A PC-ipar az utóbbi tizenöt évben már azt is tragédiaként élte meg, ha a forgalom éves növekedése nem volt kétszámjegyű, s most szembe kell néznie azzal, hogy rohamosan csökken a kereslet: egy amerikai piackutató intézet becslése húsz százalékosra teszi a visszaesést. Ha bekövetkezik az egyszerű, olcsó számítógépek – amelyeket NC-nek, network computernek, hálózati számítógépnek is neveznek, utalva arra, hogy csak a hálózaton lógva életképesek, hiszen minden szoftvert onnan kell lehívniuk – térhódítása, az a szoftveriparra is óriási hatást gyakorol majd. Eddig egy-másfél-két évente kihoztak egy-egy újabb változatot az irodai és egyéb programokból, és a régi felhasználók jó része megvette az új verziót dobozban, lemezen vagy CD-n, és feltette saját gépére. A hatalmas példányszámok jó profitot hoztak a fejlesztőknek-forgalmazóknak. Az NC-n használt szövegszerkesztő azonban csak egy-egy példányban van meg a központi hálózati gépeken, ott is fut, néha üzenetet váltva a hálózaton keresztül az NC-k előtt ülő alkalmazóival. Így jóval kevesebb példányt lehet belőle eladni, s lehet, hogy a bevétel nem fedezi a fejlesztési költségeket. Bővíteni kell tehát a szerzői jog fogalmát, minden bájtért fizetni fog az, aki lekéri az NC-jén. Ezeket az összegeket aztán a szoftverek szállítói, az adatbázisok fenntartói és a hálózati szolgáltató cég elosztják egymás között. A megoldás egyébként nem újdonság, az America Online és a Compuserve is így működik, számos más adatszolgáltatóval együtt.
