Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. jelentősen meg akarja emelni a Bábolna Rt. alaptőkéjét. A többmilliárdos hitellel gazdálkodó állami részvénytársaság tavaly 1,6 milliárd forintos nem konszolidált, adózás előtti nyereséget ért el, ám közel ugyanennyi kamatköltséget kell kifizetnie. A társaság nem mondott le a további fejlesztésekről, külső tőke bevonása nélkül azonban ez elképzelhetetlen.
A Bábolna Rt. vezetőségének töretlen az optimizmusa. Pedig a dráguló takarmány és az exporttámogatás csökkenése miatt az idén még az elmúlt évinél is lényegesen szerényebb eredményre számíthatnak.
Ha a tavalyi 1,6 milliárd forintos adózás előtti eredményt a vállalatcsoport 55 milliárd forintot meghaladó árbevételével vetjük össze, a kép nem igazán lelkesítő. (Még akkor sem, ha a – bizonyára jelentős – belső forgalmat leszámítva a konszolidált árbevétel szebb arányokat mutathat. Maga a központ, a Bábolna Rt. tavaly 11,22 milliárd forint árbevételt könyvelhetett el.) Az eredményt az egyre növekvő hitelállomány óriási kamatterhe “emészti”. A mind nagyobb árbevételhez szükséges forgóeszköz-állományt és a beruházásokat ugyanis a vállalat csak egyre több kölcsönnel képes ellensúlyozni.
Kamatcsapda
A csoport teljes hitelállománya tavaly év végén csaknem 6 milliárd forint volt, amelynek éves kamatterhe a vezérigazgató szerint is megközelítette a kétmilliárdot.
Ha Bábolna nem lépne előre, Papócsi László, az rt. vezérigazgatója szerint az inflációs spirál miatt három éven belül nehéz helyzetbe kerülne. A mintegy 55 milliárd forintos árbevételhez tavaly mintegy 6 milliárd forint banki hitelre volt szükség. Egy évvel később, változatlan volumenű termelésnél, a 60 milliárdos árbevételhez már 8 milliárd forint hitel kell. Nyilvánvaló gazdálkodási cél: kitörni ebből a helyzetből.
Ebből a csapdából a cég egy csapásra megszabadulhatna, ha a 96 százalékban tulajdonos ÁPV Rt. megemelné az alaptőkéjét. Az első lépés a múlt héten meg is történt: a vagyonkezelő 550 millió forintos alaptőke-emeléssel járult hozzá, hogy Bábolna megvegye a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatot. Hasonló segédkezet legutóbb 1993-ban nyújtott az állami tulajdonos a cégnek, amikor az hat veszteséges társaságot adott át mintegy kétmilliárd forint értékben, cserébe a vagyonkezelő ugyanennyiért részvényeket kapott, illetve adósságot vállalt át. A segítség korábban sem volt rendkívüli, a magyar agrártermelés mintagazdasága szükség esetén bizonyára Burgert Róbert idejében is számíthatott rá.
A tőkeemelés a pillére a társaság 5-7 éves középtávú fejlesztési-privatizációs programjának, a Bábolna 2000-nek is. A magánosítási koncepció arra épül, hogy a részvénytársaság 50+1 százalékban tartósan állami tulajdonban marad. Ezért nem is kívánatos – a piackivásárlás veszélye miatt -, hogy a kisebbségi részt szakmai befektető vásárolja meg. Elsősorban pénzügyi nagybefektetők jöhetnek szóba, hogy a társaság tervek szerint hatmilliárd forintos tőkeinjekcióját beadják. A koncepció jelenleg eldöntetlen része, hogy részesülnek-e a társadalombiztosítási önkormányzatok az rt. részvényeiből. Az viszont már körvonalazódik, hogy a magánosításhoz kapcsolódó átalakulási program érdekében a menedzsment is résztulajdonossá válik. A tervek szerint a privatizáció eredményeként a Bábolna Rt. részvényei akár már jövőre tőzsdére kerülhetnek.
