Az orvosi műszergyártók egybehangzóan negatív diszkriminációról beszélnek, ha a hazai értékesítési lehetőségekről esik szó. Nemcsak az előítéletek miatt kerülnek hátrányba hazai piacon, de úgy vélik az elosztás rendszere is inkább a multiknak kedvez. A tendereztetés nem sokat változtat az eddigi gyakorlaton. “Nagyon furcsa tendereken is indultunk már. A kiírás valamennyi pontjának megfeleltünk, mégis a multinacionális versenytársat hozták ki győztesnek, noha alig volt olyan feltétel, amit teljesített.” – mondja Kiss Donát, az ASK ügyvezető igazgatója. Deme Gábor, az Innomed vezetője viszont a túlspecifikált tenderkiírás divatját említi. Épp csak
a nyertes neve nem szerepel a pályázati feltételek között.
Raduj László a Népjóléti Minisztérium orvostechnikai főosztályvezetője viszont azt állítja, nem ilyen sötét a kép. A maga részéről arra is tud példát, amikor az egyik esélyes magyar pályázó háromnegyed órával késte le
a meghirdetett időpontot. A pályázóknak is van mit tanulni.
Tavalyi állapot szerint, a magyar egészségügy beszerzési áron számított, teljes műszerállományának értéke 61 milliárd forint. Ennek 20-25 százaléka hazai gyártmány. 1995-ben, az előző évhez viszonyítva, 11 milliárd forinttal nőtt az állomány értéke. Az nem ismeretes, hogy ebben mennyi a hazai részarány, de az igen, hogy 1991 óta eltelt négy évben 15-17 százalékra csökkent. A műszerállomány leginkább felújításra szoruló része,
a hagyományos röntgengéppark, aminek kétharmada 10 évnél idősebb készülékekből áll. Ezen belül 20 százalék életkora a 13 évet is meghaladja. A privatizációs többletbevételek egészségügyi célú felhasználására készült két projekt egyike 3 milliárd forintos keretösszegben, 40 százalékos önrész vállalásával, ezeknek a készülékeknek a cseréjét célozza. Ha a kormány rábólint a projektre, ez az üzlet minden bizonnyal a hazai gyártóké lesz. Készülékeik jó minőségéhez kapcsolódó kedvező árszint biztos előnyével pályázhatnak. Pozíciójukat erősíti a közbeszerzési törvény 10 százalékos árpreferenciája is.
