A hidegháború befejeződése ideiglenesen visszavetette a világ fegyvergyártását és -kereskedelmét. Az ipari országok számottevően csökkentették katonai kiadásaikat, s az ágazat vezető vállalatbirodalmai körében számos felvásárlás és összeolvadás történt (az amerikai folyamatról: Figyelő, 1997/6. szám).
A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) adatai szerint 1994-es árakon számolva a világ fegyverexportja 1987-ben 78,6 milliárd dollár volt. Akkor a világ első számú fegyverexportőre a Szovjetunió volt 29,1 milliárd dollárral, a második helyet az USA foglalta el 20,8 milliárd dollárral. Nagy-Britannia 6,4, Franciaország 3,7, Németország 1,9, míg Kína 2,7 milliárd dollár értékű fegyverexportot bonyolított le.
Nyolc esztendő alatt számottevően megváltozott a „hadi helyzet”: 1995-ben a világ fegyverexportja 30,2 milliárd dollár volt, s az exportőrök toplistáját az Egyesült Államok vezette 13,3 milliárd dollárral. Az USA-t Nagy-Britannia és Franciaország követte 4,8, illetve 3,8 milliárd dollárral, az orosz fegyverexport pedig a negyedik helyre szorult vissza 3 milliárd dolláros értékkel. (Érdemes megjegyezni: az IISS adataitól eltérő statisztikák is forgalomban vannak, amelyek ugyancsak becsléseken, iparági híreken alapulnak. Noha a számok némileg eltérőek, az arányok minden kimutatásban nagyjából azonosak.)
Az 1996-os esztendő volt a fordulópont a világ hadiipari exportjában: a sok éven át tartó csökkenést felváltotta az export kis méretű növekedése. Előzetes adatok szerint a hadiipari termékek exportja megközelítette a 32 milliárd dollárt.
Az újraindult exportnövekedés jellemezte tavaly az orosz hadiipart is, amely 1990 óta szinte egyfolytában „padlón” volt. Megrendelései az elmúlt hét évben kétharmaddal csökkentek. A zsugorodást több nyilvánvaló tényező magyarázza. (A Varsói Szerződés volt tagországai jelentősen visszafogják katonai célú kiadásaikat, és az új beszerzéseknél elsősorban a nyugati szállítókat versenyeztetik. A többi „törzsvásárlónak” – Szíria, Líbia, Észak-Korea, Vietnam, és Kuba – Moszkva már nem nyújt kedvező feltételű hiteleket. A gazdasági nehézségek miatt összezsugorodott az orosz hadiköltségvetés is.)
A kedvezőtlen körülmények miatt 1994-re az orosz fegyverexport 1,7 milliárd dollárra csökkent, ami a világ fegyverexportjának mindössze 6 százalékát jelentette. Az 1995-ös és a tavalyi esztendő azonban azt mutatja, hogy az orosz hadiipar fellendülőben van. Megkezdődött az ágazat drasztikus átszervezése, áramvonalasítása és racionalizálása. A piacváltás, az új exportpiacok „megdolgozása” is sikeresnek tűnik. Az elmúlt években tucatnyi orosz vállalat foglalkozott fegyverexporttal, a Roszvooruzsényije cég koordinálása mellett. (Az exportőr cégek számát, a visszás és korrupciós ügyek elszaporodása miatt, tavaly elnöki rendelettel háromra csökkentették.)
Harminc éves szünet után Oroszország 1992-ben felújította fegyverexportját Kínába, ahová az elmúlt négy évben 2,5 milliárd dollár értékben szállított. Új piacokat találtak az orosz fegyverkereskedők Malájziában, az Egyesült Arab Emírségekben és Kuvaitban. Peru 12 darab MIG-29-es vadászgépet rendelt, India pedig tavaly 40 darab Szu-30-as harci repülőgépet 1,8 milliárd dollár értékben.
Az orosz hadiipar szállítási határidői meglehetősen rövidek. Ennek többek között az az oka, hogy a gyártókapacitások nagy része kihasználatlan. Ráadásul a cégeket nagy raktárkészletek nyomják, ugyanis az orosz hadsereg nem tudta kifizetni korábbi rendeléseit, s így a szállítás meghiúsult.
Szakértők véleménye szerint a MIG-29, a Szu-30 harci gépek, a MIG-AT oktatógép, valamint a Ka-50 harci helikopter (nyugati kódneve Fekete Cápa; Black Shark) a világ legkiválóbb harci eszközei sorába tartoznak. Az alacsony ár és a kedvező kereskedelmi feltételek az orosz gyártók és exportőrök számára jelentős versenyelőnyt biztosítanak a világpiacon. E kedvező jelek ellenére az orosz hadiipar – amely továbbra is csaknem teljes egészében állami tulajdonban van – számos kihívással kénytelen szembenézni. Jelcin elnök hadiipari-műszaki kérdésekben illetékes tanácsadója, Borisz Kuzik szerint különösen veszélyes a korrupció, a közvetítők kétes szerepe és az iparágra jellemző „machinációk” kusza szövevénye.
Nyugati hadiipari elemzők egyöntetű véleménye szerint az orosz hadiipar egy része igen fejlett technológiát képvisel. Attól azonban még messze áll, hogy maradéktalanul jó szervizt is kínáljon külföldi vásárlói részére, s emellett csak most szerez gyakorlatot a nagy, kulcsrakész termelőberuházások menedzselésében.
A piackutatások tanúsága szerint a következő években a világ fegyverexportőrei növekvő keresletre számíthatnak a közel-keleti és az ázsiai országokban. Kelet-Ázsiában például 1992 óta 25 százalékkal növekedtek a katonai kiadások, s a térség jelenleg a világ fegyverexportjának mintegy egyötödét „szívja fel”. Ázsia azért is felértékelődik a fegyverexportőrök szemében, mert a következő években várhatóan visszaesik a NATO-országok aránya a világ fegyvervásárlásaiban.
Digby Waller, a londoni IISS munkatársa szerint az orosz hadiipar kétségtelenül látványos lépést tett a világpiacon. Véleménye szerint azonban még be kell bizonyítania, hogy az impresszív prototípusokat nagy mennyiségben is képes gyártani, s a kereskedelmi jellegű projekteket jól tudja menedzselni. Addig azonban az orosz fegyverek vásárlói az új gépekkel és berendezésekkel együtt nagy kockázatot is vásárolnak.
