A volt szovjet érdekszférából Csehország, Lengyelország, Románia és Szlovénia is fejleszteni kívánja légierejét, információink szerint azonban Magyarországon zajlanak a legelőrehaladottabb tárgyalások. Eddig négy gyártóval kezdett komoly tárgyalásokat a kormány, az országgyűlés Honvédelmi Bizottsága – mondta lapunknak Mécs Imre, a Honvédelmi Bizottság elnöke. A svéd-brit Saab/British Aerospace (BAe) a JAS-39 Gripent; az egyesült államokbeli McDonnell Douglas Aerospace (MDA) az F/A 18 Hornetet; a szintén amerikai Lockheed Martin (LM) az F-16 Fighting Falcont; a francia Dassault Aviation pedig a Mirage 2000-est kínálja. Az orosz Mig-29 Fulcrumokat gyártó krasznodari Mikojan-Gurevics OKB képviselőivel csak a napokban kezdődtek megbeszélések.
Az még korántsem biztos, hogy a beszerzési ár – amint az korábban napvilágot látott – valóban egymilliárd dollár lesz. Mint Mécs Imre elmondta, a gépeket a kormány előreláthatólag fegyverzettel, teljes szerviztámogatással és kiképzéssel együtt vásárolja meg. Emiatt a költségek akár másfél milliárd dollárra is felszökhetnek, és ebben még nincs benne a “life-cost”: a gépek majdani üzemeltetésének költsége.
Csak offsettel nyerhet
A Saab/BAe 1995. szeptember 13-án (meghosszabbítva idén január 23-án), az MDA tavaly december 5-én, az LM pedig idén január 31-én kötött az IKIM-mel ipari együttműködési, úgynevezett offset-egyezményt. Ebben az adott cég elkötelezi magát, hogy győzelme esetén meghatározott időn belül annyi exportösztönzést és beruházást, befektetést hajt végre Magyarországon, ami végső soron megegyezik majd a gépek vételárával. Információink szerint a kormány ezekben az előzetes megállapodásokban kötelezettséget vállalt arra, hogy kizárólag olyan cég nyerheti a tendert, amelyik ilyen offset-megállapodás birtokában van. Ezért a Mirage sem akar kimaradni a sorból: a franciák is tervezik, hogy a közeljövőben aláírják az ipari együttműködési protokollt. Egy-egy offset-megállapodás teljesítése általában 10-15 évig tart.
Magyarországon honvédelmi beszerzések kapcsán eddig a rakétatendereknél volt hasonló követelmény. A repülőgépgyártók “aggodalommal teli figyelemmel” követik a korábban meghirdetett rakétatenderrel kapcsolatos fejleményeket. Mint Douglas Miller, az LM nemzetközi ügyekért felelős elnökhelyettese a múlt héten újságíróknak elmondta: több befektető szerint a magyar kormánynak végre el kell határoznia, kik és milyen sorrendben hozzák meg a szükséges döntéseket. Mécs Imre ezt kommentálva kijelentette: az eset tapasztalataiból okulva változtatásokat javasolnak majd a közbeszerzési törvényben. Kopasz Jenő, a HM beszerzési hivatalának vezetője a rakétatender tapasztalataira hivatkozva elmondta lapunknak, hogy a tenderkiírás után még valószínűleg jó néhány cég jelentkezik majd és köt előzetes megállapodást. Ezek között lehet majd az OKB is.
A magyar offset-megállapodások sorát a Saab/BAe Gripen, illetve annak anyavállalata, a Wallenberg családhoz kötődő Investor-csoport nyitotta meg. (A magyarországi projektért ugyanis a Saab/BAe a felelős a britekkel alkotott vegyes vállalatban.) Állításuk szerint a megállapodás eredeti megszövegezésében is hathatós segítséget nyújtottak a minisztériumnak.
A minisztérium ellenjegyez
Torbjörn Nordström, a Saab/BAe Gripen ipari együttműködésért felelős térségi vezetője lapunknak elmondta: a kormány már az első szerződésben vállalta, hogy szerződéskötés után a Saab/BAe érdekeltségébe tartozó cégeknél elért exportnövekedést, illetve tőkebeáramlással járó befektetést a Saab/BAe Gripen esetleges győzelme esetén már mint teljesített offsetet tudják be. Paár Róbert, az IKIM főosztályvezetője elmondta, hogy ha egy cég ellentételezésként kíván elismerni egy beruházást, azt a minisztériumnak kell ellenjegyeznie. Ám a Saab/BAe Gripen képviselője máshogy fogalmaz. Szerinte bizonyára jóval kisebbek lennének a Saab/BAe-érdekeltségek beruházásai az előzetes offset hiányában; igaz, ennek pontos arányait nem tudta megbecsülni. Információink szerint az Investor-csoport legfelsőbb vezetői a második előzetes offset-egyezmény előtt nehezményezték, hogy Magyarország “késlekedik” a tender kiírásával. Mécs Imre viszont lapunknak megjegyezte: igen szerencsésnek tartotta a tender kiírásának elhalasztását, hiszen így mind a többi befektetőnek, mind a kormánynak több ideje van felkészülni a kiírásra, s az így kialakult versenyhelyzet az ország javát szolgálja.
