A Creditanstalt “Central European Quartely” című folyóirata az orosz választások küszöbén megállapítja, hogy Oroszországban az idén sem mutatkoznak a gazdasági fellendülés jelei. A gyenge belföldi kereslet tovább gátolja a termelés növekedését. Ugyanakkor, a rubel folytatódó reál-felértékelődése miatt, az export növekedése is gyengül. A kormány előbb-utóbb rá fog kényszerülni, hogy megfizesse adósságait, és ezzel tovább növelje az államháztartás deficitjét.
A Creditanstalt szerint 1996-ban az ipari termelés 3,5 százalékkal eshet vissza Oroszországban. Mivel a szolgáltató ágazatok bővülési lehetőségei az utóbbi két-három évvel szemben ugyancsak szűkülhetnek, az elemzés szerint ebben az évben a belföldi össztermék (GDP) 2-3 százalékos visszaesésével kell számolni. A (mesterségesen alacsonyan tartott) munkanélküliség további 10 százalékkal nőhet. A bérek nominális növekedése az inflációs ráta felett lesz. A drágulás 1996 végére az előző évhez mérve 45 százalékot tehet ki.
A kormány 1995-ben mindenekelőtt a pénzmennyiség növekedésének korlátozására és az infláció visszafogására törekedett. Noha az infláció ütemét sikerült csillapítani, a stabilizációs politikában elmaradt az óhajtott siker. Az államháztartás hiányát viszont 1995-ben a GDP 3 százaléka alá szorították, ami a reformok kezdete óta a legalacsonyabb értéknek számít.
A reálgazdaságnak nyújtott állami kölcsönök elszívják a pénzeszközöket, ami kedvezőtlenül hat a bruttó állóeszköz-beruházásokra. A szűk pénz politikája az adó- és bérhátralékok állandó növekedéséhez vezetett.
A reáljövedelmek tavaly Oroszországban 13 százalékkal zsugorodtak; ez a legnagyobb visszaesés a reformfolyamat kezdete óta. A következmény a kereskedelemben és szolgáltatásoknál a bevételek visszaesése volt. A kormány takarékossági politikájával nem sikerült csökkenteni a leggazdagabb és a legszegényebb népességcsoportok közötti szakadékot. A szociális egyensúly veszélyesen megbillent. A népesség legmódosabb 20 százaléka, amely 1991-ben még a lakossági jövedelmek mintegy harmadát kereste meg, 1994-ben és 1995-ben már közel a jövedelmek felét tette zsebre. A népesség legszegényebb 20 százaléka viszont, amely 1991-ben még az összes lakossági jövedelem 10 százalékán osztozott, 1994-ben és 1995-ben már csak 5 százalékos részesedést tudott elérni. (Ez egyébként a Jelcint fenyegető politikai veszélyek alapvető gazdasági forrása.)
A reformok során a lakosság 60 százalékának a jövedelme kevesebb lett, 20 százaléknál változatlan maradt, és csak 20 százaléknál emelkedett. (Ezzel is magyarázható a múlt decemberi parlamenti választások kimenetele és az abban kifejezésre jutott ellenállás a Jelcin-kormányzattal szemben.)
A reál-GDP 1995-ben csupán 4 százalékkal csökkent, ami 1994-hez képest jelentős javulás. Azonban ezek a hivatalos adatok félrevezetők lehetnek – mondja a Creditanstalt elemzése. Az Orosz Föderáció Központi Statisztikai Hivatala által kimutatott GDP-csökkenés aránya nem vág egybe a magánfogyasztás erős visszaesésével, ami pedig a GDP egyik jelentős elemét képviseli. Ráadásul a beruházási tevékenység – a hivatalos adatok szerint is – még erősebben gyengült. Továbbá: a költségvetés szűk keresztmetszetének hátterével elgondolkodtató a GDP szerény visszaesése, valamint az annak fő komponenseinél tapasztalt erős zuhanás közötti eltérés. Független források szerint a GDP tényleges visszaesése 6-7 százalékos lehet.
Az ipar termelése 1995-ben 3 százalékkal csökkent, a fogyasztási javak termelése pedig a hiányzó belföldi kereslet és az erős importkonkurencia miatt 12 százalékkal esett vissza. Az exportorientált ágazatok – energia-, fémáru-, fa-, papír- és a vegyipar néhány ágazata – viszonylag jó eredményeket mutattak fel, azonban a rubel erős felértékelése ezek növekedési lehetőségét is korlátozta. Erre való tekintettel az orosz kormányzat rákényszerült, hogy csökkentse, egyes esetekben teljesen feloldja az exportvámokat.
A mezőgazdasági termelés 8 százalékkal esett vissza.
A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma – tekintettel a termelés visszaesésére – mesterségesen alacsony. (A vállalatok nem bocsátanak el embereket, hanem más stratégiákat alkalmaznak: alacsonyabb bérek, hosszú fizetetlen szabadságok, késleltetett bérfizetés.) Amennyiben a munkanélküliséget az ILO módszere szerint számítják, 1995 végére a hivatalos adatok szerinti 2 millióval szemben 5,7 millió munkanélküli adódik.
Nyílt kérdés, hogy a gazdaság milyen mértékben határozza majd meg az elnökválasztás kimenetelét. Úgy tűnik: minél erősebb ez a hatás, annál gyengébb Jelcin pozíciója.
