Mit követel a költségvetéstől a stabilitás és a tartós növekedés megalapozása 1997-ben? Erről jó néhány, a közelmúltban hallott véleményre reagálva csak azt hangsúlyoznám: politikánkat nem a maastrichti kritériumokhoz való mechanikus, dogmatikus ragaszkodásnak kell vezérelnie – ez még arrébb van -, hanem a józanul felfogott stabilizációs, antiinflációs érdekeknek (a külső adósság növekedésének és a kiszorító hatású költségvetési hiánynak az elkerülése). Ez valószínűleg nem puhább követelmény, de józan, sokoldalú érvelésre építhető. Azoknak pedig, akik szerint 1994 végén éppen minden jól ment, ajánlom figyelmükbe azt a mondást: „Ha ketten állítják, hogy részeg vagy – menj haza és feküdj le!” Nos, a fenyegető destabilizációra a nemzetközi körökből nem csak ketten hívták fel a figyelmünket.