Információink szerint Pieter Wallenberg tavaly kerek perec kijelentette: amennyiben nem a Saab/BAe Gripen nyeri meg a tendert, jelentősen csökkenni fog az Investor-csoport magyarországi tevékenysége. Kertész Tibor, az egyik legjelentősebb beruházásnak számító Electrolux elnök-vezérigazgatója elmondta lapunknak: ilyen esetben a magyar beruházási tervek bizonyára kevesebb pontszámot kapnának; a már meglévő, 20-30 éves távú és életképes beruházásokat azonban ez aligha érintené.
Mindazonáltal az Investor-csoport beruházásaiból a minisztérium a mai napig 10 milliárd forintnyit ismert el arra az esetre, ha a Gripen lenne a befutó. Jelenleg 12 milliárd forintnyi befejezett beruházást szeretnének elismertetni, és ebbe még nem tartozik bele az Electrolux új gyára, valamint az Astra Pharmaceuticals 1,8 milliárd, az Ericsson 2,3 milliárd és a Scania 1,8 milliárdos fejlesztése, amelyek véleményük szerint ugyancsak az offset-egyezmény hatálya alá esnek. A Saab/BAe Gripen saját számításai szerint 1995 szeptembere óta 18 milliárd forintnyi tőkét fektettek be magyarországi érdekeltségeikbe; exportjuk a magyar export 10 százalékát teszi ki.
A csoport nemzetközi mezőnyének tagja a Magyarországon versenytárs LM is, de ez nem jelent visszásságot a magyarországi tender szempontjából. Douglas Miller magyarázata szerint a fővállalkozó maga választhatja meg beszállítóit; ezzel a kapcsolattal valójában a Lockheed bevételhez jutási esélyei növekedtek.
Paár Róbert a szerződés részleteiről azt is elmondta, hogy az “érdekköri” viszonyt hitelt érdemlően bizonyítania kell a szállítónak. Az export gazdaságélénkítő hatásának biztosítékát pedig az jelentheti, hogy a magyarországi hozzáadott értéknek meg kell haladnia a termék értékének 50 százalékát.
Keresik a hazai partnert
Az ipari együttműködési program legfontosabb kérdése az, hogy mely magyar cégekkel együttműködve lehet kitermelni a vételárat. – Az exportnövelés kizárólag ipari termékekre vonatkozik – közölte Paár Róbert. A repülőgépgyártó cégek némelyike intenzívebben, másikak egyelőre kevésbé intenzíven, de keresik a megfelelő hazai partnert. Az MDA és az LM egyelőre elsősorban repülőgépalkatrész-beszállítói bázis után kutat, a cégek eddigi története azonban azt sejteti, hogy egy győztes tender esetén együttműködésüket szinte a teljes magyar iparra ki tudnák szélesíteni. A repülőgép-alkatrészek beszállítójaként mindkét cég a Dunai Repülőgépgyárat említette lehetséges partnerként. Douglas Miller lapunknak adott nyilatkozatában az Arzenált, a Videotont, a Dunaferrt és a Graphisoftot is kiemelte mint olyan cégeket, amelyekkel előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a remélt tendergyőzelem utáni együttműködésről. A Saab/BAe Gripen sem csupán meglévő partnereire épít – versenytársaihoz hasonlóan szemináriumokat, körutakat szervez, információt gyűjt, kereskedelmi kapcsolatokat épít ki külföldi cégekkel.
Az MDA egy sikeres magyarországi ellentételezési ügylettel a háta mögött írta alá decemberi megállapodását: 1987-ben az ORFK és a Légiszolgálat 22 darab MD-500-as helikoptert vásárolt. Ennek ipari ellentételezéseként Ikarus buszok kerültek az Egyesült Államokba és Kanadába. Mostani protokoll-megállapodásában a cég – a többihez hasonlóan – vállalta, hogy növeli a magyar elektronikai, telekommunikációs, gépjárműipari, gépipari és ruházati termékek, gyógyászati berendezések és szerves vegyi anyagok exportját, valamint serkenti a tőkebefektetést a magyar gyártó cégeknél, illetve a bányászatban, a szoftverfejlesztésben, a halászatban, a mezőgazdaságban, az építőiparban és a szállításban. Március elején egyébként kiszivárgott: a cseh védelmi minisztérium a McDonnel Douglas-ek vásárlását javasolja a cseh kormánynak.
