“A könyv megírásának célja az volt, hogy minden olyan adófajtához – amelyet a költségvetésbe, a vámhatósághoz vagy az önkormányzatokhoz kell befizetni – egy helyen minél több információ álljon rendelkezésre” – írja Dr. Szakács Imre az “Adózás A-tól Z-ig”, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Rt. kiadásában megjelent legújabb könyvében. Az Adózók kézikönyve, a Számvitel A-tól Z-ig neves szerzője legújabb könyvében igyekszik is ezen célnak megfelelni, hiszen nemcsak a főbb adónemek 1996. évi szabályozása területén ad kimerítő információkat – ráadásul közérthető nyelven -, hanem ismerteti többek között olyan közterhek, mint a bányajáradék, a kulturális járulék, a játékadó vagy a turisztikai hozzájárulás fizetésének rendjét, jogi szabályozását is. Nemcsak a központi, hanem az önkormányzati adóhatósághoz fizetendő adók jogi szabályozását és gyakorlati alkalmazását is részletezi. A kötet valamennyi fő adónem vonatkozásában tartalmazza a tárgyalt adót érintő jogszabályok pontos magyarázatát, ezek alkalmazását a gyakorlatban, az adóhatósági ellenőrzés szempontjait. Mivel az adót nem csak bevallani kell, hanem nyilvántartani, könyvelni is, ezért a szerző az adózással összefüggő könyvelési tételeket is bemutatja. A szerző által adózóbarátnak minősített könyvben – minden adónemmel kapcsolatban – adófurfangokat, törvényes kiskapukat is találhatunk, hangoztatván, hogy “Fizessünk annyi adót, amennyit muszáj. De csak annyit!”. Olyan törvénybe nem ütköző adóminimalizálási trükköket ismerhet meg az adóalany, amellyel sok pénz megtakarítható.
Megtudható a kézikönyvből az adózás rendje, az adózó és az adóhatóság jogai, kötelezettségei is. Az ellenőrzés emberi oldalát is bemutatja a szerző, ismerteti a revizortípusokat, illetve a főbb revizorelhárító stratégiákat. Megkülönbözteti a szigorú, az aranyember, a hebehurgya, a nyughatatlan, az irigy és a tárgyilagos revizort, amelyek jellemzőit is ismerteti. A legveszélyesebbnek az irigy revizort nevezi, aki “még a kákán is csomót keres”. Részletezi azt is, hogy az ellenőrzöttek milyen revizorelhárító stratégiát szoktak kialakítani, amelyek közös vonása az időnyerés. A revizort ugyanis mindig meghatározott időtartamra küldik, s ezt az időt csak ritkán és legfeljebb 1-2 nappal szokták meghosszabbítani. Tanácsokat ad a szerző arra is, hogyan intézze jogorvoslati ügyeit az adóalany, milyen formában íródjon a fellebbezés, az észrevétel, milyen feltételek mellett nyújthat be igazolást a határidő túllépésekor.
(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1996.)