Nem az a baj, hogy az érintettek nem ismerik fel: az értékpapírpiac – akarva akaratlanul, ugyan de – kinőtte a rugdalódzót és joggal tekint a korábbi bábák felé egy pantalló reményében. A külső szemlélő számára az az érthetetlen, hogy minden korábbi elképzelést felülmúló az új értékpapír törvény megalkotásával járó huzavona. A piaci szereplők által összeállított tervezet néhány fordulós egyeztető tárgyalást követően, az érintettek majd teljes körű megelégedésére szolgálta volna az érdekeiket. Az államigazgatás térfelére átpasszolt labda viszont mintha kikerült volna a játékból…
A napokban a tizenharmadik verzióját is elérő törvénytervezet elvileg még idén a honatyák asztalára kerül, hogy s talán a jövő év elejétől hatályos is lehetne. Az optimizmust félretéve, a hivatalos és félhivatalos fejleményeket és információkat értékelve azt állapíthatjuk meg: az ez idő tájt már 225 paragrafusból álló tervezet mértéktartó piaci szakértők szerint is feleslegesen túlszabályozottá tenné a piacot. A rendelkezések mintegy egyharmadára egyáltalán nincs szükség.
Ennek ellenére a fejlett világban elterjedt és joggal népszerű “nomini” intézménye az elmúlt napokban kikerült a tervezetből, meggátolva a befektetőt abban, hogy kilétének feltárása nélkül bízhassa meg a letétkezelőjét a részvényesi jogok gyakorlásával. (Azzal, hogy a problémáról nem veszünk tudomást, még nem oldódik meg magától, mivel az elmúlt években belföldön is széles körben elterjedt a “nomini” intézménye továbbra is szabályozatlan keretek között működik majd.) A fokozatosan szkeptikussá váló piaci szereplők szerint a következő lépésben az értékpapírok dematerializációjának engedélyezése szenved csorbát, azaz továbbra is arra kényszerítik a kibocsátókat, hogy borsos összegekért kinyomtassák a papírjaikat. A tulajdonosaik pedig egy-egy nagyobb volumenű tranzakció esetén megtömött utazótáskákkal a hónuk alatt kénytelenek üzletelni velük.
Rossznyelvek szerint a jogalkotókat a tájékozatlanságuk félelme vezérli, mondván kisebb bajt okoznak azzal, ha nem engedélyeznek valami olyasmit, amit nem értenek, mintha a számukra átláthatatlan kérdésről véleményt mondanak.
Csupán a szabályozás adta keretekre hagyatkozva, az önmozgásból fakadó fejlődési lehetőségek megkurtításával piacot működtetni nem lehet, viszont ártani neki annál inkább. Így érthető, hogy az érintettek közül többen már lassan eljutnak elkeseredésükben addig, hogy véleményük szerint jobb lenne, ha minden maradna a régiben.
