Gazdaság

A KÍNAI GAZDASÁG TENG UTÁN – Peking és a nagyvilág

Teng Hsziao-ping halála után gazdaságilag is új korszak nyílhat Kína nemzetközi kapcsolatrendszerében. A világon a leggyorsabb GDP-növekedést (évek óta 10 százalék fölött) elért ország a gazdaság "hűtésének" és Hongkong ésszerű integrálásának feladatát új vezetéssel, esetleg hatalmi harc közben lesz kénytelen megoldani. Kína és a nagyvilág gazdasági kapcsolatainak tükre a külkereskedelem, amely 1996-ban évek óta először nem mutatott kétszámjegyű növekedési rátát.

A kínai külkereskedelem öt évig tartó, folyamatosan kétszámjegyű növekedési rátákkal jellemzett fázis után 1996-ban csak 3,2 százalékkal, összesen 289,9 milliárd dollárra emelkedett. Az export 151,07 milliárd dollárt tett ki (+1,5 százalék az előző évhez képest), az import 138,83 milliárd dollárra nőtt (+5,1 százalék), s ebből 12,24 milliárd dollár (16,69) kereskedelmimérleg-többlet adódott. Ez részben a kínai sajtó által jelentett, részben a kínai vámigazgatóságtól kért adatokból derül ki. A pozitív év végi zárást hivatalosan úgy értékelték, hogy “nagy nehézségek mellett a célokat sikerült elérni”.

A kínai külkereskedelem elmúlt évi alakulása mindennek mondható, csak kiegyenlítettnek nem. 1995 novembere és 1996 áprilisa között a forgalom csökkent, és a kereskedelmi mérleg 1996. januártól májusig negatív volt. Júniustól aztán az export úgy meglendült, hogy az év végéig minden egyes hónapban kiviteli többletet könyveltek el, és az éves mérleg pozitív lett. A nagy exportcégeket arra ösztönözték, hogy kivitelüket időben előrehozzák. 1996 utolsó heteiben mégis újra visszaesett az export, és decemberben 1,74 milliárd dolláros kereskedelmimérleg-hiány adódott. Ennek dacára az egész évet kiviteli többlettel zárták, igaz, az jócskán elmaradt a késő ősszel remélt 16 milliárd dollártól. Az összkereskedelmi volumen szerény növekedése miatt Kínának nem sikerült elérnie a tizedik helyezést a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmainak sorában. (Ehhez egyébként Belgiumot kellett volna megelőznie, ami az abszolút számok mögött meghúzódó arányokat is kijózanítóan jelzi.)

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagságára törekvő Kína egyébként már 1995 őszén bejelentett egy átlagosan 22 százalékos vámcsökkentést, összesen 4944 vámtételre. Ez tavaly áprilisban hatályba is lépett, de a külföldi partnerek által remélt importlavina elmaradt. A vámcsökkentés legfeljebb ellensúlyozta más, a behozatalt ösztönző kedvezmények visszavételét (megszűnt ugyanis a teljesen vagy részben külföldről finanszírozott vállalatok importált berendezéseinek vámmentessége). Egyértelműen kedvező hatása volt viszont a 10 milliárd dolláros vámbevételi rekord: az ésszerűbb vámtarifák csökkentették az elszabadult csempésztevékenységet.

A félkész termékek kereskedelme 1996-ban 146,6 milliárd dollár volt (ebből 62,3 milliárd a behozatal, 84,3 milliárd pedig kivitel), és először tette ki az összes kereskedelmi volumen több mint felét. A nyersanyagok, készáruk és beruházási javak aránya 11 százalékponttal, 35 százalékra esett vissza. Hasonló arányban (145,2 milliárd dollár) csökkent az állami vállalatok részesedése a kínai külkereskedelemből. A részben vagy egészen külföldi tőkével finanszírozott üzemek azonban hívek maradtak a külkereskedelmi lokomotív szerepéhez, és 49 százalékra növelték részesedésüket az összvolumenből; exportjuk 61,5 milliárd dollárra (+31 százalék), importjuk pedig 75,6 milliárdra (+20 százalék) emelkedett.

A kínaiaknak a külkereskedelem “nehézségeiről” szóló panaszai különösen a textilágazatra vonatkoznak. Ezt az ágazatot már 1995-ben leszorította a kiviteli lista éléről a gép és elektronikai ágazat. A rossz eredmények okaként a kínai hivatalos helyek egyrészt a gyapot árát nevezik meg, amely Kínában magasabb volt a világpiaci árnál, másrészt az olyan országok konkurenciáját, mint Pakisztán és India. Végül “bizonyos országok fokozódó protekcionizmusát” is megemlítik. A célzás egyértelműen az Egyesült Államokra vonatkozik, amely bizonyos kínai textíliákra behozatali kvótákat vet ki. Ezzel szemben a gépek és elektronikai cikkek kivitele 10 százalékkal nőtt; ezek már kereken egyharmadát teszik ki Kína exportjának – miközben az importnak is majdnem a felét, 61,4 milliárd dollár értékkel. Nőtt emellett a papír (+49 százalék), a finomított kőolajtermékek (15,8 millió tonna, +10 százalék) és a nyersolaj behozatala. Ez utóbbiból Kína 22,6 tonnát (+32 százalék) importált.

Kína kereskedelmi partnerországainak sorában az első helyen továbbra is Japán áll. Kínai statisztikák szerint az Egyesült Államok a harmadik helyre szorította vissza Hongkongot, amely azonban az importáló országok listáján továbbra is első. Ez is jelzi, hogy Hongkong idei “visszatérésének” gazdaságpolitikai kezelése gyökeresen módosíthatja Kína és a külvilág kereskedelmi kapcsolatait. Az sem lehetetlen, hogy új típusú konfliktusokhoz is vezet Kína és az Egyesült Államok, valamint más partnerek között, amelyek arra törekszenek, hogy Hongkong csak a kínai reexport “fordítókorongja” legyen. Noha a kínai kereskedelemben Dél-Korea lekörözte Tajvant, a népköztársaság importja a szigetről még mindig 4 milliárd dollárral magasabb, mint a “hajnali csend” országából. Kína európai kereskedelmi partnerei között továbbra is Németország áll az élen, ám a kétoldalú kereskedelem volumene 0,5 milliárd dollárral csökkent.

A külkereskedelmi adatokat a partnerország lakosságának számával összevetve az egy főre jutó, Kínába irányuló export jelenleg Japánban (237 dollár) és Tajvanon (789 dollár) a legnagyobb.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik