A nyugdíjpénztárak vagyona három alapra oszlik: a fedezeti alap az egyéni számlák összessége, a működési alapból kell fizetni a szolgáltatók díját, az ügyvezető és a többi alkalmazottak bérét, a tisztségviselők díjazását, bérleti díjakat, míg az úgynevezett likviditási alap általános tartalékalapul szolgál. Az alapok közötti arányok is nagyban jellemzik a pénztár gazdálkodását, és ezen belül is a működési alap nagysága az, ami igazán lényeges információt nyújt a számunkra. A likviditási alap általában maximum 1-2 százalék, a működési alap 5-20 százalék között mozog, a fedezeti alap 80-94 százalék. Ezt azt jelenti, hogy minden befizetett 100 forintból levonnak 6-20 forintot, és csak a többi kerül az egyéni számlára. Az 5 százalékos működési alap kissé alacsony, a 7-10 százalék tűnik reálisnak egy nagy országos pénztár esetében, amelynek több száz vagy ezer egyéni tagja van. Az alapok közötti arányokat a tájékoztató anyagok általában tartalmazzák, de vannak olyan pénztárak, amelyek ezt titkosan kezelik, ez utóbbiaktól óvakodjunk. A törvény lehetőséget ad az alapok közötti átcsoportosításra, és az alapok közötti arányok is változhatnak időről időre – bár ehhez közgyűlési határozat kell. Az tehát, hogy milyen az alapok közötti arány, csak egy több éve stabilan működő pénztár esetében tekinthető támpontnak a pénztár megítélésénél.