Agráróriás
Az anyacég több mint harminc társaságban érdekelt, zömükben többségi tulajdonos. Valamennyi leánycég szoros kapcsolatban áll az anyavállalattal, eszközeik zömét a részvénytársaságtól bérlik. Ugyanakkor sok a kft.-kben a külföldi szakmai befektető is, mint az Arbor-Acres vagy a Seghers.
A társaságok döntően öt ágazatban vannak jelen. A broiler-húscsirke tenyészanyag-előállításban a bábolnai leányok piaci szerepe meghatározó (55-60 százalék), és emellett mintegy 2-2,5 milliárd forint értékű exportot is teljesítenek. A Tetra tojóhibrid-tenyésztésben, az árutojás-termelésben ennél is nagyobb a bábolnai részesedés, és több százmillió forintos az export is.
A takarmánygyártásban ugyancsak az egyik nagy és meghatározó piaci szereplő Bábolna. A kiterjedt ágazati integrációval a vállalatcsoport a szakmai vélemények szerint a baromfi-feldolgozásban a piac mintegy negyedét mondhatja magénak. E termékek kereskedelmében, a 12 milliárd forintos árbevétellel, talán ennél is nagyobb a részesedése a vállalatcsoportnak. A csoport árbevételének döntő részét a takarmány- és a broilercsirke, valamint az élelmiszeripar adja.
Bábolna hatalmas. Bírálói szerint túl nagy, és alkalmanként vissza is él súlyával. Veszélyesen megnőtt a szerepe például a baromfi-feldolgozásban. Egyes szakemberek szerint ekkora cég esetleges megingása az egész ágazatot megrázhatja; ez magyarázza, hogy ha kell, az állam időről időre megsegíti. Nemzetgazdasági érdek ugyanis, hogy a bábolnai viharokat elkerüljék. Emiatt a baromfipiac kis szereplői állandó harcban állnak, mert úgy érzik: Bábolna nyomja őket. Érthető, ha a verseny kiiktatásától félnek.
Olyannyira, hogy négy konkurens baromfi-feldolgozó társaság a Gazdasági Versenyhivatal elnökéhez, Vissi Ferenchez fordult “az ágazat vállalkozásai között zajló versenyt súlyosan zavaró ügyben”. Beadványuk szerint Bábolna a broiler szülőpár, illetve a tenyészpiac 60 százalékát, a tojóhibrid-piac 75 százalékát, a takarmánypiac 30 százalékát tartja kézben. A konkurencia azt kifogásolja, hogy az állami tulajdonú békéscsabai baromfi-feldolgozó megszerzésével “a kvázi-monopolhelyzeten túl további 30 százalékot meghaladó piaci részt kap”.
Aggályaikat részben igazolja, hogy Bábolna a versenyben izzó külpiacok mellett alapanyagainak nagy részét a meghatározó baromfibirodalom számára védett környezetben, itthon adja el. A végtermékek jelentős részét exportálja, elsősorban a keleti és a FÁK-piacokra (a Tetra Sl és Harco hibridekkel a dél-amerikai, a kínai, az indiai, afrikai piacon is megjelentek).
Az exporttámogatás idei csökkentése miatt a külpiacról kiszoruló termékfeleslegétől egyre több cég itthon kénytelen megszabadulni, és ebben a versenyben Bábolna súlyánál fogva is előnyösebb helyzetben van. Növeli a konkurencia fájdalmát, ha a versenytársak szerint az állam Bábolna oldalán bele is avatkozik a belpiacba.
Nem sztahanovista modell
A Bábolna Rt. vezérigazgatója szerint egyáltalán nem ellentétes egymással az óriási mintagazdaság és a hatékonyság. Nem a sztahanovista termelési modell a követendő, de jó, ha korszerű eljárásokat vezetnek be az állattartásban, a takarmányozásban, a keltetésben, a trágyakezelésben. A hetvenes évektől állandó példakép, a világelső amerikai baromfi-technológia is iparszerű méretekre épít. Bábolnának pedig ezekkel kell versenyeznie. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a tőkekoncentráció nem csak az élelmiszer-kereskedelemben, hanem az amerikai és az európai agrártermelésben, különösen a baromfi- és sertéshústenyésztésben is óriási. Papócsi László szerint a termelés néhány éven belül a hazai élelmiszer-gazdaságban is integrációkba koncentrálódik. Jó példaként említi erre a Pick, a Délhús, a Zalahús saját (termelési) integrációját. Nem mindegy azonban, hogy hazai tulajdonban marad-e a termelési lánc vagy külföldi kézbe kerül.
