Az egykori keleti tömb, az Európai Uniótól keletre fekvő régió gazdasági fejlődéséről, 1995. év végi állapotáról készített átfogó jelentést az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) Titkársága. Közép-Európát a dokumentum készítői némileg derűs, halványrózsaszín szemüvegen át szemlélik, szembeállítva a hajdani Szovjetunió utódállamaival.
Már a jelentés bevezetője is figyelemre méltó. Az adatokat, mint írja, “egy csipetnyi sóval” kell tudomásul venni, miután “bizonyos hiányok mutatkoznak a statisztikai anyag megbízhatóságában, mindenekelőtt a munkaerőpiac és a szociálpolitika területén”.
Az egykori keleti tömb gazdaságait négy csoportra osztja fel a genfi EGB Titkárság jelentése. Ezek: Kelet-Közép-Európa (beleértve Szlovéniát is); a Baltikum; a Független Államok Közössége (FÁK), valamint a háború sújtotta területek a FÁK peremvidékén és az egykori Jugoszláviában. A közép- és hosszú távú gazdasági elemzésből azonban az derül ki, hogy igazából két nagy csoportot érdemes megkülönböztetni: Kelet-Közép-Európát – valamint az összes többi országot.
A legfontosabb választóvonal az a tény, hogy az első csoportban a legtöbb ország 1992/93-ban – Lengyelország már 1991-ben – túljutott a reformfolyamat mélypontján, és azóta (részben) figyelemre méltó növekedést mutat fel. Ezzel szemben az egykori Szovjetunió, valamint Jugoszlávia utódállamai tovább sorvadnak; a legtöbb esetben (talán a Baltikum kivételével) alig látható javulás. Itt már azt is kedvezően értékelik, ha a gazdasági hanyatlás kevésbé meredek, mint korábban. Továbbá: a GDP alakulását jelző statisztikai sorok azt mutatják, hogy a reform okozta visszaesés (az 1989. évi szinthez képest) az első csoportban mintegy 20-30 százalékkal kisebb, mint a FÁK-tagállamoknál, a Baltikumban és az egykori Jugoszláviában, ahol a GDP 1995-ig általában 40-60 százalékkal zsugorodott. A reform éllovasainak triója 1995 végén Lengyelország (az 1989. évi GDP 98,5 százaléka), Szlovénia (89,3 százalék) és Magyarország (89,3 százalék) volt. Utánuk következik Csehország 84,4 százalékkal, Románia 84,5 százalékkal, Szlovákia 83,0 százalékkal, majd némileg lemaradva Bulgária 76,5 százalékkal és Albánia 74,2 százalékkal.
Ha a konjunkturális adatokat vizsgáljuk, azt látjuk: Kelet-Közép-Európa 1995-ben meglepően erős, 5,3 százalékos gazdaságnövekedést ért el (az előző évben 4,0 százalék volt), ami 1996-ban még tovább gyorsulhat (6 százalékos előrejelzés). Az exportvolumen 10-12 százalékkal (18), az import mennyisége pedig 13-15 százalékkal (9) emelkedett. A beruházások is 13 és 22 százalék közötti növekedést értek el országonként. A nettó tőkebeáramlás egy év alatt megháromszorozódott: 31,0 (10,6) milliárd dollárra, amelynek 90 százaléka Magyarországra, Lengyelországra és a Cseh Köztársaságra jutott. E csoport külső adóssága 1995 végére 69,4 milliárd dollárra csökkent; ezen belül például Lengyelországé 29,3 (36,4) milliárd, Magyarországé 19,7 (21,8) milliárd, Csehországé pedig 1,5 (6,1) milliárd dollárra.
Az egykori keleti tömb többi országában: a második csoportban azonban még az ilyen rövid távú értékelés alapján kialakuló kép is sokkal vigasztalanabb. Oroszország külső adóssága 166,0 (1994-ben 117,0) milliárd dolláron merevedett meg. A FÁK-országok GDP-je további 5 (14,9) százalékkal csökkent, és a legfrissebb előrejelzések szerint 1996-ban is tovább eshet. A FÁK peremvidéke és az egykori Jugoszlávia háború sújtotta területein (Szlovénia nélkül) a helyzet részben még rosszabbnak tűnik. A balti államok gazdasága évek óta stagnál. A posztkommunista “megkeményedés” itt ugyanúgy megfigyelhető, mint a FÁK-tagállamoknál.
Az EGB-szakértők hajlanak arra a felfogásra, hogy Kelet-Közép-Európában a gazdasági átalakulás időközben olyan szintre jutott, amikor megérett a helyzet egy “második reformfolyamat” beindítására, immár a gazdasági keretfeltételek finomítása és szisztematikus elmélyítése érdekében. Ki kell egyenlíteni az utóbbi évek okozta torzulásokat, szerkezeti korrekciókat kell végrehajtani, és helyre kell állítani a gazdasági egyensúlyhiányokat. Itt kell megemlíteni az egyre virulensebbé váló szociális problémákat, a költségvetés-politikai egyensúlyzavarokat vagy a nem megfelelően ellenőrzött monetáris túltelítettséget, amelyek szintén orvoslásra várnak.
Kereskedelempolitikai szempontok szerint is különbséget tesz az EGB-jelentés az említett két főcsoport között. Kelet-Közép-Európában a piaci nyitás mértéke sokkal nagyobb, mint a FÁK-országokban és a Baltikumban. Továbbá: a legfrissebb adatok a csoport országai közötti kereskedelmi csere jelentős élénkülését mutatják, ami koránt sincs így az egykori keleti tömb többi országában. Kelet-Közép-Európa átalakulóban lévő országainak legtöbbje már jól integrálódott a multilaterális nyugati kereskedelmi rendszerbe, és elismert tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO). Az egykori GATT, a mai WTO szabályozórendszerének rugalmassága lehetővé teszi számukra a saját szükségleteikhez illeszkedő részvételi szint fenntartását.
