A dél-koreai gazdaság meredek növekedési pályát írt le 1995-ben. A konjunktúra fő támaszát az ipari beruházások, valamint a virágzó exportgazdaság adta. A 250 milliárd dollárra duzzadt külkereskedelmi volumen miatt a fizetési mérleg romlása még nem jelent közvetlen fenyegetést. 1996-ban némi “lehűlés” kezdődhet.
Dél-Korea gazdasága már évek óta prosperitási szakaszban van. A dél-koreai a világ tizenegyedik legnagyobb gazdasága, és az egy főre jutó jövedelem már elérte a 10 076 dollárt. Egyáltalán nem túl nagy a távolság az olyan nyugat-európai országoktól, mint Görögország és Portugália.
A rámenősségükről ismert dél-koreaiak a kiválasztott ágazatokban sikeres piaci offenzívát indítottak be. Így több konglomerátum (az úgynevezett Chaebol-ok) egymást átfedő termékpalettával is nagy exportsikereket értek el. Az ország legnagyobb chaebol-jainak mindegyike – Hyundai, Samsung, Daewoo és LG – értékesít félvezetőket, autókat, hajókat, acéltermékeket és háztartási készülékeket, és ez ideig alig lehetett felismerni ebből eredő hátrányt az üzemi szerkezetre. A félvezetőknél 1995-ben éppenséggel fenomenális ugrást értek el a forgalomban. A Samsung 73 százalékkal 8,3 milliárd dollárra, a Hyundai 163 százalékkal 4 milliárd dollárra növelte forgalmát és az LG Semicon a chip-üzletben 3,6 milliárd dolláros (+114 százalék) forgalmat ért el.
A koreaiak az európai autóüzletbe és a távoli FÁK-köztársaságokba eszközölt nagy befektetéseikkel nagy feltűnést keltettek. Másrészről azonban nem szabad elsiklani afelett, hogy Dél-Koreára csak részben illik az exportőr-tigris elnevezés. Noha az export, beleszámítva a szolgáltatásokat is, 1995-ben 24,1 százalékkal 123,2 milliárd dollárra bővült, azonban az import is megszaladt: 128,0 milliárd dollár volt, 22,1 százalékos növekedési rátával.
Az, hogy az exportfellendülés dacára Dél-Korea kereskedelmi mérlege deficitbe csúszott, a japán technológiától való kényelmetlen függőséget mutatja. A jen-hossz az elmúlt tavasszal még versenyelőnyt hozott a dél-koreaiaknak, azonban ezt éppen az adott körülmények miatt nem lehetett készpénzre váltani. A drága importgépekért és felszerelési cikkekért ugyancsak a kemény jennel kellett fizetni, ami szűkítette a marzsokat.
A Koreai Bank 1996-ra a konjunktúra nyugodtabb alakulását várja. A jegybank becslései szerint a GDP éves növekedési rátája idén 7,3 százalék lesz. Az inflációt eddig messzemenően sakkban lehetett tartani. Tekintettel az erős reálnövekedésre és a 2 százalék alatt maradó munkanélküliségre, Szöul figyelemre méltó stabilizációs sikert tud felmutatni. Már régóta nem voltak nagyobb sztrájkok. A korrupciós botrányok, melyekkel kapcsolatban két volt elnököt is őrizetbe vettek, a gazdaság egészében eddig még alig okoztak mérhető károkat.
Noha úgy látszik, hogy az árak és bérek alakulását ellenőrzés alatt tartják, az első figyelmeztető jelek már felvillannak. Első tünetként a fizetési mérleg deficitje 1995-ben 8,8 milliárd dollárral éppen az 1994-es szint kétszeresére nőtt. A külső mérleg 1996 első hónapjaiban is deficites maradt. Mivel a kilencvenes években a tőkeimport sorozatosan 13,5 milliárd dollárra nőtt (1995.), a kereskedelmi mérleg passziválódásával párhuzamosan növekedett a függőség a nemzetközi pénzpiacoktól is.
Másodszor: a tőzsde- és bankszektorban olyan fejlemények láthatók, amelyek nehezen magyarázhatóak. Nem világos, hogy miért nem emelkednek például a részvények árai, amikor a vállalatok ilyen robusztus konjunkturális fejlődésnek örvendenek. (A szöuli tőzsdén jegyzett részvények a Kospi-index szerint tavaly 12 százalékot vesztettek árfolyamukból.) Mivel idén eddig folytatódott a völgymenet, a névleges részvényárfolyamok már az 1994. eleji szinten vannak. A kereskedelmi bankok is nehézségekkel küzdenek. A vezető pénzintézetek többségének tiszta nyeresége csökkent. Egyes szakértők szerint a magyarázat az lenne, hogy a pénzügyminisztérium pórázon vezeti és azok valószínűleg túl kevés tartalékkal rendelkeznek. A koreai tőkepiac liberalizálása csak vontatottan halad, ami nehezen kiszámítható kockázatokat hoz magával.
