlyozta a Figyelőnek Szalay Zsigmond, az OTP osztályvezetője. A bank, szintén a méretéből adódóan, maga is majdnem minden nap igénybe veszi a hitelinformációs rendszert, állandó kapcsolatot tartva a BISZ Rt.-vel. A hitel igénylőjéről kapott adatokat aztán a hitelkérelemhez csatolják, majd azokat végigtanulmányozva ítélik oda a kért összeget.
A BAR törvényileg előírt létrehozásának kezdeti fázisában több olyan szolgáltatás bevezetése is szóba került, amelyek azóta feledésbe merültek vagy egy időre háttérbe szorultak. Nem azért, mert megvalósításukról a bankok végleg lemondtak; sokkal inkább abból a megfontolásból, hogy a rendszer előbb essen túl a gyermekbetegségeken, s csak aztán lépjen a felnőtt korba. A BAR felállítását megelőzően például több bank jelezte igényét az úgynevezett pénzügyi pozíció nyilvántartására, amelyből kiderül, hogy egy adott napon a kérdéses hitelintézetnek mennyi a tartozása a bankszektorral szemben. Ez az elképzelés azonban az óhaj szintjén maradt. Elsősorban azért, mert e szándék megvalósításához mindenekelőtt egy országos hitelszámla vezetésére lenne szükség. Ez utóbbi alapja viszont éppen a második számú kifogás: amíg a bankok számára napi problémát jelent a nagyszámú hitelszerződések tételeinek kezelése, nem valószínű, hogy képesek kielégíteni a pénzügyi pozíció nyilvántartása támasztotta információs igényeket.