Itthon viszont az offset adminisztrálása továbbra sem megoldott: ezt az eladókon kívül a vevő is elismeri. Paár Róbert lapunknak úgy nyilatkozott, hogy próbálják a cégeket zártan kezelni, nem adva lehetőséget számukra a kiskapuk kihasználására. A Lockheed azzal az ajánlattal élt, hogy a marylandi egyetem közgazdasági tanszékén a magyar kormány által megadott adatok alapján megpróbálják modellezni a magyar gazdaságot, s leszűrni, hogy milyen fizetési feltételek és gazdaságélénkítő intézkedések lehetnek hasznosak Magyarország számára. A modell segítségével Douglas Miller szerint az offset által keltett gazdasági növekedés számszerűsítése is könnyebb lesz. Mint mondta, a PM és a Miniszterelnöki Kabinetiroda rendkívüli érdeklődést mutatott a program iránt. Nemrég pedig a magyar védelmi potenciálról készített tanulmányukat mutatták be szakembereknek – akárcsak a kereskedelmi reklámokban, “vételkényszer nélkül”. Sőt Douglas Miller azt is elismerte, hogy adott esetben ezekkel a tanulmányokkal saját esélyeiket is ronthatják. Azt viszont az LM már vállalta, hogy amennyiben nyernek, a közeljövőben 23 millió dollár értékű beruházást hajtanak végre, ami 2000-ig várhatóan 250 millió dollár kumulatív értéket indukál. A tovagyűrűző hatások ellenőrizhetetlenségét bizonyítja, hogy bemutatkozó írásaikban a cégek az offset-megállapodások igen nagyarányú “túlteljesítéséről” nyilatkoznak.
Fizetési könnyítések
Érdekes mozzanat, hogy az IKIM február 21-én szerződést kötött az egyesült államokbeli General Electric-kel (GE) is. A GE ugyanis olyan hajtóműveket gyárt, amelyek a két amerikai és a svéd gépbe is beszerelhetők. – Noha a cégek saját offset-szerződései a költségek akár 15 százalékát is kitevő hajtóműre is vonatkoznak, a magyar kormány a kérés elbírálásakor respektálta a GE tőkeerejét. Ám más beszállítókkal nem kívánunk hasonló szerződést kötni – szögezte le Paár Róbert.
Nemcsak az offsetben, hanem a fizetési feltételekben is intenzív verseny alakult ki a cégek – hovatovább az államok között. Az amerikai gépek (F-16-os és F/A 18-as) eladója maga az Egyesült Államok kormánya lenne, amely a cégektől először megvásárolná a megállapodásban szereplő repülőgépeket. A svéd kormány pedig egy “nagyon kedvező kamatozású” konstrukcióval hosszú távú részletfizetési lehetőséget kínál a cégeken keresztül a magyar költségvetésnek: eszerint a vevő 4-5 év türelmi időt kapna, a szerződés értékének 90 százalékára pedig 14,5-15,5 éves futamidejű, a magyar kormány által választhatóan fix vagy változó kamatozású törlesztés vonatkozna. A hitel teljes futamideje 19,5 év, a fennmaradó 10 százalék finanszírozása pedig “tárgyalás alapját képezi”. A konstrukciót bemutató brosúra azt is megjegyzi: “rugalmas – újratárgyalható”. A fizetési halasztásra és a hosszú lejáratú fizetési konstrukcióra az MDA képviselője is utalást tett lapunknak. Balázs László, a Saab/BAe Gripen iroda kommunikációs vezetője elmondta: mivel a Gripen új fejlesztés, és külföldi országgal még nem írtak alá szerződést, ezek a feltételek valószínűleg csak az első külföldi vevő esetében ilyen kedvezőek. A konkurensek szerint viszont éppen ez a Gripen hátránya is: a fejlesztés költségei miatt egyelőre igen drága az előállítása. Információink szerint a gyártás 250 darab után kezd valamicskét nyereségessé válni.
Lapunk kérdésére a fizetési konstrukciókról, illetve az offset szélesítéséről valamennyi versenyző egyformán nyilatkozott: bármely versenytársának ajánlatát felül tudja múlni, azonban meg kívánja várni, hogy a kormány nyilatkozzék az igényeiről. Ezekhez aztán teljes mértékben alkalmazkodnak majd. Az offset kiszélesítéséről annyi már tudható, hogy feltétel lesz a Magyarországon előállítandó termék hazai beszállítói kapacitásának bővítése, de várhatók munkahely-teremtési, know-how és technológia-fejlesztési feltételek is.
A már valóban körvonalazódni látszó mezőny tagjai bizonyára még erősebb kártyákat is tartanak a kezükben. Igaz, nem először versenyeznek egymással, de minden tender tartogat meglepetéseket – legfőképpen a finisben. Számítani lehet például az offset-vállalás jelenlegi 100 százalékos arányának növelésére. A kormány bizonyára azt fogja mérlegelni, hogy az ország mai sanyarú pénzügyi helyzetében milyen haderőfejlesztést, vásárlás esetén pedig milyen fizetési konstrukciót engedhet meg magának – a gép teljes árát kitevő hosszú távú költségeket is figyelembe véve -, ami ugyanakkor a legnagyobb gazdaságélénkítő hatással jár, miközben a már elindított együttműködések is a legstabilabban meg tudnak állni a saját lábukon.
