Nemcsak sok boroskannában, de az agrártiltakozók lecsillapításában is volt egy kis hamisság. A demonstrációt a kormányhivatalokban kezdettől fogva elsősorban borásztüntetésnek tekintették; remélve, hogy bortermelői könnyítésekkel kiengesztelhetik az elsősorban az általános agrártermelői terhek miatt tiltakozókat. A kormány eszerint döntött (Figyelő, 1997/8. szám). Egyebek között javasolja a bortermelők személyi jövedelemadó-előlegének 39 százalékról 2 százalékra csökkentését. A must- és borértékesítés visszakerülne a tavalyi kompenzációs rendszerbe; ezzel a termelő nem kerül elszámolási kapcsolatba az adóhatósággal. Mentesül a számlaadástól, nem fizet áfát a bor után, hanem átalány alapján kompenzációt kap a felvásárlótól. A tervek szerint a bortermelés újra a kedvezményezett őstermelői körbe tartozna. Az a borász, aki kiváltja az őstermelői igazolványt, a továbbfeldolgozásra értékesített bor után kapott őstermelői jövedelemre százezer forint adókedvezményt érvényesíthet. A kormány azt is lehetővé akarja tenni, hogy a termelők, igazodva a gazdálkodási sajátosságokhoz, akkor fizethessék a társadalombiztosítási járulékot, amikor bevételhez jutnak. Ha a minimálbérnél kevesebb a jövedelmük, további kedvezményt kaphatnak. Egyben azonban nem enged: arról nem lehet szó, hogy a kistermelőkre vonatkozó tavalyi adó- és tb-szabályokat visszaállítsák. Ezzel ugyanis megszűnne a legfontosabb idei vívmány: az őstermelői igazolvány, s ezzel a regisztrálás, a kötelező adatszolgáltatás bevezetése. A pénzügyi tárcánál egyébként úgy vélik, az őstermelői igazolvány tulajdonosa így is sokkal kevesebb közterhet visel, mint egy alkalmazott.
