Az elmúlt év őszén a hitelezők dobtak mentőövet a súlyos likviditási problémákkal küszködő Magyar Gördülőcsapágy Művek Rt.-nek, néhány napja pedig a külföldi mentőalakulat is megérkezett. A dél-koreai Daewoo Corporationnak mint új tulajdonosnak az “újraélesztésben” már nem maradt tennivalója, az “utókezelés” azonban rá vár.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. döntése szerint a dél-koreai Daewoo Corporation vásárolhatja meg, névérték alatt, a Magyar Gördülőcsapágy Művek Rt. (MGM Rt.) részvényeinek 85,6 százalékát. A szerződés előkészítése folyamatban van, a dokumentumot június közepéig aláírják.
A 4,5 milliárd forint saját tőkéjű MGM Rt. magánosítására a vagyonkezelő zártkörű pályázatot írt ki, amelyre öt befektetőt hívtak meg. Végül ketten pályáztak, s a német Köhne konszern előtt a Daewoo Corporation nyert. A dél-koreaiak azzal bizonyultak jobbnak a nemzetközi privatizációs színtéren ugyancsak jó nevű ellenlábasuknál, hogy a kötelezően előírt 1 milliárd forintos tőkeemelés mellett saját piacaikat is felajánlották. Ez pedig nem lebecsülendő, hiszen a multinacionális cég csupán saját felhasználásra évente mintegy 15 millió csapágyat szállítana a gyáraiba Debrecenből, és információink szerint összesen 25 millió gyártását tervezik. (1993-ban az MGM Rt. 6,7 millió darab csapágyat gyártott.) Amennyiben ez teljesül, az MGM kapacitásainak több mint háromnegyedét sikerül folyamatosan lekötni.
Az ázsiaiak vásárlási szándéka mögött, a már említetteken kívül, nagy valószínűséggel a Daewoo kelet-európai terjeszkedése húzódik meg. Mivel a környező országokban nincs hasonló minőségű csapágygyártás, a Daewoo minden valószínűség szerint innen kívánja ellátni az elmúlt két évben Lengyelországban, Romániában és Üzbegisztánban nyitott üzemeit. (Figyelő 1996/22. szám.) Mindez azért is kézenfekvő, mert a dél-koreai cégnek eddig nem volt csapágygyára. Információink szerint az új tulajdonos a gyártás felfuttatása érdekében három év alatt 3-3,5 milliárd forintos befektetést sem tartana túlzottnak.
Szűcs István, az MGM Rt. vezérigazgatója szerint az egymilliárd forint egyszeri tőkeemelésnek is legalább 90 százalékát technológiai, műszaki fejlesztésre kellene fordítani, ami pluszmunkaerőigényt is magával hozna. A technológiai fejlesztésre azért van nagy szükség, mert az MGM Rt. bizonyos feldolgozási fázisokban 15-20 évvel elmaradt a nyugateurópaitól színvonaltól. Korszerű a kovácsolási technológia, ugyanakkor fejlesztésre szorul a hőkezelés, a végmegmunkálás és a szerelés. A nemzetközi minőségi pontrendszer alapján az MGM Rt. nem tartozik az élmezőnybe, de a tömegtermékek között stabil helyezése van: az úgynevezett standard kategória felső régiójában helyezkedik el, megelőzve a bolgár, a román, a lengyel és a szlovák termékek minőségét.
Az MGM Rt. eddig is szállított külföldre, elsősorban a német ZF konszernek, az angol BPV-nek, a közvetítő nagykereskedők közül pedig az osztrák Compenza cégnek. A társaság exportjának 55 százalékát eddig Németországban értékesítette. Hazai partnereinek listáján a Rába, a Szolnoki Mezőgépgyár, a Hajdúsági Iparművek és a General Motors nevét is ott találjuk.
Az MGM Rt. tavaly mintegy 3,5 milliárd forint nettó árbevételt ért el, amiből az export részesedése meghaladta a 20 millió dollárt. Az idei terv már közel 5 milliárd forintos nettó árbevételt irányoz elő, amiből az elképzelések szerint 25 millió dollár lesz a konvertibilis export. A részvénytársaság gyakorlatilag tehermentesen várja az új tulajdonost, akinek majd arról számolhatnak be, hogy első negyedéves tervük várakozásaiknak megfelelően alakult.
Az MGM Rt. magánosítása előtt valójában 1995. október 12-én nyílt meg az út. Ekkor írták alá Debrecenben a társaság súlyos pénzügyi helyzetét konszolidáló csődmegállapodást. A több mint 200 hitelezővel mintegy 6 milliárd forint sorsáról sikerült egyezségre jutni. Az rt.-nek mindössze 300 millió forint kötelezettsége maradt.
Az őszi egyezség keretében a nagy állami hitelezők, a késedelmi kamatok elengedéséről szóló megállapodás után, követeléseiket gyakorlatilag konvertálták: az MGM Rt. 1,6 milliárd forintos jegyzett tőkéje a csődegyezséget követően, az állami adósságok tőkévé alakítása során, 4,51 milliárd forintra emelkedett. Így a tulajdonosi szerkezet is átalakult, a tulajdonosi körbe az állam mellett a nagyobb hitelezők is bekerültek. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezeli az APEH, a VPOP és a települési önkormányzatok 38 százalékos részesedését. 11 százalék a társadalombiztosítási önkormányzatoké, az ÁPV Rt.-nél pedig 51 százalék maradt, amelyből 180 millió forint értékű részvényt a dolgozók vásárolhattak meg.
A szállítókkal abban egyeztek meg, hogy a késedelmi kamatokat, pótlékokat elengedik, a tőketartozást azonban az rt. 3 hónap alatt megfizeti.
Az MGM megmentésében – a foglalkoztatási szempontokon és a több milliárdos vagyonon túl – szerepet játszott az is, hogy a nagyvállalat csődhelyzetben is képes volt a partnereit megtartani. A csődegyezség aláírását követően folytatódott az MGM Rt.-ben a reorganizációs folyamat, amelynek legfontosabb célja a költségszintek karbantartása, illetve az expanziós program végrehajtása. A tervek szerint ez utóbbi keretében a cégnek az idén meg kell dupláznia a termelését. A programnak köszönhetően a cég 1995-ben a csődegyezségtől függetlenül is kikerült a veszteségzónából, és minimális üzemi nyereséget ért el.
