Nagy a csönd a Nemzeti Agrárprogramot (NAP) érlelő vitáról. A kormányszóvivő a múlt héten éppen csak megemlítette, hogy a kabinet tárgyalta az erről készült földművelésügyi minisztériumi (FM) előterjesztést, döntést azonban nem hozott. Az anyag még nem alkalmas arra, hogy alaptéziseit szakmai, politikai, társadalmi vitára bocsássák. Kiss Elemér külön kérdésre azzal toldotta meg mindezt, hogy az előterjesztésben nincs megfelelően kidolgozva az eszközrendszer az egyébként sem teljesen kielégítő célrendszer megvalósításához, s így a kettő nincs összhangban egymással. Az is hiányzott az előterjesztésből, hogy melyek legyenek a kezdeti, konkrét lépések.
A Figyelő információja szerint NAP-ügyben a kép még a kormányszóvivő által vázoltnál is borúsabb. Nemcsak azért, mert az apparátus nem várhatta meg, hogy merre veszi az irányt a fő etalon, az EU agrárreformja (CAP); az agrártársadalom nyomására saját kútfőből és “azonnal” kell kimódolnia a hazai agrárstratégiát. Ez egyelőre nem sikerült. A kormányhivatal a második FM-változatról is lesújtó belső értékelést adott, amelyben még a “hajmeresztő” jelző is szerepelt. Az értékelés elismeri, hogy formailag sokat finomodott az előterjesztés, tartalmilag azonban elfogadhatatlannak tartja. Az értékelés szerint az agrártárca szakértői gárdája “miniszteri parancsra” köti az ebet a karóhoz. Vélhetően nem is fog engedni a fő gondolatmenetből. Az elégedetlenség jele, hogy a kormány az FM-es NAP-ajánlat első visszaadása után létrehozott tárcaközi munkacsoportot újabb, nem agrárius – közlekedési, népjóléti, munkaügyi – szakértőkkel bővíti.
Az érintettek szerint a fényes NAP-hoz ennél többre van szükség: a termelők és érdekképviseleteik több mint egy éve egyre élesebben követelik az össztársadalmi alapokon nyugvó távlatos agrárstratégiát. Szerintük a mindig a leghangosabb lobby nyomásának engedő, “tűzoltásszerű” agrárirányítás nem nevezhető stratégiának. Az érdekképviseletek szorgalmazzák, hogy a hosszú távú agrárgazdasági célokat meghatározásuk után foglalják jogszabályba annak érdekében, hogy az államapparátust a kormányváltások, a napi politika érdekei ne téríthessék le a helyes útról.
Az unszolásra Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter – közvetlenül beiktatása után, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége januári közgyűlésén – ünnepélyesen megígérte: hamarosan elkészül a NAP. És lőn, a programalkotó gépezetet napokon belül elindította, hogy az ágazat régi bajai: például a gyenge jövedelmezőség, a nem hatékony piacszabályozás terápiáját kimunkálja. Az agrárberekben megfogalmazódott jó szándékú, romantikus elképzeléstől azonban hideglelést kaptak a pénzügyi tárca szakértői. Egyebek között ugyanis azt olvashatták benne, hogy legalább az EU-csatlakozásig a mindenkori GDP három százaléka (mintegy 220-250 milliárd forint) fordítandó az ágazatra. (A megjelölt összeg több mint kétszerese az 1997-re eredetileg tervezett 88, majd hosszas huzavona árán 101 milliárdra felkerekített agrártámogatásnak.) Az alku során az FM már a GDP két százalékát is elfogadta volna, mert a pénzügyi tárcánál legfeljebb a költségvetési kiadások 6-8 százaléka került szóba mint a mindenkori agrártámogatás összege. Ez pedig nagyságrendileg kevesebb, mint amennyit az agrárosok szeretnének. A legutóbb a kormány elé került változatban a GDP 2,5 százaléka szerepelt. Bárhogy is határoznak az évekre előre szóló támogatásról, veszélyes döntés lesz, hiszen ha a mezőgazdaság esetleg kiváltságokat kap, akkor a többi ágazat is igényt tarthat hasonlókra.
Ennél is nagyobb vihart kavart a szaktárca másik ötlete, amellyel az agrárgazdaság jövedelmezőségét akarja javítani. A kamarai vélemények szerint ugyanis már százmilliárd forint jövedelem hiányzik a mezőgazdaságból. Ezt az FM-es javaslat (legalábbis kormányzati értelmezésben) a termelői árak jelentős emelésével, az agrárimport mérséklésével akarja ellensúlyozni. Ez egyes értékelések szerint nemcsak a versenyképességet csökkentené, hanem a nemzetgazdaság egészét is ellehetetlenítené. E véleményt az agrártárca egyik illetékese a Figyelőnek kereken visszautasította: szerinte félremagyarázzák az alap-agrárelgondolást. Az import korlátozásáról pedig szerinte szó sincs, hiszen ez a nemzetközi megállapodásokkal is ellentétes lenne. Tény: Nagy Frigyes miniszter korábban maga is azt nyilatkozta, hogy a megnövekedett termelési költségeket el kell ismertetni az árakban, amelyek sokszor az előállítási költségeket sem fedezik. (Az élelmiszerárak az elmúlt időszakban az inflációt sem követték. Igaz, az agrártermékek közül jó néhánynak, például a gabonaféléknek az ára a korábbinak többszörösére nőtt.)
A tervezet “csúszós” pontja a birtokpolitika, ezen belül is a társaságok és a külföldiek földtulajdonlása, amely máris a csaták középpontjába került. Egyes pénzügyminisztériumi illetékesek szerint ugyanis a nemzetközi egyezmények miatt (is) előbb-utóbb enyhíteni kell a gazdasági társaságok és a külföldiek magyarországi termőföld-vásárlási tilalmát. (Jelenleg még a szövetkezeteknek sem lehet saját földtulajdonuk, bár ezt a korlátozást valószínűleg hamarosan módosítani fogják. A változást sürgeti, hogy a dunántúli termőföld nagy része, illegális formában, már osztrákok birtokában van.) A hazánkban birtokot szerző külföldi termelő azonban tőkéjével, nagy technikai előnyével versenyhátrányba szorítaná a legtöbb itthoni gazdát. A következtetés: csak módjával szabad megengedni a külföldiek földszerzését. Tény, hogy a “hardverben”, a gép- és épületállomány korszerűsítésében is évtizedes a lemaradás. Rendkívülinek számít az idei 22 milliárd forintos támogatási keret, amellyel mintegy 60 milliárd forintos beruházás valósulhat meg.
Az agrárprogram vitája nyilván elhúzódik, és keserves kompromisszumok után zárul majd le. Már csak azért is, mert a program által átfogni szándékozott tízéves időszakra esne az EU-csatlakozás. Tehát minden bizonnyal ez a programalku lesz az agrárlobby első, érdemi diplomáciai erőpróbája is. Tekintettel arra, hogy a miniszter szerint a csatlakozás nem mehet a magyar mezőgazdaság kárára, a konkurens uniós agrárszakemberek árgus szemmel figyelik: mi kerül a programba. Ha kardos lesz az álláspont, véres zászlóként fogják lobogtatni. Ha viszont nagy kompromisszum árán “üres” deklaráció születik, a hazai kormánypártok legközelebb nem számíthatnak a vidéki szavazatokra. Pedig az 1994-es választás jórészt vidéken dőlt el. Másrészt viszont úgy tűnik, az agrárgazdaságban érdekeltek túlzott reményeket fűznek egy írott programhoz…
