Az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás előkészítése immár nem szólamokat, hanem konkrét napi teendőket kíván. Az alkalmazkodást – különösen az agrárszektor esetében – nehezíti, hogy ma még nem teljesen világos, mihez is kell igazodni.
Túl az – úgy tűnik, sikeresen – kitöltött EU-kérdőíven, bízvást elmondható: lejárt az az idő, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban a politikai szándék kinyilvánítása volt a fontos. A PénzPiac 96 című múlt heti konferencia résztvevői azokat a feladatokat igyekeztek számba venni, amelyek elvégzése egy olyan „házasságot” készít elő, amibe mindkét fél visz, és amiből kap is hozományt.
A „jegyesség” ma még bizonytalan hosszúságú ideje igencsak mozgalmasnak ígérkezik. Már a csatlakozás feltételeinek megismerése sem látszik könnyűnek, mint ahogyan kemény munkát igényel az EU-ban használt gazdasági terminológia pontos értelmezése is. Márpedig igencsak lényeges, hogy a feltételeket tartalmazó, 60 ezer oldalnyinak mondott – egyes becslések szerint azonban valójában 100 ezer oldalt meghaladó – szövegben használatos fogalmakon, kategóriákon itt is ugyanazt értsék, mint az Unió tagországaiban. S ez nemcsak a csatlakozást előkészítő és levezénylő állami intézmények, hanem a cégek, vállalkozók számára is kulcskérdés.
A kívánalmak megértése és tisztázása után jön persze a nehezebbik feladat: az elvárások teljesítése. A mai feltételek szerinti inflációs kritériumok teljesítése például gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy-két éven belül jóval tíz százalék alá kellene csökkenteni a hazai áremelkedés ütemét. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya tekintetében valamelyest kedvezőbb a helyzet, itt reális esély lehet a 60 százalékos limit megközelítésére. Annak a feltételnek azonban, hogy a költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 3 százalékát, aligha lesz könnyű eleget tenni.
A tagság egyik legkényesebb területe az agrárszektor. Ha az ágazat kellően fel tud készülni, akkor a csatlakozás sokat javíthat pozícióján, ellenkező esetben azonban nagy árat fizethet a belépésért – hangzott el a konferencián. A jogi harmonizáció jó ütemben halad, de – tekintettel arra, hogy csak maga a bázis agrárjoganyag is több ezer oldalra rúg – maradt még bőven tennivaló. Kedvező fejlemény, hogy hazánk jövőre már teljesen átveszi az EU élelmiszer-szabályozását – ezzel megnő az esélye a közös üzleteknek. Komoly feladat vár azonban még a szakemberekre egyebek közt a földhitelintézet létrehozásában, a termőföldpiac kialakításban, az agrárszabályozás átalakításában. Az unióban az agrárpiacot jelentős részben a termelői szervezeteken keresztül szabályozzák. (A jelzáloghitelezésről szóló cikk lapunk 50-51., a szövetkezetek tevékenységének EU-konform szabályozásával kapcsolatos írások pedig a 20. és a 37-38. oldalakon találhatók.) A földművelésügyi tárcánál a harmonizáció előkészítésére 15 munkacsoportot hoznak létre; ezekből 11 már tevékenykedik.