Papócsi László is ismeri Bogárdi Zoltánnak, a társaság előző elnökének véleményét, mely szerint a bábolnai óriásintegráció csak azért hatékony, mert nyomott árakat ajánl a beszállító termelőknek. Bábolna kihelyezett állattal és takarmánnyal, technológiával is ellátja őket, akik cserébe, kvázi-bérmunkásként, a munkaerejükkel működnek közre. A mai vezérigazgató szerint azonban kialakul a kölcsönös érdekeltség. Bár a privatizáció után is tartósan a holding tulajdonában marad a föld, az épület, az út, a társaságoknak bérbe adja az eszközöket, a készleteket. A központ, olykor banki segédlettel, szervezi a finanszírozást, ezáltal a vállalatcsoport érdekegységben marad. A beszállító termelők tehát üzleti alapon kapcsolódnak a vertikumhoz. Az integráció hatékonyságát a profit mutatja, de szerinte a teljes vertikumnak kell nyereségesnek lennie.
Az Egyesült Államokban például a nyolcvanas évekhez képest 40 százalékkal csökkent az önköltség, olcsóbb lett a végtermék, a csirke. Ez a verseny az európai, a magyar baromfitermelési láncokban is elkerülhetetlen. Bábolnán az amerikai fajták és technológia bevezetésével fél kilogrammal csökkent a fajlagos takarmány-felhasználás, negyvenhárom napra rövidült a hizlalási időszak, javult a húskitermelés. Ez a hatékonyság – mondja a vezérigazgató, aki szerint a beszállító baromfitermelők Amerikában sem szereztek feldolgozói résztulajdont. A békéscsabai feldolgozó beszállítói azonban létrehozhatnak olyan termelői szövetkezetet, amely maga is fel tud venni hitelt, és azt továbbadhatja a gazdáknak. Ezzel Papócsi László szerint megszűnne a baromfihizlalás bérmunka jellege: nem kellene a feldolgozónak finanszíroznia az állattartókat.
Bábolna 2000
A versenyképesség további javítása a célja annak a radikális átalakulási programnak, amelynek eredményeként a vállalatcsoport meg akarja majd állni a helyét az európai csatlakozás után is.
A program – a vállalatcsoport irányítási mechanizmusának alapos átszervezése; a minőség-, illetve a termékfelelősség-biztosítás; a környezetvédelem korszerűsítése mellett – elsősorban az integrációk továbbfejlesztésére épül. Újraszabályozza a termelési láncolatot a tojástermeléstől a baromfi-feldolgozásig. Ugyanilyen integrációt épít ki a részvénytársaság a sertéstenyésztésben, a takarmánygyártásban, a húsfeldolgozásban is, egészen a piacrajuttatásig.
A növénytermesztési integráció a vetőmagtermeléstől a takarmány-előállításig tart, amelyhez az állattenyésztési termelési lánc is csatlakozik.
A programhoz, a kamatcsapdából való kiszabaduláshoz persze pénz kell. Ezt is várja a részvénytársaság az érdeklődők, az Európai Újjáépítési és Befektetési Bank (EBRD) és a Világbank leánybankja, az IFC befektetésétől. A tervek szerint két lépcsőben, talán még az idén, illetve jövőre végrehajthatják a hírek szerint mintegy hatmilliárd forintos tőkeemelést. Erről júniusban, mire elkészül az rt. auditált mérlege, rendkívüli közgyűlésen döntenek. Az 50+1 százalék: 14,2-14,3 milliárd forint állami tulajdonban maradna. A tőkeemeléssel elősegített feljavítás eredményeként a részvények értéke a vezérigazgató szerint 3-4 év alatt több mint 300 százalékra növekszik majd. Az 5-7 éves program végén pedig az IFC-EBRD konzorciumtól visszavásárolják a részvényeket, vagy a tőzsdén értékesítik azokat.
